7. fejezet

- Indulnunk kell.... - feszült meg Ad teste.
- Tudom... induljunk.
Azzal becsuktuk az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Az út csendben telt Ad végig fogta a kezem, amikor csak tehette. Próbálta húzni az időt, de a szerencse nem túlságosan kedvezett, így nem kaptunk sem sorompót, és még közlekedési dugóba sem sikerült kerülni.
A parkolóban váltottunk még néhány apró csókot, és egymás kezét elengedve külön-külön elindultunk a kórtermek felé. Ad kint maradt a  folyosón, én pedig kifújva a levegőt benyitottam.
A doki éppen bent volt így halkan leültem a szoba sarkában lévő kis kanapéra, és onnan figyeltem az eseményeket. Mike már tűkön ült, én pedig próbáltam visszamosolyogni rá. Muszáj volt maszkot erőltetnem az arcomra. Az orvos azt mondta h nincsen semmi baj, így elkezdtük összepakolni a cuccokat, és húsz perc múlva már kint is voltunk a kocsiba hogy bepakoljunk.
Mike kifejezettem rendes volt, egy rossz szót nem szólt Ad felé. Még csak nem is célozgatott mindaddig, míg Adam be nem akart szállni a vezető ülésre.
- Én vezetek - emelte fel a hangját Mike, és csúnyán nézett Ad-re.
- Szerintem nem jó ötlet...- szóltam halkan.
- Majd én azt eldöntöm, az én autóm. - lett erélyes a hangja velem szemben is.
Ekkor már Adam is felemelte a hangját.
- Fogjad vissza magad szépöcsém!!- hogy beszélsz Maggie-vel? Tudjad már hány kilós vagy, itt eszi az ideget érted, főz neked, te meg így beszélsz vele.
- Nem hinném hogy bele kéne szólnod.
Mike -ot mintha teljesen kicserélték volna. Egyszerűen nem tudtam rajta elmenni. Csend lett.
- Akkor ezt megbeszéltük. Én vezetek. - szólt Mike kicsit halkabban, és beszállt.
Nem szerettem volna veszekedni. Beszálltam mellé, és már indultunk is. Félúton dugóba kerültünk. A hosszú csendet Mike szakította meg.
- Ne haragudjatok, kicsit ideges voltam. Mi a helyzet az autó mosóban?
- Ezért igazán nem kell idegeskedni, mindent elrendeztünk, a pénzt azt viszont csak beraktam az irodába, majd el kéne vinni a bankba.
- Rendben, majd holnap elszaladok vele.
Ekkor hirtelen megfogta a kezem úgy, mint húsz perccel ezelőtt Adam.
- Hiányoztál. - nézett rám mosolyogva, és megpuszilta a kézfejem.
- Te is nekem. - mondtam zavarban.
Végre haza értünk. Ekkor jutott eszembe, hogy kulcs nélkül jöttünk el, és végeredményben kizártam magunkat. Beccy pedig még biztosan alszik. Mindenképpen muszáj lesz valahogy bejutnunk, ezért nagyon fog szeretni. Becsengettem.
- Itthon van John? - lett ideges Mike hangja.
- Nem....
- Akkor ki?
De alig hogy kimondta Becca álmos fejjel kinyitotta az ajtót.Mintha megfagytak volna mindketten..... Mike mélyen nézett Beccy szemébe, unokanővérem pedig abban a pillanatban kinyitotta a szemeit, és le nem vette Mike-ról.
- Khmm.... Beccy! Ő itt Mike. Mike! Ő itt Becca, az unokanővérem.
- Szia. - rázta meg a Becca kezét Mike, és közben le nem vette róla a szemét.
Adam közben behordta a cuccokat a szobába.
- Öhmm.... elmegyek letusolok, és átöltözök.
- Rendben. És ne haragudj Szívem az ébresztésért.  - néztem rá bűnbánóan.
- Nem, már ideje volt felkelni. - törölte ki még egyszer az álmot a szeméből, és elindult a földszinti fürdőbe.
Mike még mindig nem szólt egy árva kukkot sem.Gyanús volt ez nekem.... lehet hogy mégis csak jobban alakulnak a dolgok mint azt terveztük.
A másik oldala a dolognak pedig az volt h innentől mintha a súlyok le kerültek volna a vállamról.A féltékenység legkisebb jele sem kerített hatalmába. Végre talált valakit, aki szeretni fogja, és akit ő is szeretni majd.
A pillantásom Adamra tévedt, akinek szintén ott bujkált egy apró mosoly a szája szegletében.
Fel vittem a táskányi cuccot az emeletre és a szennyest bedobáltam a mosókonyhába.
