2. fejezet

Ezek után feloltottam a villanyt, de muszáj volt h felsikítsak, mert az alak, akiről azt hittem, hogy az ablakon mászott be és biztos h betörő, Mike volt. A sikításra Adam egyben kómás, ám mégis tettre kész fejét láttam, amint felrobog a lépcsőn.
- Mi történt? - kérdezte álmosan.
- Leütöttem Mike-ot, mert azt hittem h betörő.
- Fektessük fel az ágyra, te pedig hozz a fagyasztóból, valami hideget.
Mikorra visszaértem a fagyasztott akkuval, Mike már nyöszörögve ébredezett.
- Be kell hogy vigyük a kórházba. Tudsz vezetni? - kérdeztem aggódva Adam-et.
- Hát jogsim nincs, de vezetni tudok.

- Akkor imádkozz h ne fussunk rendőrbe.
Nagy nehezen levontattuk a lépcsőn azt a tökkelütöttet és befektettük hátulra.
Mikorra beértünk a kórházba, Mike már ébredezett. A mentősök hordágyra fektették és eltolták, mi pedig a recepcióhoz mentünk, kitölteni az adatokat.
- Hogy lehetek ilyen béna? - kérdeztem potyogó könnyekkel.
- Nem te tehetsz róla. Én is leütöttem volna a helyedben. - terült el egy kaján vigyor a képén erre a gondolatra.
- Haha. Marha vicces. Nem fejeznétek ezt be, legalább az én kedvemért?
- Szerintem jó vicc volt. - röhögött saját hülye poénján.
- Szerintem meg nem. - mondtam neki dorgálóan.
- Hölgyem, Ön a beteg hozzátartózója? - kérdezte egy komoly mély, hang.
- Igen a barátnője vagyok.
- Pff..... - fújtatott Ad.
- Akkor kérem jöjjön velem.
- Fogd meg légyszi a cuccom. - adtam Adam kezébe a kabátomat és követtem a dokit.
- Mi van Mike- kal, ugye jól van? - lett aggodalmas a hangom.
- Szerencsére nem kapott nagy ütést, ahhoz hogy komoly baj legyen, de súlyos agyrázkódást szenvedett, úgyhogy egy pár napig itt kell tartanunk a kórházban.
- Rendben.
- Khm.... Szeretném ha elmondaná, hogy mi történt - lett feszült a hangja.
- Háát....öhhmm....iz.zéé...  Mi veszekedtünk...... éééés kizártam a hálóból, a nappaliban kellett hogy aludjon.Én meg kinyitottam az ablakot, hogy egy picit kiszellőzzön a fejem. Az éjszaka közepén kimentem a konyhába egy pohár vízért és mire visszaértem valaki járkált  a hálóban. Azt hittem betörő, és a nyitott ablakon jött be. Ezért fogtam egy baseball ütőt és hátulról leütöttem. - mondtam immáron, patakokban folyó könnyekkel.
- Értem. - mondta az orvos.
- Lefognak tartóztatni? - villant át az agyamon.
- Csak jegyző könyvet írok, és ha a beteg nem emel vádat, márpedig szerintem nem fog, akkor nem lesz belőle bírósági ügy.
- Oké. Láthatnám?
- Igen, már valószínűleg felébredt.
- Rendben, melyik szobában találom?
- A 2228 -asban. Ha gondolja a szobában lévő kanapén elalhat.
- Köszönöm.
- A bátyja, meg majd hoz be Önnek tiszta ruhát.
- Ja... hogy Ő.  - mutattam az idegesen toporgó Adamre. - Ő nem a bátyám, hanem egy jó barátom.
- Értem.
- Köszönök mindent, akkor én be mennék hozzá.
- Csak nyugodtan. Erre parancsoljon. A folyosó végén balra a 2. szoba.
- Oké.
Kilépve Adam rögtön rám nézett.
- Na mi a szitu? Komoly a baj?
- Súlyos agyrázkódást szenvedett, de már kezd ébredezni, úgyhogy bemegyek hozzá. Tudnál nekem váltó ruhát hozni otthonról? meg az Mp4 lejátszómat?
- Persze. Mindezt hol találom?
- A hálóban, az éjjeliszekrényemben van az Mp4 em, a ruhák meg a szekrényemben vannak beakasztgatba, egy kényelmes farmert, és egy rövid ujjú pólót keress. És légyszi, hoznál nekem valami fehérneműt is? - kérdeztem rá égő arccal.
- Ez csak természetes. - mosolygott arcom láttán. - Nyugi láttam már olyat.
- Oké. Khhm.... Én bemegyek Mike hoz. Ha valamit nem találsz csörgess meg.
- A kulcsokat elkérhetném?
- Ja , persze, itt vannak. - húztam ki a zsebemből őket.
- Köszi.  - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra és elviharzott.
Idegesen léptem be a kórterembe. Mike fején kötés volt.
- Szia. - mondta nyöszörögve.
- Szia. - köszöntem elcsukló hangon.
- Hogy van a fejed? - néztem rá bocsánatkérően.
- Már nem fáj annyira.
- Figyelj, én nem akartam. Azt hittem valaki bejött az ablakon. - mondtam zokogva.
- Tudom. Gondoltam.
- Tényleg nem akartam.
- Végeredményben, még meg is nyugtattál....
- Mi...? Micsoda? Ezt nem nagyon értem.
- Ha tényleg éles helyzet lett volna, meg tudtad volna magad védeni.
Elmosolyodtam. Még most is rám gondol, és engem félt.
- De nem rajtad kellett volna gyakorolnom.
- Én voltam a hülye. Ha nem balhézok, akkor nem csuksz ki. Nem benned nem bízok, hanem , nem szeretnélek elveszíteni. Végre találtam egy olyan embert, aki megért, akivel jól érzem magam. Eddig a lányokat csak kihasználtam. Megdöntöttem mindet és aztán nem foglalkoztam velük. Nálad ez megváltozott.
