Reggel mikor felébredtem, Mike még mindig aludt. Kicsusszantam mellőle,és egy gyors zuhany után átöltöztem. Mire visszaértem a doki már bent volt, és az eredményeket nézegette.
- Ha minden jól megy holnap már haza is mehet.
- Az tök jó lelkesedett Szerelmem.
- Hál'istennek nem okozott komoly bajt az ütés.
- Remek.
- De ha bármi panasz van, azonnal vissza kell jönni.
- És mi tartozik a ,,panasz" kategóriába?
- Fejfájás, szédülés.
- Értem.
- További szép napot! - mondta az orvos és kiment.
- Haza kéne ugranom kaját csinálni, gondolom a kórház koszt nem annyira ízlik.
- Hát nem. Mikor jössz?
- Egy-két óra fele.
- Rendben, - mondta bánatosan.
- Jajj, ne csináld ezt. Nem soká itt leszek és a kedvencedet főzöm.
- Biztos? - nézett rám, nagy , zöld szemeivel.
- Tuti.
- Oké, de ígérd meg hogy finom lesz.
- A rakott húst nem tudom elrontani.
- Hát az hótziher.
- Hipp-hopp eltelik az a pár óra.
- De még csak reggel nyolc van.
- Itt hagyom az Mp4 lejátszóm, azon kívül Ad behozta a laptopom is.
- Gondolat olvasó a gyerek.
- És te még utálod.
- Ettől nem fogom megszeretni, hogy meg mentett az unalomban való meghalástól.
- Pedig barátkozhatnál vele.
- Hú de izgi lenne - hülyült.
- Szörnyű vagy.
- De pont így szeretsz.
- Kimondta ezt a hülyeséget?
- Nem kellet, hogy mondják. Tudom.
- Egoista.
- Ez nem egoistaság. - mondta durcásan.
- Ohh... értem. Magabiztosság?
-Nem.
- Hanem?
- Ténymegállapítás. - közölte csillogó szemekkel.
- Hülye. - röhögtem hülyeségein. - Így az életben nem lesz kaja.
- Tudom.
- Na jó legyél, szia - nyomtam puszit a szájára. - Szeretlek.
- Én is téged. - mondta vágyakozva.
Ahogy kiértem az ajtón, Adamat pillantottam meg az egyik várószékben.
- Szia. Hát te?
- Gondoltam haza szeretnél menni, kaját csinálni, meg ilyenek.
- Igen. Jól gondoltad. - mosolyogtam.
- De először el kéne szaladni bevásárolni
- Itt a kocsikulcs. - pörgette meg őket az ujjain.
- Szuper, akkor menjünk.
Beszálltunk a kocsiba, majd haza hajtottunk. Raktam a bukszámba pénzt, és meg kerestem a bevásárlós táskámat. A telefonom két üzenetet jelzett ki. Az egyik Mike tól jött :
,,Olyan lassan telik az idő nélküled, remélem finom lesz az az átkozott rakott hús, és már ideje lenne hogy desszertet is kapjak, mert édesszájú vagyok, és nem soká meg jelennek az elvonási tüneteim, pl. ez az ápolónő, egészen csinos ;) szóval siess, vagy kénytelen leszek lecserélni. "
És mily meg lepő, a másik is tőle jött, két perc eltéréssel:
,, Na jó, csak vicceltem, nincs is csinos ápolónő, csak egy vén szipirtyó aki két óránként bejön és lekiabálja a hajam hogy mért járkáltam össze a felmosott padlót. De ha egyszer itatnak mint a gödényt, jó hogy sűrűn kell könnyeztetni a hernyót. -.- hiányzol édesem, szeretlek, ezer puszi <3 , Adam nak üzenem hogy vigyázzon magára, mert letekerem a fejét a nyakáról, ha egy újjal is hozzád mer nyúlni. "
- Be lettél fenyítve. - mondtam kuncogva.
- Na mi a fészkes fene van már megint?
- Semmi, inkább szedjük a lábunk, így az életben nem fogunk oda érni a boltba.
- Mit szeretnél venni?
- Hoztam egy bevásárló listát, egy csomó minden fel van írva, nagyon kifogytunk a kajából. Még John - nal akartunk elmenni tegnap, de el kellett hogy utazzon a farmra, így két hétig nem jöhet haza. Mindig ez van. Tök szívás.
