1. fejezet

                            ***
- Nem hinném hogy jó ötlet, Szívem. Bármikor hazajöhetnek a többiek.
- Csak egy picit, úgyis négy után érnek haza, addig még  van időnk.
- És ha korábban sikerül elszabadulniuk?
- Nem sikerül. - és ezzel a mozdulattal már gombolta is ki az ingem, majd lehúzta rólam.
- Rossz vagy. - mondtam kuncogva.
Majd lelökött az ágyra és levette a pólóját. Már a falatnyi bugyit szerette volna lehámozni rólam, mikor csengettek a bejárati ajtón.
- Hát ezt nem hiszem el. - morgolódott majd magára kapta a cuccait. Én megkerestem a köntösöm, majd, lerobogtam a lépcsőn, így legalább a fürdésre tudom kenni a dolgokat...
- Jövök. - kiabáltam ki,nehogy azt higgyék hogy nincs itthon senki.
Amint kitártam az ajtót, a meglepettségtől szóhoz sem tudtam jutni. Ott állt az ajtóban az az Adonisz, aki két hónappal ezelőtt még az életet jelentette nekem, bár ő nem teljesen így vélekedett, könnyebb volt arra fognia hogy nem lenne rám ideje.Ez az idióta, hülye nem más volt mint Adam. Így lemondtam róla, mondván nekem erre nincs időm.
- Szi-szia, hát te mi járatban erre felé? - kérdeztem tőle zavartan.
Ledobta a csomagjait és a nyakamba borult.
- Ne haragudj, hogy hülye voltam, már tudom hogy nem kellett volna, hagyni ezt a dolgot, már rájöttem hogy hiányzol. Hiányzik a nevetésed, a beszélgetések , a mindent eláruló mosolyod.
- Ki az Drágám? - kiabált le Mike az emeletről. A jelenlegi pasim. Valljuk be hogy ég- és föld a két pasi közti különbség, de ő nem dobott el, és nem húzta a fejem hónapokig.
Mikor nem válaszoltam lefutott a lépcsőn, hogy megnézze, ki semmisítette meg egyetlen gombnyomással a délutánját.
Adam azonnal elengedett, és idegesen pislogott.
- Khmm.....Ő itt Adam.  Adam, ő itt Mike, a barátom. - mondtam égő arccal.
A fiúk arcáról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly.
- Te mit keresel itt? - kérdezte Mike kikelve magából.
- Maggie után jöttem, mert szeretem.
- Kicsit későn jöttél rá, Haver.
- Fiúk, ebből elég.
- Már elkéstél, te kis patkány.
- Héééé, fiúk álljatok le! Meddig leszel a városban? -
kérdeztem Adam felé fordulva.
- Két hét.
-Hurrá. - tette hozzá Mike.
- És hol fogsz aludni? - kérdeztem tőle elgondolkodva.
- Fogalmam sincs. - mondta.
- Okés, gyere beljebb, pakolj be a vendég szobába. - mondtam egy sóhaj kíséretében. Ebből még gubanc lesz.
-Ezt most nem mondod komolyan, hogy ez a féreg itt lesz, velünk egy fedél alatt.
- Először is nem féreg, másodszor is nem tud hová menni. - mondtam Mike - nak dorgálóan.
- Ez kész röhej. - ráncolta  a homlokát.
- A fürdőt a szobával srégen  találod, mellette pedig ott a mosdó. - igazítottam el Ad-et.
- Oké. - majd fogta, és behúzta a bőröndjét a szobába.
- Beszélhetnénk? - kérdezte Mike feszülten, és a karomnál fogva fel kísért az emeletre.
A hálószobába érve becsapta utánunk az ajtót. Majd idegesen fel-alá kezdett járkálni .
- Szeretsz te egyáltalán, vagy csak arra vagyok jó hogy elfelejtsd?- kérdezte feszülten.
- Mit számít az, hogyha nem hiszel nekem ? - kiabáltam, már én is.
Ekkor neki nyomott a falnak, és beverte azt a fejem mellett.
- Nem érted, hogy szeretlek? - kérdezte ordítva.
Így még sohasem láttam, hogy kijöjjön belőle az állat. De határozottan felizgatott.
Magamhoz húztam még szorosabban, ahogy csak lehetett, és vad csókolózásba kezdtünk. Bele dúrtam a hajába, ő pedig, megmarkolta a fenekem. Ledobott az ágyra , majd, szó szerint szaggatta le rólam a köntöst, és a bugyit.
- Szívem , ezt még bepótoljuk, de mindjárt négy óra, és a többiek nem soká itthon lesznek, ráadásul meg kell csinálni a vacsorát.
-Ez nem lehet igaz.  - nyalta meg a szája szélét, és lemondóan mosolygott.
- Bepótoljuk, esküszöm. - mosolyogtam rá.
Ekkor megcsörrent a telefonja.
- Ez meg ki a fasírt? - majd megnyomta a zöld gombot és a füléhez emelte.
- Na mond. - szólt bele unottan.
   Hát az remek, tarthatom a frontot egyedül.
   Jó, oké. Szia. - majd megszakította a hívást.
- Na mi a szitu? - kérdeztem, mosolyogva arca láttán.
- A főnök, kirendelte a farmra Johnt, meg Alexet. Úgyhogy 2 hétig nem tudnak haza jönni. Ami azt jelenti...- lett kaján vigyor az arcán. - hogy nem kell pótolnunk, hanem az csak a desszert lesz.
- Nem lehet, Drágám, még mindig vacsorát kell főzni, azon kívül Adam éppen jön felfelé a lépcsőn a nyikorgásból ítélve, úgyhogy kapd össze magad, és készítsd elő a kaját.
- Egyszer még kinyírom azt a.... azt a ..... - morgolódott.
- Csssss, nem lesz balhé. - nyomtam puszit a homlokára.
Amikor kiléptem, immáron teljesen felöltözve az ajtón, Adam az ajtófélfának volt támaszkodva.
- Küldhetnék egy e-mailt a bátyámnak? - kérdezte egy mosoly kíséretében.
- Igen, a lap-topom itt van a szobában, mindjárt kihozom.
- Te már megint itt vagy? - kérdezte Mike majd vállával meglökve Adat kiment a konyhába.
- Itt van, a nappaliban, kényelmesen eltudsz helyezkedni.
- Oké, köszönöm.
- Nincsmit.
Kiérve a konyhába egy Mike-ot találtam aki idegesen, és vadul vagdalta a krumplit.
- Most megint mi van?
- Ne ,morgolódj Szívem, Imádlak. - nyomtam hosszú puszit a szájára .
- Nem morgolódok. - mondta, és közben már a hús kockázásánál tartott.
- De morgolódsz, és így nem lesz éjszaka, desszert.
- Dehogyisnem lesz, és jó hangosan, hogy a kis szőkeherceg is hallja.
- Barnaherceg, és nem, nem lesz.
- Azt majd meglátjuk. - mondta és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Ezzel nem veszel le a lábamról.
- Nem-e ?
Tért át a dekoltázsomra.
-Elég. Te csak csináld a kaját, én meg megterítek.
A rádióban a This Love (a kedvenc számom) ment. Mike rám nézett, elmosolyodott és elkezdte énekelni. Majd egy szempillantás alatt megfogta a derekam és a kicsi konyhába, már amennyire a hely engedte keringőzni kezdett velem, közben pedig énekelte tovább. Annyira aranyos  volt, ahogy próbálta leplezni mennyire féltékeny. A nappaliban lap-topozó Adam fel-fel nézett a képernyőről, és az arcára kiült a megértés kifejezése az iránt, hogy már későn jött rá a  dolgokra. Sajnáltam, hogy ez így jött össze, de Mike személyében megtaláltam a társat, a nyugalmat. Szeretem. Ő mindig foglalkozott velem. Jól érzem magam, ha együtt vagyunk, nem aggódom azon, hogy talál jobbat. Magamért szeret, és ezt be is bizonyítja főleg akkor mikor, olyan gyilkos pillantásokat vet Adam felé, hogy az már égető. Érzem hogy kellek neki, olyan apró gesztusokból, mint mikor hazajön a munkából és elfelejti a kedvemért a stresszet, az aggodalmat, és hullafáradtan elvisz az Eiffel- toronyig, hogy egy picit egyedül legyünk.