- Mikor érkezett Beccy? - kérdezte még mindig maga elé bámulva Mike.
- Öhmm... tegnap olyan három óra körül. Miért? - kérdeztem.
- Jah.. semmi, semmi. Fáradt volt nagyon? - tudakolta tovább.
- Nem mondhatnám, megfőztünk, aztán elment letusolni, és elaludt. Na jó egy picit azért ki volt fáradva, mert úgy terveztem h csapunk egy csajos estét, de nem jött össze. Én még megnéztem a híreket, aztán lezuhanyoztam és én is elvonultam aludni.
- Hol aludtatok? - kérdezte némi váddal a hangjában.
- Itt fent. A francia ágyon. Miért? - kérdeztem vissza én is váddal a hangomban.
- Semmi.

( Becca szemszöge)

Reggel arra keltem hogy valaki csenget a bejárati ajtón. Felhúztam a mamuszomat, és kómás fejjel letrappoltam a lépcsőn.Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne menjek neki semminek. Botladozva átverekedtem magam, az előszobán, és elfordítottam a kattogó zárakat. Szélesre tárva az ajtót, az álmosság mintha nem is lett volna. Meg láttam két szép kék szempárt. Megállt az idő. Ott álltam, egyszál trikóban és rövid nadrágban, kócos hajjal, a rózsaszín mamuszomban. Mintha csak ketten lettünk volna. Ő és én. A külvilág teljesen megszűnt.Szemében érdekes csillpgást véltem felfedezni. Nem volt vasalt haja, és még pearcinget sem találtam.Mind ezekre nem is volt szükség. Barna haja kiemelte kék szemeit, arca körvonalas, szigorú, egyben  lágy.Jó egy fejjel lehetett magasabb mint én, és biztos voltam benne hogy néha eljár gyúrni is, hiszen válla jobban kiszélesedett, mint általában a pasiknál szokás.
Ő sem tudta levenni szemeit rólam, tekintete rabul ejtett, és éreztem, hog hasonló cipőben jár ő is.
- Khmm.... Beccy! Ő itt Mike. Mike! Ő itt Becca, az unokanővérem.
- Szia. - rázta meg a  kezem Mike, és közben le nem vette rólam a szemét.
Adam közben behordta a cuccokat a szobába.
- Öhmm.... elmegyek letusolok, és átöltözök.
- Rendben. És ne haragudj Szívem az ébresztésért.  - nézett  rám Maggie bűnbánóan.
- Nem, már ideje volt felkelni. - töröltem ki még egyszer az álmot a szememből, és elindultam a földszinti fürdőbe.
Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből. Elvégre Maggie pasija még mindig nem tehetem ezt vele.

( Maggie szemszöge)

Rögtön lejött a téma lényege. Mike ahogy meglátta Beccy -t odavolt érte, és láthatóan nem viszonzatlan ez a dolog. A legfurább az egészben az, hogy egyáltalán nem vagyok dühös semelyikőjükre, sőt még csak nem is izgat ilyen téren a dolog. Hiszen ez megoldaná minden problémám.Nem hagynám Mike-ot cserben, mert,, ő hagyott előbb", Beccy-nek végre lenne  egy normális pasija, és megkímélnénk mindenkit a veszekedéstől. Ennél jobb ez a nap már nem is lehetne.
- Maggie!, elkéne mennem tusfürdőt, meg szempillaspirát venni, mert kifogytam... és meghalok nélkülük. - jött be a hálóba Becca.
- Használhatod a tusfürdőm, ha gondolod. - mondtam mosolyogva.
- Az a fajta szárítja a bőröm, és szempillaspirálom, így sem lesz, ha jól tudom, akkor pedig neked is fogyóban van.
- Igazad van. Nekem is hoznál egy spirált, ha megkérlek rá szépen?Adok pénzt is. - kutattam a tatyómban a bukszám után.
- Rendben. Viszont egyedül nem találok oda...
- Ajj.... nem tudok menni... kaját kell csináljak.
- Hát pedig egyedül ebbe a nagy városban metroval nem fogok odatalálni, ahogy magamat ismerem. - mondta kuncogva.
Ekkor fény gyúlt az agyamban.
- Megkérem Mike-ot h vigyen el. Legalább beszélgettek egy kicsit. - kacsintottam rá.
- Héé.... most mi van?  - kérdezte zavartan?
- Ugye nem képzeled hogy hülye vagyok? - mentem hozzá közelebb és megöleltem.
- Jajj nem, én nem..... nekem nem .... tet..szik...
- Ugyan Szívem, a vak is látja! - moslyogtam rá melegen.
- Nem... ezt nem szabad.
- Dehogy is nem. KItiltja meg?
- MIvan?.... Téged nem zavarna?...kérdezte zavartan.
- Nem. Egyáltalán nem. Sőt. Örülnék neki, mert lenne egy jófej pasid, és nem lennél magányos.
- De hát... ezt nem értem... Szereted. Vagy nem?.....
- Ne kérdezz csak csináld reendben? :) szeretném ha boldog lennél.
- Köszönöm...- borult a nyakamba, és éreztem ahogy valmai végig gördül a vállamon.
Egy könnycsepp.
- Jajj Drágám! Ugye nem sírsz?
- Nem. - szipogott Beccy.

- Na . Készüllődj. Gondolom nem ilyen pólóban akarsz menni.
- Mi baj ezzel a pólóval? - kédezte értetlenül.
- Hát...- vigyorogtam bűnbánóan. - nem kivágott.
- Mit is vártam Tőled? - forgatta a szemét drámaian.
- Szerintem semmit. Na gyere, van egy-két ,, titkos fegyverem".
- Kell félnem?
- Szerintem nem muszáj. - de csak szerintem.
A ruhás szekrényhez lépve kutakodni kezdtem és egymás után dobáltam a cuccokat az ágyra. Olyat kellett keresnem amit még nem látott rajtam Mike.
Meg is van. Egy mályva színű , combközépig érő ruha, melyderékban szűköl, azán pedig finoman omlik alá.
- Ez lenne az? - nyelt egy nagyot Beccy.
- Igen , ez az. Van hozzá illő magassarkúd?
- Hát fekete magassarkúm az van.
- Tökéletes. Eredj! Öltözz fel, aztán gyere ki hadd nézzem, hogy áll.
- Rendben. - mondtta becca és bevonult a fürdőbe.
Amíg öltözött lerobogtam a lépcsőn, és megkerestem Mike-ot. Sejtettem. Lent ült a konyhában, és pénzt számolt, amit el kell vinnie a bankba, tehát útba esik a bolt. Remek. Egyszerűen hatalmas elme vagyok. Büszkeség fogott el magam iránt.
- Mike! Beccanak bekéne mennie a drogériába, és nekem nincs időm elkísérni... te pedig úgy is mész a  bankba.... Szóval arra gondoltam... hogy ... esteleg nem vinnéd el?
- Persze... elviszem. Ne kelljen neki metrozni... olyan szörnyű alakok mászkálnak ott.... egyedül nem szívesen engedném el...
- Kösönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincsen mit!
Helyes, nagyon helyes. Probléma megoldva. Mike elviszi Beccy-t az üzletbe, én beviszem az ágyba Ad-at, egy csepp lelkiismeretfurdalás nélkül. Felszaladtam az emeletre, hogy megnézzem hogy áll a készülődéssel unokanővérem. Mikorra beértem a szobába, az említett, már nézegette magát a tükörben.
- Tökéletes. - szólaltam meg mögötte, mire Beccy  összerezzent és csúnyán nézett rám.
- Megilyedtem! - szólt mérgesen.
- Bocsi , nem ez volt a cél. Megkérdeztem Mike-ot és örömmel elvisz, sőt még érted is megy. Majd megkérem rá.
- Köszönöm... biztos hogy nme baj hogy..., tudod... - sütötte le a  szemeit.
- Szívem! ezt már megbeszéltük....Légy vele boldog.... én is az leszek Ad- al.
Tapsolást hallottam a hátunk mögül. Mikor megfordultam akkor láttam, hogy Mike az ajtófélfának támaszkodva hallgatta végig a beszélgetésünket.
- Gratulálok! Remekül kitervelted, eszes. ,,Hívjuk el az unokatestvérünket, foglalkozzon az MIke-kal, hogy nyugodtan tudjunk hancúrozni Ady-fiúval.
- Ez nem igaz! - szóltam, immáron potyogó könnyekkel.
- Ne tagadd, hallottam! - kiabált Mike.
- Ne emeld fel Vele szemben a hangod!
- Lám-lám , itt van a mi kis Rómeónk.- tombolt tovább Mike. - Nem szégyenled magad, hogy idejsszt, előadod a hős szerelmest és tönkreteszed az életünket. - kiabált, majd nem várt reakcióként egy jobb egyenessel földre terítette Ad-at.
- Hagyd ezt abba!-sikítottam, majd fel akartam pofozni, de elkapta a kezem, és neki nyomott a falnak.
- Engedd el, de azonnal! - állt fel Adam a padlórol , majd leszerelte rólam Mikeot, aki dühösen visszavonulót fújt.
- Rohadj szét! - vetette oda Adnak és kiviharzott a szobából.
- Beccy menj vele, ha te ott vagy, nem csinál semmi hülyeséget!
- Rendben! - mondta unokanővérem és lerohant a lépcsőn Mike felé. Majd már csak annyit lehetett hallani, hogy kattan a zár , feldorombol a motor, és csikorgó kerekekkel az autó elstartol az udvarról.
- Hozok jeget!- mondtam, majd kiszaladtam a konyhába, de csak a jég akkut találtam meg.
Az orra rendesen vérzett, és a szája is felvolt repedve. Soha nem szerettem volna így látni.
Visszaérve a szobába, leültem Adam mellé az ágyra és a szájához nyomtam az akkut.
- Nagyon fáj? - néztem rá bocsánatkérően.
- Annyira nem, mint amennyire vérzik. - szólt és megpuszilta a fejem  búbját. Majd a mellkasára vont és simogatta a hátam, és a vállam.
- Neharagudj, nem így kellett volna lennie.
- Cssss... érted megérte...- emelte fel a fejem az államnál fogva. - Szeretlek! Érted? Szeretlek!
        - mondta, és megcsókolt. Csókja tele volt szenvedéllyel, és erőteljességéből itélve féltéssel, fájdalommal, szeretettel, szerelemmel. Egyszóval fantasztius lett volna, ha nem ilyen körülmények között történik.
Arra váltunk szét, hogy Adam hirtelen felszisszent.
- Áuuuu Cicca! Finomabban. Imádom, mikor ilyen heves vagy.
- Bocsi, megfeledkeztem róla.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem kellett hogy megnézzem a kijelzőt, tudtam hogy Beccy az. Az első csörrenésre felvettem.
- Miahelyzet? Jól vagytok? Hogy viseli? Kiabál veled? - zúdítottam kérdéseimet Beccara.
- Lassabban! Minden rendben van. Egy hotelben vagyunk, mivel már sötétedik, és Mike is elfáradt. Jó helyen vagyunk, ne izguljatok, és nyugi, nem kiabál velem, sőt... nagyon figyelmes.
- Most mit csinál? - kérdeztem feszülten.
- Kint stresszel, szívja a 6. szál cigiét . Körülbelül öt perce ment le.
- Oké. Figyelj rám!! Ne foglalkozz az előbbi jelenettel. Tedd boldoggá. Felejtsen el engem. Nem ment volna ez a kapcsolat.
- Rendben.
- Most menj le hozzá... és nyugtasd meg.
- Jó. Megyek. Szia, puszi.
- Puszillak. Szia. VIgyázz rá.
- Megígérem.
Ezzel le tettem a telefont, és visszabújtam Adam ölelésébe.
- Menjünk zuhanyozzunk le, és majd az ágyban megesszük a vacsit. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Menjünk. - mondta, és felkapott a karjaiba.
- Tegyél le!..... - kapálóztam.
- Csak az orrom törte el majdnem, nem a kezem, vagy a lábam. - mosolygott le rám.
- Még jó,hogy csak ennyivel megúsztad. Megint mehettünk volna az ügyeletre.
- Ne is mond. Bár lett volna egy csinos ápolónőm.
Csúnyán néztem rá. Még hogy csinos ápolónő. Persze, majd adok én neki.
- Most mi a baj Ciccus? - kérdezte értetlenül.
- Csinos ápolónő? Majd adok én neked csinos ápolónőt.
Ekkor felnevetett.
- Úgy látom itt nagyon féltékeny valaki. - mondta és letett.
Észre sem vettem hogy megérkeztünk a fürdőbe.
- Ki? Én? Nem. Nem vagyok féltékeny.
- De! Egy hisztis, féltékeny, nőszemély vagy. De pont így szeretlek. - mondta és kigombolta az ingemet.
- Nem vagyok hisztis...- mondtam fulladozva, mert a következő percben már nem volt rajtam más, mint egy falatnyi bugyi.
- Nem-e? - kérdezte két puszi között.
- Nem. És tudd meg, hogy ki nem állak! - mondtam morcosan.
Direkt húzza az agyam.
- Biztos? - indult  keze kalandtúrára érzékeny pontom felé, hogy megszabadítsa  azt attól a picike akadálytól is. Érintéseire kéjesen felnyögtem.
- Most mond hogy kinem állsz! - lett diadal ittas vigyor a képén. - majd újra felkapott és be ült velem a sarokkádba.
- Kinem állak!
- Valóban?- húzta fel a szemöldökét, és maga alá gördített.
Apró puszikat nyomott a fejem búbjától kezdve, a  dekoltázsomig. Majd felhúztam a fejét az enyémhez, és rátapadtam az ajkaira.