- Én szerettem Ad-at. 7 hónap hosszú idő. És az elején még úgy tűnt neki is menni fog a dolog . De aztán.... nem írt rám és máshogy beszélt velem. Mikor márciusban itt voltam Párizsban, bíztam benne hogy helyre jön. De nem sikerült. És akkor magam mögött hagyjam mindent. Visszajöttem a francia fővárosba. És aztán rájöttem hogy veled önmagam lehetek....
- Örülök hogy így alakult. Akkor még azt hittem hogy egy 17 éves piás kiscsaj vagy. De tévedtem. Egy 17 éves érett, okos, szép és sexy lány vagy. Én igyekezni fogok Adam-et nem baszogatni ha csak rád néz, de azt nem tűröm amit este csinált.
- Megfogom vele beszélni. Téged szeretlek, és ezt neki is meg kell értenie.
- Ide fekszel mellém? kérdezte mosolyogva.
- Persze, - mondtam és felkuporodtam az ágyra szorosan mellé bújva.
- Ad merre van?
- Haza küldtem, hogy hozzon nekem váltó ruhát.
- Ja érte. Amúgy meddig kell hogy bent maradjak?
- Hát a doki azt mondta hogy még egy pár napig megfigyelnek, nehogy valami baj legyen.
- Húúú, rendesen elintéztél Kiscsaj. - húzogatta a szemöldökét.
- Minek járkálsz az éjszaka közepén a hálóban, mikor ki vagy tiltva.
- Melléd akartam bújni. Hallgatni ahogy szuszogsz. És amúgy is kényelmetlen volt a kanapé.
- Szeretlek. - nyomtam puszit a homlokára.
- Én is.
Majd csókolózásba kezdtünk, de Mike hirtelen felszisszent.
- Baby, ez fáj. - mondta mikor egy picit elkapott a hév.
- Jajj, ne haragudj! Elfelejtettem.
- Semmi gond.
- Szerintem aludjunk, reggelig nem hiszem hogy visszajön Adam. - mondtam álmosan.
- Lekapcsolnád a villanyt Szívem?
- Persze, léptem oda a villany kapcsolóhoz.
De mikor az ajtót beakartam csukni, egy idegesen toporgó Adam-et találtam.
- Öhm... hoztam amit kértél.
- Mindent hallottál igaz?
- Igen. Ennyire balfasz voltam? Azt hittem hogy már elfelejtettél, hogy ez akkor még januárban abba maradt. Nem hittem hogy szeretsz, csak hogy tetszek, és egy álmodozó kislány vagy, aki megint talált egy plátói szerelmet, hogy szenvedhessen.
- Sejtettem. De nem mertem rákérdezni a dolgokra, mert féltem. Ezért nem mondtam el, nem akartam hogy elutasíts.
- Most már pedig túl késő. Szeretném, ha tudnád hogy én mindig ott leszek a háttérben, ha szükséged lenne rám. - kacsintott. - Khmmm.. de másról is szerettem volna rólad beszélni, én..... találtam egy egyetemet a háztól egy órányi metró útra. Beadtam a jelentkezésemet.
- Értem, és milyen egyetem?
- Építész mérnöki. Ha felvennének, akkor koleszos lennék
- Majd megbeszélem Johnnal , hogy nem-e lakhatnál nálunk. Mike napközben úgyis tanulna, te pedig suliban lennél, esélyetek sem lenne egymást piszkálni. John pedig jófej, vele nem lenne para. A suli mellé pedig lehet hogy kapnál valami munkát is, hogy finanszírozhasd tanulmányaid.
- És veled mi lesz?
- Kijárom a gimit, és én is kijövök dolgozni, és tanulni. Otthon nem sokra mennék a sulival.
Az egyetem meg drága, így munkám sem lenne.
- Jól van, ezt még megbeszéljük, de most haza mennék lepihenni, mert egy kicsit mozgalmas éjszakánk volt.
- Igen. Vigyázz magadra.- mondtam álmos hangon.
- Te azt mondtad, hogy vigyázzak magamra? Kislány mi van veled?
- Nem ér minden szót számon kérni. Menj haza, és pihend ki magad.
- Jóéjt puszi nélkül nem tudok elaludni.
- Menj a fenébe. - mondtam majd bementem a szobába.
- Azt hittem már soha nem jössz vissza. - morgolódott az én Szívem csücske
- De, csak tisztáztam Adammal egy-két dolgot.
- Oh... értem, gyere Cicca most már pihenjünk.
- Azt nem ártana.
- Öt perc múlva ,, valaki" feltűnés nélkül próbálta lehámozni rólam a ruhát, hozzá tenném, nem sikerült neki.
- Mike! Nem is fáj a fejed.
- De igen is fáj, de a desszert mindig gyógyító hatású.
- Nem érdekel. Alvás!!
- Csak egy egészen ici-picit. - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nem.
- De Cicca!
- Alvás. Vagy haza megyek, és egyedül leszek Adammal.
- Ez övön aluli ütés volt. jóéjt. -fordult meg morcosan.
- Imádom mikor féltékeny vagy. Szeretlek.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam,  visszafordult, magához húzott,és becsukta a szemeit.
- Kompromisszum. Milyen gyönyörű szó.
- Ezt nem kompromisszumnak hívják, hanem csalásnak.- morgolódott.
- Aludj. - parancsoltam.
Finoman magához húzott, majd betakargatott, meg puszilta a homlokom és végre abba hagyta a nyüzsgést. Tíz percbe sem telt légzése egyenletessé vált, majd durmolt. Ki volt fáradva, akárcsak én.