- Odaég a brassói , Szívem.
- Jujj tényleg, majd egy apró puszi után kiszedte a serpenyőből egy tálba ezután megfűszerezte és átforgatta.
- Vágok össze kenyeret.
- Hagyd csak, majd én. Te addig teríts meg. -mondta és kivette a kezemből a kést.
- Jól van. - pusziltam meg.
Ahogy kiértem az ebédlőbe, hallottam h Mike káromkodik és csapkólózik.
Kirohantam megnézni, hogy mi történt.
- Mi a baj?
- Elvágtam a kezem.
- Mutasd. - fogtam a kezeim közé a tenyerét, hogy jobban szemügyre tudjam venni. - Hozok kötszert.- és már indultam is volna a fürdőbe, de a derekamnál fogva visszahúzott.
- Szeretlek. - mondta határozottan, mélyen a szemeimbe nézve.
- Én is Téged. - nyomtam puszit a homlokára.
 A vacsora hál'istennek csendben telt. Mike bele volt betegedve hogy Adam itt van, de nem szólt egy szót sem. Adam pedig rám-rám sandított bocsánatkérő szemekkel.
A kaja végeztével, leszedtem az asztalt és elvonultam mosogatni. Már majdnem készen voltam mikor valaki hátulról átkarolta a derekam, és puszilgatni kezdte a nyakam. Hirtelen azt hittem h Mike, de mikor lenéztem a kezekre, nem voltak ismerősök.
-Adam, ezt ne! Mike-ot szeretem. - de éppen hogy kitudtam ejteni ezeket a szavakat, mert az említett berontott a konyhába, és egy erőteljes jobbos által, Adam már a földön hevert, vérző orral.
- Utoljára szóltam. Hagyd békén Maggiet. Te is hallottad mit mondott.
- Elég nagy kislány már, majd ő eldönti hogy mit szeretne.
Majd Adam szintén behúzott egyet Mike-nak így neki is eleredt az orra vére, és még a szája is felrepedt.
Amíg ezek miattam próbálták szét verni egymást, kimentem a fürdőbe és egy fél felmosóvödörnyi hideg vizet engedtem. Beálltam vele az ajtóba és rá öntöttem a fiúkra, akik  azonnal leálltak, és felém néztek.
- Elegem van, hogy délután óta egy folytában ezt kell hogy hallgassam. - mondtam higgadtan, de ellentmondást nem tűrve.
- Adam, most menj le, légyszíves és pihend ki az utat.
- Mike te pedig ágyazz meg a nappaliban.
- De miért? - kérdezte értetlenül.
- Mert ott töltöd az éjszakát. - jelentettem ki határozottan.
Adam arcán mosoly bujkált.
-Egyáltalán nem vicces. Látni nem akarlak titeket reggelig. Elmegyek megfürödni, aztán megyek lefekszem.
- De Cicca! Az az én szobám is.  - nézett Mike esdeklően.
- Hát nagyon tudlak sajnálni, majd most rájössz, hogy milyen is igazából, ha nem szeretnélek, mert úgy tűnik h nem hiszed el. De majd most meglátod.
Ezzel bevonultam a fürdőbe, és egy gyors zuhany után bementem a szobába, majd becsuktam azt. Így legalább egy kicsit egyedül lehettem. Kinyitottam egy picit az ablakot is, hát ha segít fejet szellőztetni. Majd lefeküdtem, és már aludtam is.
Hajnalban kimentem a konyhába inni, de mikor visszataláltam volna a hálóba, apró zajokra lettem figyelmes, mintha valaki keresne valamit, vagy mászkálna a szobában. Halkan elővettem, keresztapám féltve őrzött öreg baseball ütőjét és halkan közelítettem a szoba felé, majd mikor  megláttam az alakot, szorosan megmarkoltam az ütőt és alaposan fejbe kólinthattam vele, mert összeesett.