- Carfou? az meg milyen név? - tette fel a kérdést mikor odaértünk a bevásárlóközponthoz.
- Francia üzletlánc, olyan mint a Tesco. Itt legalább minden egy helyen van, és tágas, nem kell kerülgetni az emberkéket.
- Értem. Hozok kocsit.
- Okés. Itt van egy bele való érme.
- Sok mindent kell venni? - kérdezte, miközben próbálta bele eröltetni az érmét a kocsiba.
- Hát pár dolgot. De te mit csinálsz? Add már ide. Nem kell erőltetni. Finoman. - mondtam, majd belecsúsztattam az érmét a lyukba. Pechemre ott hagyta a kezét, így picit arrébb akartam tolni, de nem hagyta.
- Esélyt sem adtál nekem.
- Ez nem igaz. - mondtam halkan.- Hét hónapot vártam, nem mondhatnám semminek. Neked nem volt elég, nem vetted észre azt ami az orrod előtt volt. Egészen decembertől kezdve júniusig volt időd. Sam - ék még a Koccintóban is összehoztak egy találkozót, még júniusban, de akkor sem éltél a lehetőséggel. Elmentem veled sétálni, de semmi. Nem hinném, hogy erről én tehetek. Azt hiszem hogy minden tőlem telhetőt megtettem, amit csak lehetett, de ne haragudj, nem nekem a feladatom lett volna ,, udvarolni", tudod te mennyit vártam?, mennyi átsírt éjszakám volt? Mennyiszer kellett hazudnom, mikor megkérdezték mi baj, van én meg automatice azt mondtam hogy semmi, csak fáradtság. Részben igazam volt. Fáradt voltam. Belefáradtam a folyamatos kudarcba. Annyit kockáztattam. Chrissz hülye kitalációin is túl kellett hogy tegyem magam, nem volt egyszerű, de képes voltam rá miattad, főleg azok után amiket egyszer írtál. Nem várhattam a végtelenségig.
- De azt mondtam, hogy nyáron visszatérünk a témára.
- Igen, azt. De mikor év közben konkrétan lesem szartad a fejem, picit elvoltam kenődve, és akkor jött a márciusi utam. Mike - kal megértettük egymást, kezdettől fogva. Nem kellett sokat beszélnem, mert kevés szóból is megértette. Olyanok voltunk mint két puzzle, amik illeszkednek.
Érdekelték a problémáim. És engem is az övé.
- Hát ez remek. - fújtatott dühösen.
- Ne rám legyél mérges, te mit hittél? Hogy évekig várni fogok rád?
- Nem tudom, én sem tudom. - lett úrrá rajta a felismerés.
- Super. - morgolódtam magamban.
Ám ekkor odalépett hozzám , megfogta az arcom, és erőszakosan, mégis némi gyengédséggel, tele vadsággal megcsókolt. Hirtelen felindulásból, eltoltam magamtól, és egy marha nagy pofonnal jutalmaztam.
- Oké, ezt megérdemeltem. - simogatta meg az állát.
- Meg bizony, és ajánlom, hogy erről egy szót sem szólj Mike-nak, van elég baja. Mondjuk engem nem bántana....
- Vágom. Bocsi, de nem fogom ilyen könnyen feladni. Ha kell várok, hónapokat. Ezzel nem rázol le, tudom hogy érek még neked valamit. Hét hónapot nem könnyű elfelejteni.
- Nem lehetne, hogy abbahagyd és szó nélkül végezzük el a bevásárlást? - fújtattam mérgesen.
-Tehát igazam van. Még mindig szeretsz.
- Nem, nincs igazad, és nem lehetne ejteni a témát?
- Nem, ez nekem fontos.
- Nem gondolod hogy egy picit elkéstél vele?
Ez nem lehet igaz, miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie, eddig senkiinek nem kellettem, most meg két tűz közé kerültem. Szép kilátások. Gyűlölöm az egész helyzetet. Még magamnak sem merem bevallani, de érzek még valamit Ad iránt, miközben ott van Mike, akit pedig nagyon szeretek. Muszáj lesz elfelejtenem Ad-at, különben elveszítem azt a férfit, aki eddig még mindig kiállt mellettem. Alig várom hogy haza menjen, és végre csak Mike-ra koncentrálhassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése