6. fejezet

Szia! - üdvözöltem Mike -ot olyan ,,lelkesen" ahogyan csak tőlem tellett.
- Szia Szívem. Hiányzol.
Összeszorul a szívem. Mike nagyon szeret, én meg elárultam.
- Te is..... Mi jót csinálsz?  - próbáltam terelni a témát.
- Most beszéltem a dokival, holnap délelőtt tízkor haza engednek.
- Az jó, akkor fél tízre érted megyünk.
- Rendben. Annyira szeretnék már haza menni.... - nyafogott....
Az a szerencsém hogy nem jó emberismerő, így nem vette ki a hangomból a feszültséget.
- Tudom...
- Jól van menj pihenni szívem, a hangodból ítélve fáradt lehetsz.
- Hát igen...
Ez megkönnyebbülés, mondtam h nem ismer eléggé.
- Jut eszembe ha Adam egy újjal is hozzád ér, esküszöm hogy.......
Ad re néztem, aki diadal ittasan vigyorgott, én pedig vetettem rá egy rosszalló pillantást.
- Nem, nincs semmi, még próbálkozni, sem próbálkozik..... - néztem jelentőség teljesen.
- Helyes.... Akkor jóéjt Drágám. Aludj jól.
- Teis....
- Szeretlek - mondta Mike, majd választ sem várva kikapcsolta a telefont.
Hál'istennek, úgysem tudtam volna neki válaszolni. A telefon letétele után nagyot sóhajtottam, Adam pedig a mellére vont és a hajamat cirógatta.
- Nyugi Cicca.... nem vett észre semmit..... Minden helyre fog jönni.
- Remélem.... - adtam egy puszit a szájára.
- Khmmm.... a vacsora készen van, úgyhogy akár ehetünk is.- szólt közbe Becca.
- Oké..- mondtuk szinte egyszerre... és bevonultunk az ebédlőbe.
A vacsora csendben telt, nem sikerült feléleszteni a korábbi hangulatot. Rettentő ideges voltam a holnaptól és ezt Ad is érzékelte, mert az egész étkezés alatt feszülten figyelt minden rezdülésemre.
Megágyaztam Beccynek az ágyamban és Adammal levonultunk tusolni, és pihenni. Felkészülni a holnapi napra.
Ahogy beértünk a szobába, kifújtam a levegőt, de a feszültség, és aggodalom, stressz bent maradt, nem hagyott alább. Ad leült az ágyra és lehúzott magához az ölébe. Megnyugtatóan simogatta a hátamat, én meg a vállába fúrtam a fejem.
- Mi nyomaszt ennyire? - kérdezte váratlanul, de még mindig feszülten.
- Hát szóval.... én nekem még mindig el kell játszanom, hogy szeretem Mike-ot és lehet hogy arra kerül a sor h szeretne tőlem..... többet is mint egy puszi... vagy egy csók......Nem szeretném hogy szemtanúja légy ezeknek a dolgoknak..... én nem szeretném, hogy szenvedj, vagy féltékeny légy.......
Kifújta a levegőt, teste megmerevedett, a feszültség csak úgy áradt belőle... kényes témát sikerült felhoznom... de mindenképpen tisztázni szerettem volna.
- Khmmm... Tény és való hogy féltékeny vagyok Mike- ra..... De erről csak és kizárólag én tehetek.. mert ennyit vártam, és nem kellett volna. Most már úgy tartja a mondás h vállald a tetteid következményeit.. én nagyon szeretlek, és tudom hogy nehéz lesz neked, sokkal nehezebb mint nekem. De ha nem akarsz vele ágyba bújni, nem muszáj.....viszont nem húzhatod a végtelenségig.... szóval ezen a helyzeten már csak a csoda segíthet. Ha ehhez az kell h kiprovokáljam, hogy veszekedjünk és ettől te dühbe gurulj és kizárd a nappaliba akkor megteszem.... - lett kaján vigyor az arcán.
- Nem vicces - erőltettem halvány mosolyt magamra.
- Próbálom kicsit oldani a feszkót....
- De nem szeretném hogy szenvedj....
- Figyelj, ha megcsókol, elfordítom a fejem..... ezt a részét a dolognak túl kell hogy éljük, és ha ki teszi a lábát a házból, reszkess, mert onnantól az enyém leszel addig míg haza nem ér.
Szorosan a nyaka köré fontam a karjaim, és hozzábújtam. Majd csak lesz valahogy, mindennek meg kell hogy oldódjon. Szeretem Mike-ot, de csak úgy mint egy barátot. És én voltam a vak hogy ezt eddig nem vettem észre. Erről sem ő, sem Ad nem tehet, nekem kell a következményeket vállalni. Mike - ban az volt számomra a félre vezető, hogy abban az időben senki nem állt mellém , ő pedig az első pillanattól kedves volt.
- Mi lenne ha az utolsó esténket, méltó módon ünnepelnénk meg...... -kérdezte Ad, és felkapott a karjaiba, majd megindult velem a zuhanyzó felé. - Most a kisasszonyra egy elképesztően jóleső zuhany vár, aztán egy kis kényeztetés a párnák között.
- Hmmm...... jól hangzik , már ránk férne egy kis lazulás.
- Az nem kifejezés.... - állított talpra , és maga után húzott a fürdőbe, ahol aztán percek alatt szabadultunk meg a ruha daraboktól. A meleg víz lassan ellazította minden izmom, és porcikám. Annyira jól esett már ez a kis lazítás, hogy nagyon nehezemre esett kiszállni alóla. Viszont még mindig aggasztott hogy mi lesz Mike-kal holnap. Nem szeretem mikor szenvedni látom, azt nem érdemli meg, főleg nem miattam. Én árthatok neki a legkevesebbet, amiért ennyit törődött velem. Nem érdekelte hogy milyen depis voltam mikor idekerültem, hiszen akkor mondtam le  Ad-ről, az érzések csak úgy dúltak bennem. Türelmes volt. Olyan fajta türelem áradt belőle, melyet lehet hogy nem érdemeltem meg. Az egyetlen hibája az volt, hogy mindent elhitt, és rossz emberismerő lévén sajnos nem vette észre, amit még én sem: nem tudtam elfelejteni Adamat. December óta arra vártam hogy odajöjjön, és azt mondja, bocsi h nem vettelek észre, hülye voltam , legyünk együtt.
De nem így lett, és ebbe bele kellett hogy törődjek. Aztán a dolgok megváltoztak és most együtt zuhanyzom a számomra a világot jelentő fiúval. Nem tudom mi lesz ezek után, de azt tudom hogy nem szeretnék Adam nélkül élni. Olyan nekem mint a levegő, vagy a víz. Szükségem van rá hogy ott legyen velem és támogasson. Meg próbáltam Mike-kal, de nem ment, mert belépett az életembe az a világot jelentő személy, aki nélkül nem létezhetem. Mint ahogy az ember sincs meg víz és levegő nélkül. Az egyensúlyt pedig meg kell tartani. Nem mondom hogy Adam tökéletes, mert  van jó pár hülyesége, de én mind ezekkel együtt szeretem.
Ad észre vehette hogy a gondolataim teljesen máshol járnak, mert mikor rájött min agyalhatok, teste ívben megfeszült, és hosszan kifújva levegőét, szorosabban vont magához. Belecsókolt a hajamba, és simogatta a hátamat. Még sosem láttam Ad-et ennyire védeni valamit. Védeni engem. Szavak nélkül megértette mit szeretnék most a legjobban,csak ölelt, nem kérdezett, és főleg nem beszélt, pedig kioktathatott volna, de nem tette.Tudta, hogy most csak azt szeretném, ha magához vonna, és hallgatna.
Igazából ez tetszett annyira benne. Ezt szerettem annyira. Az első perctől kezdve megértettük egymást.Pontosan tudta mikor kell meg vígasztalnia, pedig nem voltunk együtt.
Tudta mikor kellett, csak szó nélkül, hagynia a hülyeségeimet és lapozni.
A meghittséget az a tény szakította félbe, hogy már nem meleg víz lövellt ránk, a zuhany rózsából, hanem jég hideg. Becca biztos szeretni fog minket ezért. Elhasználtuk az összes meleg vizet. Nem tudom hogy fog tudni megfürödni.
Adam gyorsabb volt, mint hittem. Ahogy hideg lett a víz a térd hajlatom alá nyúlt és megdöntve a derekamat, már fel is kapott a karjaiba, hogy visszavigyen a szobába. Óvatosan letett az ágyra és villámgyorsan hozott egy puha törölközőt, mert a fogaim csak úgy kocogtak. Megtörölgetett, és bedugott a takaró alá. Ettől függetlenül még mindig majd meg fagytam. Percek alatt törölközött meg és bebújt mellém a takaró alá, pizsama nélkül.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle értetlenül.
- Cicca, ruhák nélkül jobban át melegedsz, túlélés könyv- egyes szabálypont. - lett hatalmas vigyor a száján.
Ezek után simogatott és puszilgatta a nyakamat és a hátamat. Elég hosszúra nyúlt az éjszaka , és hajnal fél kettőkor már nem bírtam ébren maradni, Ad álomba simogatott, miközben magához vont.
Álmodtam. Egy labirintusba kerültem, ahol erőtlenül bolyongtam, Lépten -nyomon összeestem. Segítségre volt szükségem. Kiabálni szerettem volna, de a torkomon egy árva hang sem jött ki.
Valaki megcirógatta az arcomat. Jólesően nyújtóztam egyet, mert az éjszaka folyamán szinte mindenemet elaludtam. Gondolom a rémálmoknak köszönhetően.
- Hét alvó. Már nyolc óra. Ideje kikelni az ágyból.
- Ne csodálkozz hogy nyolcig aludtam.... Hajnal kettőig valaki nem hagyta.
- Nem tudom miről beszél hölgyem. Én teljesen jó kisfiú voltam.
- Ugyanmár... te meg a jóság. Egoista.
- Ténymegállapítás....
- Hogyne....
Ekkor mintha villámcsapás ként értek volna a szavai.  Nyolc óra. Mi pedig fél tízet ígértünk Mike- nak.
- Elfogunk késni. - lett hisztérikus a hangom.
- Dehogy fogunk Cicca. Még van másfél óránk.
- Szerinted az nekem elég a készülődéshez?
- Nyugi... tedd rendbe magad, én addig összepakolok.
Ekkor vettem észre hogy ő már fel van öltözve, és le is zuhanyozhatott mert éreztem rajta az Adidas tusfürdőjét. A haja pedig már mint mindig ki volt vasalva.
Nehezemre esett kikelni, a meleg, Adam illatú ágyból, de muszáj volt. A fürdőszoba felé vettem az irányt, de nem bírtam magammal, és már a szoba ajtajában, ledobtam magamról a lepedőt.
Persze, azonnal jelentkezett a felháborodás első jele, mert Ad halkan felmordult.
- Hupsz..... elejtettem. - mondtam kuncogva és beszaladtam a fürdőbe.
- Álnok nőszemély. Ezt még visszakapod. - kiabálta utánam.
- Alig várom. - szóltam ki, majd megengedtem a meleg vizet.
A víz kellőképpen ellazította minden porcikámat, ezzel is oldva kicsit a feszültséget. Még egy óra és itthon lesz Mike. És nekem el kell játszanom hogy szeretem. Ezen a helyzeten már csak a csoda segíthet.
- Kicsim..... én igyekeznék!! - üzente Ad az ajtón keresztül.
- Még két perc és készen vagyok.
Az volt a szerencsém, hogy még tegnap bekészítettem a ruháim, hogy ha késésben lennék, akkor haladni tudjak. A fürdőszobaszekrényből előkerestem a sminkkészletet és rendbe raktam a hajamat is. Kilépve a folyosóra Ad türelmetlenül várt, de mikor meglátott elakadt a szava.
- Ennyire azért nem lett olyan rossz. - mondtam lehajtott fejjel.
- Viccelsz? Nagyon szép vagy. - mondta álmélkodva.
Felsóhajtottam.
- Essünk túl rajta.- nyögtem.
- Várj egy picit. - fogta meg a karomat.
Mélyen belenézett a szemembe, az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Szeretlek. - mondta és ajkaival, az enyémet keresve.
- Én is téged. - válaszoltam, és fejemet a mellkasára hajtottam.
Így álltunk egy percig, és így is szerettem volna maradni örökké, de Ad idegesen mocorogni
 kezdett és ebből tudtam, hogy itt az idő. Ő is ugyan olyan ideges volt mint én. Vajon miket vág majd hozzá Mike? Mennyire lesz ingerült Adam? És milyen gyakran fognak összeveszni rajtam? Kérdések és kérdések. Nehéz őket megválaszolni, annyi viszont bizonyos, hogy nem lesz egyszerű ez az egész helyzet.