- Értem. - mosolygott tovább. - És mi lenne, ha segítenénk levetkőzni a szégyenlősségedet? - folytatta és ujjaival végig simított a dekoltázsomon.
- Nem is tudom....... - nyeltem egy nagyot.
- Hát szerencséd van......... én tudom! - nyomott le óvatosan az ágyra és kezdtük előröl, az éjszaka történteket.
( Maggie szemszöge)
Másnap reggel szerelmem karjaiban ébredtem. Óvatosan kicsusszantam mellőle és a konyhába indultam. Bekevertem egy adag palacsinta tésztát, majd elkezdtem sütni.
Azon töprengtem hogy vajon Mike miért rendezett ekkora jelenetet, mikor szemmel láthatóan bejön neki Becca. Végül-is már teljesen mindegy. Csak abban reménykedem, hogy unokanővérem boldoggá tudja tenni, és megadja neki azt amit én nem voltam képes: egy igazi társat. Egy olyan partnert, aki társa a mindennapokban, és nem csak az ágyban. Mert bár mindent megtudtunk beszélni, de nem volt az igazi, és ha jobban végig gondoljuk, többet voltunk kapcsolatunk alatt az ágyban , mint bárhol. Sosem volt gondunk a lepedőgyűréssel, de így utólag, csak ez az elfoglaltság, magában, olyan üressé tette a kapcsolatunkat.
Csak remélni mertem, hogy Mike egyszer majd megbocsájt, és lehetünk még barátok, vagy ha ennyit nem is, de legalább a beszélőviszonyt tartjuk majd.
Hiába, Adam nekem a megfelelő partner. Mellette teljesen egésznek érzem magam. Azonkívül pedig megértjük egymást minden tekintetben. Ez az a dolog, mely annyira megfogott benne. Ráadásul egy az érdeklődési körünk is. Egy szóval teljesen megfelel a férfi ideálomnak.
Úgy tökéletes, ahogy van, és 7 hónappal ezelőtt boldogan ugrottam volna a karjaiba, de most, egy kicsit komplikáltabb lett az egész helyzet.
A palacsinta pont akkora lett kész, mire ki merítettem gondolataimban ezt a témát. Gyorsan betöltöttem fahéjas lekvárral őket, és feltekertem. Lefőztem egy adag kávét, és tálcára rakva vittem be a hálóba a gőzölgő reggelit. Adam ugyanúgy feküdt, mint ahogy ott hagytam. Apró puszikkal keltegettem, mire nagy nehezen kezdett ébredezni.
- Jó reggelt hétalvó! - mosolyogtam rá.
- Hol marad a reggeli csók? - morgolódott.
- Óóóóó . Nem tudtam hogy olyan is van.
- Pedig van. - mondta majd lehúzott magához.
- Megmutatnád, hogy az milyen? - incselkedtem tovább.
- Meg! Te boszorkány. - döntött végig az ágyon és birtokba vette ajkaimat.
- Szeretlek!
- Én is Téged! - mosolygott vissza, majd ott folytatta tevékenységét, ahol abba hagyta.
Mikor nagy nehezen elszakadtunk egymás ajkaitól, tekintete rátévedt a nagy tál gőzölgő palacsintára.
- Ezt te csináltad? - vigyorgott.
- Igen.
- Hmmm.... jól néz ki. Milyen ízűek?
- Fahéjas lekváros.
- Úristen. - méregette bizonytalanul.
- Kóstold meg.
- Biztos nem raktál bele valami mást? - kérdezte, s közben le sem vette a szemeit róla.
- Most hogy így mondod........talán belekerült még valami!
- Jézusom! Micsoda? - nézett rám elszörnyedve.
- Szívem- lelkem! - mondtam büszkén.
- Az úgy már egészen más.- vigyorgott és megint puha csókokat lehelt a számra.
Én szakítottam meg nyelvünk könnyed játékát.
- Nem esszük meg? - kérdeztem.
- De. De először mi lenne ha egy kicsit pihennénk még? - válaszolta, majd maga alágyűrt, és megint csókolgatni kezdett.
- Van egy meglepetésem számodra. - villantott felém egy csibészes mosolyt.
- Miféle meglepetés?
- Az maradjon ,az én titkom estig. - nyomta ujját az orrom hegyére.
- Gonosz vagy. - mondtam és lábujjamat végig húztam a lábán.
- Te bestia. - mormolta a nyakamba és finoman megharapta azt.
Kéjesen vonaglottam alatta, míg kezei felfedező útra indultak melleim környékén, le , egészen érzékeny pontom felé. Kihámozott sokat sejtető hálóingemből, és csókot lehelt, minden egyes porcikámra. Jól eső sóhajokat hallattam, ahogy keze vészesen közeledett nőiességemhez. Ekkor gondoltam, szenvedjen ő is egy kicsit, és löktem egyet rajta, hogy immáron én legyek felül. Lábamat átvetettem csípőén, és fenekemet hozzádörgöltem éledező vágyának, mire mellkasából morgás tört fel, és én tudtam, hogy mindez jel arra, hogy jól csinálom. Lehúztam a nyakán keresztül a pólóját és körmeimet végig húztam a mellkasán, amin rövid ideig ugyan de ott maradtak karmaim nyomai. Kifejezetten feltüzeltem érintéseimmel. Oly annyira, hogy rántott egyet magunkon, így fordult a kocka. Ismét alulra kerültem, és most szerelmemen volt a sor hogy leszaggassa rólam a ruháimat. A melltartómnál hosszasan elidőzött,hogy ujjaival kényeztethesse immáron fedetlen kebleim.Mikor bugyim vonalához ért kínzóan lassan kezdte el leszedni rólam.
- Élvezed hogy kínozhatsz?- mondtam kéjtől elfúló hangon.
- Csak törlesztek Szívi. - villantotta rám féloldalas mosolyát. - Most pedig kérem maradjon nyugton.
- Mert különben mi lesz? Megerőszakol? - mentem bele a játékba.
- Ha nem marad veszteg, akkor kénytelen leszek. - kötözte kezeimet az ágykerethez, egy kendővel.
- Hééé erről nem volt szó. - tettettem felháborodást, bár , be kell hogy valljam veszettül élveztem a játszmát.
Nyelvével melleim becézgette, miközben óvatosan széjjelebb tolta lábaimat, hogy egy gyengéd lökéssel magáévá tegyen. Jól eső sikolyok szakadtak fel belőlem, melyek szerelmem értésére adták, hogy élvezem amit csinál. Lassú ritmust kezdett el diktálni, melyet minden nehézség nélkül vettem fel, és hajszoltam magunkat az őrületbe. Néhány erőteljesebb lökéssel mindketten elértük a csúcsot, és önkívületi állapotban vergődtem alatta.
Az átéltek után Ad eloldozott, és remegő testem mellkasára vonta.
- Soha többé nem engedlek el magam mellől. - súgta a fülembe, és még közelebb vont magához.
- Nem terveztem, hogy elmegyek. - válaszoltam, és puszit nyomtam a mellkasára.
- Helyes. Most pedig nézzük a jól megérdemelt palacsintánkat.
- Hogy - hogy megérdemelt?Mi volt ez talán reggeli torna? - kérdeztem vigyorogva.
- Hmm, hát megtudnám szokni ezt a reggeli torna dolgot. - kacsintott rám.
- Perverz! - bokszoltam bele a vállába.
- Tíz perce még nagyon tetszett. - villantak meg a szemei.
- Fogd be! És edd azt a palacsintát! - tömtem egyet a szájába.
Ezután csendben, összebújva megreggeliztünk. Adam vagy ötször megdicsérte a palacsintámat, és megígértette velem, hogy majd még csinálok neki ilyet.
Reggeli után felöltöztünk. Megjegyzem, elég nehezen, ugyanis Adam, akárhányszor felvettem egy ruhadarabot, megpróbálta lehámozni rólam.
- Adam! - fújtattam dühösen.
- Igen? - csókolgatta a nyakam.
- Így nem tudok felöltözni.- sóhajtottam fel.
- Szerintem annyira nem is akarsz.
- De. Szeretnék, ha valaki, nem vetkőztetne folyamatosan.
- Nem vetkőztetlek, csak ....
- Csak...?
- Csak nem bírok betelni veled.- húzott közelebb magához a derekamnál fogva, és lágyan megcsókolt.
- Szívem. Itt lesz az egész éjszaka.
- Ajánlom is. - csapott rá a fenekemre, majd felment a konyhába, hogy összeüssön valami ebédet, amitől már előre félek, mert még egyszer beszéltük, hogy nála a kaja csinálást a melegszendvics meríti ki.
Kisminkeltem magam és laza lófarokba kötöttem a hajam. Már nyitottam volna a bejárati ajtót, mikor valaki csengetett.
- Jövök. - szóltam, majd kinyitottam az ajtót.
Beccy és Mike állt az ajtóban kézen fogva.
- Khmm... sziasztok! - akadt el a szavam is mikor megláttam őket.
- Hello. - köszöntek egyszerre.
- Gyertek be. - invitáltam beljebb őket.
Ekkor ért le a lépcsőn Adam. Mikor meglátta Mike - ot, szemei szikrát szórtak, és már indult is volna felé, hogy felkenje a falra, de kezeimet a mellkasára téve megállítottam.
- Te mit keresel itt? - kérdezte ingerülten.
- Cssss.... - néztem rá jelentőség teljesen.
- Őhmm.. mi .. szóval azért jöttünk, hogy megbeszéljük a kialakult helyzetet. - toporgott idegesen Mike.
(Beccy szemszöge)
Már reggel tíz volt, mire sikerült elszakadnunk egymástól Mike - al.
- Khmm... Mike! Nem..kéne ezt megbeszélni Maggiékkel? - néztem rá boci szemekkel.
- Lenne értelme neked nemet mondanom? - kérdezte, és egy mosoly bujkált az arcán.
- Nem hinném. - vigyorogtam rá.
- Rendben. Öltözz fel, és már indulunk is, csak leadjuk a kulcsokat.
- Köszi. - nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.
- Nincs mit. - húzott magához, és lágyan megcsókolt.
A fürdőszobai teendőimmel, elég hamar sikerült elkészülnöm. Felöltöztem, és feldobtam egy kis leheletnyi sminket is, hogy ne legyen, olyan nyomott fejem. Mire elkészültem Mike, már lehordta a cuccokat a kocsiba.
Nem értettem Mike miért csinált ekkora botrányt Maggie és Adam kapcsolatából, mikor már megismerkedésünk első másodpercétől kezdve tudta, hogy élete párját nem az unokanővérem személyében találja meg. Olyan fajta kötelék alakult ki köztünk, mely nem egy könnyen szétszakítható, és már az első percben olyan erős, hogy ha Maggie nem lép akkor, egy idő után szerelmem bontotta volna meg a viszonyt.
A kocsiban észlelhető volt a feszültség Mike vezetési stílusából ítélve.
- Nem lesz semmi baj. - szorítottam meg a kezét, de valójában még én sem tudtam előre Maggie és Adam reakcióját.
Mindenesetre reméltem, hogy ha nem is minden nehézség nélkül de a két fiú valahogy megbékél egymással. Drága unokanővérem pedig nem az a fajta, aki sokáig tudna haragudni az emberekre. Ahhoz valakinek nagyon a lelkébe kell tiporjon.
Ilyen emberről, csak egyről tudok, akinek sikerült ennyire kihozni a sodrából. És bár lehet,hogy egyszer még beszélő viszony lesz kettejük között, de ennél több nem igen. Szinte irtózik még attól is hogy egy helyiségbe kelljen kerülni vele, nem hogy a nap 8 órájában őt lássa.
Őszintén megvallva én sem szívlelem a csajt azok után, amit Maggie - vel tett.
- Min gondolkozol Szívem? - szakított ki gondolatmenetemből Mike és meg szorította összekulcsolt kezeinket.
- Semmin. - mosolyogtam rá.
A házhoz érve Mike egyre idegesebb lett, és ezt teljesen megértettem .
- Rajta! - mondtam, és biztatóan megszorongattam összekulcsolt kezeinket.
Félve nézett rám, mialatt megnyomta a csengőt.
- Jövök! - hallottam meg unokahúgom hangját az ajtó túl oldaláról, és abban a percben már nyílt is az ajtó.
-Khmm... sziasztok! - akadt el a szava is mikor meglátott minket.
- Hello . - köszöntünk egyszerre.
- Gyertek be. - invitált beljebb.
Ekkor ért le a lépcsőn Adam. Mikor meglátta Mike – ot, szemei szikrákat szórtak, éd már indult volna felé, hogy felkenje a falra, de unokahúgom kezeit a mellkasára téve megállította.
- Te mit keresel itt? - kérdezte ingerülten.
- Cssss.....
- Öhmm.. mi... szóval azért jöttünk, hogy megbeszéljük a kialakult helyzetet.
- Persze... ő is tudja.. gyertek beljebb. - csukta be utánunk az ajtót.
- Nem szeretném, ha botrányt csinálnál. - suttogta Maggie Adam -nak.
Csendben araszoltunk a konyha felé. -
- Kértek valamit inni?
- Én egy narancs levet. - mosolyogtam Maggiere.
- Fiúk?
- Khhmm .... én nem kérek semmit. - mondta Mike.
- Nekem is jó lesz a narancs lé. - morogta Adam az orra alatt.
Ezek után elkezdtük megbeszélni a jelenlegi problémákat. Nem volt egy gyaloggalopp, ugyanis a két fiú állandóan fúrta egymást, és a szavába vágott egyik a másiknak, de azért ha nehézségek árán is, de sikerült nagyjából tisztázni a dolgokat. Ha jobban bele gondol az ember végül mindenki jól járt, így ha a két fiú nem is teljesen, de egy picit javítva a kapcsolatukon,, kibékült".
- Akkor most visszaköltöztök? - vigyorgott fülig érő vigyorral idegesítő unokahúgom.
- Hát... ha nem jelent különösebb gondot.
- Persze hogy nem... majd lehozom a cuccaimat a vendég szobába. Az is ugyanolyan kényelmes. - ennél a mondat résznél cinkosan vigyorgott Adamre.
- Rendben.
- Akkor rendezkedjetek be fent, én addig lenézek az üzletbe.
- Hagyd csak, majd én lenézek, és a pénzt is elviszem a bankba. Velem jössz Beccy? - kérdezte Mike.
- Persze. - mondtam Szerelmemnek és elhagytuk a házat.
2011. augusztus 23., kedd
2011. július 5., kedd
8. fejezet
(Beccy szemszöge)
- Beccy menj vele, ha te ott vagy, nem csinál semmi hülyeséget!
- Rendben! - mondtam, és lerohantam a lépcsőn Mike felé.
Mike értetlenül nézett rám, de aztán kinyitotta nekem az ajtót, majd a derekamnál fogva kihúzott a házból. A bejárat nagy csattanással tükrözte a Mike ból áradó dühöt. Kulcsra zárta azt, majd beszálltunk a kocsiba és csikorgó kerekekkel kilőttünk.
- Hová megyünk? - kérdeztem az útra meredve.
- Nem tudom, keresünk egy hotelt. Úgyis nem soká sötétedik, és már kezdek fáradni.
- Okés. De nem hoztunk semmilyen cuccot, mint pl váltó ruha, fogkefe meg ilyenek.
- Belépünk az egyik bevásárlóközpontba és veszünk, amit kell.
- Rendben.
A bevásárlást gyorsan lerendeztük. Bedobáltunk a kosárba egy-egy garnitúra váltóruhát, fogkeféket, fogkrémet, tusfürdőt, sampont meg még egy pár cuccot.
Mike kifizette, bedobáltuk a kocsiba és indultunk.
Úgy 20 kilométert mehettünk, mikor az út szélén találtunk egy hotelt. Nem volt le pukkkanva, de nem is öt csillagos szálloda volt. Az épület előtt rendezett pázsit állt, melyet színes virágok szegélyeztek és közepére a szálló neve volt felállítva.
Mike kivette a csomagtartóból a holmikat, és bevezetett a recepcióhoz. Egy két ágyas szobát foglaltunk le. A recepciós ideadta a kulcsokat, és szólt, hogy vigyék fel a szobába a vacsoránkat.
- Gyere! - suttogott Mike, és kézen fogva felvezetett az emeletre.
A szobában a fehér, és a kék színek domináltak. Két ágyas szoba volt, de a recepciós elfelejtette megemlíteni hogy a két ágy egy franciaágynak felel meg. A helység előterében két, fiókos szekrény volt, vele szemben pedig a fürdőszoba és a mosdó helyezkedett el.
- Lemegyek cigizni a szálló elé, nem soká jövök. - mondta és már csukódott is az ajtó.
Kipakoltam a szatyrokból, és behajtogattam a ruhákat a szekrénybe, a tisztasági szereket, pedig feldobáltam a fürdőszoba polcra. Mikor mindezzel kész voltam nem volt mit csináljak, így beültem az ablakba és néztem ahogy Mike egymás után szívja el már a 4. szál cigiét.
Fel kéne hívnom Maggiet, hogy minden rendben van-e otthon.
Még egyet sem csörgött ki, máris felvette.
- Mia helyzet? Jól vagytok? Hogy viseli? Kiabál veled? - zúdította kérdéseit rám.
- Lassabban! Minden rendben van. Egy hotelben vagyunk, mivel már sötétedik, és Mike is elfáradt. Jó helyen vagyunk, ne izguljatok, és nyugi, nem kiabál velem, sőt... nagyon figyelmes.
- Most mit csinál? - kérdezte feszülten.
- Kint stresszel, szívja a 6. szál cigiét . Körülbelül öt perce ment le.
- Oké. Figyelj rám!! Ne foglalkozz az előbbi jelenettel. Tedd boldoggá. Felejtsen el engem. Nem ment volna ez a kapcsolat.
- Rendben.
- Most menj le hozzá... és nyugtasd meg.
- Jó. Megyek. Szia, puszi.
- Puszillak. Szia. Vigyázz rá.
- Megígérem.
Ezzel megszakította a vonalat. Nem telt bele tíz perc, és Mike már a zárban matatott a kulccsal.
- Szia ! - nyitott be a szobába, majd célba vette a fürdőt.Hallottam ahogy megnyitja a csapot, majd fogat mos, és a víz csapódásokból ítélve arcot.
Mikor kiért már nem volt olyan nyúzott az arca. Egy fokkal kisimultabb lett.
- Lemegyek, megnézem hogy áll a vacsoránk, te addig lezuhanyozhatsz, ha gondolod.
- Rendben. - mondtam, majd bevonultam a fürdőbe.
A meleg víz jót tett. Ellazította minden egyes porcikámat. Kiszállva a zuhany alól, bekentem magam a kedvenc testápolómmal. Szinte éreztem ahogy a bőröm beszívja a krémet, és puhítja azt. Egy baj volt ezzel az egész lazítással. Két perc alatt elillant, mikor rájöttem hogy a hálóingemet kint hagytam a szobába. Magam köré csavartam a törölközőt, kiengedtem a hajam, és kiléptem a fürdőből. Oda mentem az előtérben található szekrényhez, hogy megkeressem a cuccaimat, de valaki hátulról magához húzott. Mike keze a derekamról át csússzant a hasamra, majd onnan lefelé a csípőm irányába.
- Még magamnak sem mertem bevallani, de már az első pillanattól megtetszettél. Ez a törölköző, pedig nem sokat segít az ellenállásban. - mondta sóhajtva.
- De hát akkor az a jelenet otthon? Az mi volt? - kérdeztem meglepődve.
- Mondhatjuk hisztinek. És álcának.....Büszkeségnek, aminek szeretnéd.
- Maggie tudta, hogy érzel valamit irántam.....
- Honnan? - most ő lepődött meg.
- Rögtön levágta.... nem tudom észre vetted-e már, de nagyon jó megfigyelő az unokahúgom.
- Igen.... nem véletlenül szerettem belé... de aznap reggel mikor hazahoztak a kórházból már nyugtalan voltam és amikor megláttalak egy szál hálóingben.. én .....nekem végem volt.
- Igen, én sem tudtam uralkodni magamon.
-Láttam.... és amúgy Maggie meg Adam között volt valami?
- Neeeem. Vagyis hát mindennap 5-6 órát beszéltek msn-en és hát amit én tudok hogy flörtölgettek, együtt jártak festészetre, és egyszer összehoztunk nekik egy találkát a barátnője húgának szülinapján.Ott sem volt semmi komoly, max annyi hogy Ad megfogta Maggie derekát,de ennél tovább sosem mentek.
- De akkor miért jött Adam? Hiszen ahogy én látom nem nagyon törte össze magát, hogy Mag- al legyen, ráadásul elég reményt vesztve érkezett Párizsba Maggie.
- Mert rájött hogy senki nem fogja őt úgy szeretni mint az unokanővérem. Tudod......
Mag egészen más volt mielőtt Ad bejött a képbe. Tipikusan az a lány volt akit nem érdekelt ha a háta mögött kibeszélték és beszóltak neki. Mindenen képes volt mosolyogni. Végig nevette a fél életét.... de aztán Adam azt mondta hogy ő már nem bízik a lányokban, és hogy időt kér. Mondhatjuk hogy Maggie bele fáradt a várakozásba, és a kudarcokba.
- Milyen kudarcokba? - nézett rám értetlenül.
- Nem igazán sikerült senkivel kapcsolatot létesítenie. Görcsösen kereste a megfelelő személyt, aki megfelel az elvárásainak és az álmainak. És ezt ugyebár megérezték a fiúk. Meg persze az adottságai sem tettek jót neki........Egy fiúval azért mégis összejött a dolog, de pattintva lett miután kiderült hogy csak kihasználni akarta. Mindig egyedül érezte magát....habár ott voltunk neki mi.... a barátnői, de ő nem ezt kereste, hanem egy partnert.Partnert a mindennapokba.
- De ugye nem bántotta az az alak? - toporgott idegesen.
- Nem. Mindig is tudott magára vigyázni, és jó megfigyelő révén elég hamar sikerült neki rájönni hogy mi is a helyzet. A pasinak volt egy haverja aki elmondott Maggienek mindent , aztán neki is teljesen össze állt a kép és hamar lapátra tette a kis patkányt.
- Igen, mindig sugárzott belőle a magabiztosság.
- Hmm.... talán csak a felszínen volt magabiztos. Hidd el nekem belül mindig majd meg ette a félelem. A vizsgái előtt is..... mindenki majd szét idegelte magát, ő nyugodtan mosolyogva sétált be a vizsga terembe, holt nyugodtan, mint aki biztosra veszi hogy mindent tud , és az egész éjszakát végig tanulta. Pedig nem, csak nem akarta hogy sajnálják, és ajnározzák.
- Mikor először jött Párizsba, azt hittem hogy egy lázadó kislány, aki vedeli a piát és csúnyán beszél. Tévedtem. Egy érett lány. Egy érett 17 éves lány.
Ezen eltöprengtünk mind a ketten. Gondolatmenetemet Mike szakította félbe.
-Elég későre jár, mi lenne ha ágyba bújnánk, persze nem úgy...... csak....tudod... alvás... vagy valami... olyasmi - lett ideges a hangja és zavarában össze-vissza kezdett el makogni.
Ezen elkezdtem kuncogni. Mérhetetlenül aranyos volt, ahogy próbálta menteni a helyzetet.
Oda léptem hozzá és karjaimat a nyaka köré fontam. Ő sem habozott. Kezei feltérképezték a hátamat, majd megállapodtak a derekam körül. Mélyen a szemeimbe nézett és gyengéden neki nyomta forró, puha ajkait az enyémekhez. Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit én azonnal meg is adtam neki.Csókunkat egy percre sem szakította meg, miközben kezeit a térdhajlatomhoz csúsztatta, másik kezével finoman megdöntötte a derekam, majd elsétált velem az ágyig és végig fektetett rajta.
- Te is szeretnéd? - kérdezte bizonytalanul és nyelt egy nagyot.
- Tudom hogy szokatlan neked ez a helyzet..... mert nekem is..... nem könnyű , de nem számít megcsalásnak........ - kezdtem bele akadozva.
- Igen ...... tudom. - vacillált.
- Oké. Mi lenne, ha csak szorosan összebújva aludnánk. Te is ki vagy merülve és én is. - vetettem fel.
- Az jó lenne. - mosolygott rám, majd betakargatott.
- Khmm...... elő kéne keresnem a pizsamám, egy szál törölközőben azért csak nem aludhatok.
- Kéne? - ráncolta össze a szemöldökét, majd elkezdett közeledni felém, míg már csak pár centi választotta el tőlem.
Hűvös lehelete cirógatta a nyakam.
- Nem kéne? - kérdeztem vissza.
Ekkor mégis erőt vett magán.
- De kéne. - mondta határozottan, és jelentőség teljesen rám nézett.
- Oké. - pattantam fel és az előszobába lépve rögtön kutakodni kezdtem a bevásárló szatyrokban pizsama után.
Egy combközépig érő hálóinget választottam Pizsama gyanánt. Már rég szeretettem volna ilyet, de mindig drágállottam, most viszont fél árra le volt értékelve. Selyem ,baba rózsaszín ,spagetti pántos kis egyszerű hálóing volt, de annál mutatósabb. Bevonultam a fürdőbe és felvettem. Egész mutatósan állt rajtam. Szépen kiemelte domborulataimat, ahol kellett.
Visszaérve a hálóba, Mike a kezén támaszkodott és engem várt. De mikor meg látott szemei kiguvadtak, és még pislogni is elfelejtett. Rendesen zavarba hozott.
- Őőőő..... rossz? - kérdeztem idegesen.
- Dehogy is, nagyon .......khmmm... sexy.
Az arca pirosabb lett a pipacsnál. Ezen mosolyognom kellett. Olyan aranyos volt, ahogy elpirult.
- Hát ...köszi. Khmmm... leoltsam a lámpát?
- Persze. Köszi. - mondta, majd idegesen mocorogni kezdett.
A szobában olyan sötét lett, hogy alig találtam el az ágyig. Botladozva, kerülgetve a dolgokat előttem neki mentem valaminak, ezzel kibillentve egyensúlyomból már készültem hogy lezuhanok a puha matracra, de nem így lett. Egy puha, testre estem, mely azonnal reagálva derekamnál fogva felhúzott, és maga alá gördített.
- Gyönyörű vagy. - hallottam meg a számomra úgy imádott hangot, majd válaszolni akartam, de nem nyílt rá alkalmam, mert ajkaival betapasztotta a számat.
Kezei felfedező útra indultak, majd finoman belemarkolt a fenekembe, és végig simította a combom.
Ujjaimmal cirógattam a mellkasát.
- Te pedig irtó jól nézel ki. - örültem, hogy majdnem teljesen sötét van a szobában, így legalább nem látja ahogy elpirulok.
Ezek után már nem sokat beszéltünk. Átadtuk magunkat az érzelmeinknek, és csak szerettük egymást. Szenvedélyesen és hevesen, mint akiknek nem létezik holnap.
Éjjel fél három fele,már mind a ketten kimerülten hanyatlottunk a párnák közé. Mike a hátam mögé feküdt szorosan átkarolva a derekam, evvel magához láncolva. Éreztem ahogy beleszuszog a nyakamba. Hűvös szuszogásától kiborsózott a nyakam. Boldogan zuhantam az álmok keze-kusza világába.
Reggel arra ébredtem hogy valaki simogat a takaró alatt, és egyre lejjebb kerülnek a kezei forró pontom felé. Azonnal kipattantak a szemeim.
- Bocsi, hogy felkeltettelek, de felhúzódott a takaró, ahogy mocorogtál...és...hát...én ..nem bírtam magammal.
Mosolyogtam azon, hogy mennyire zavarba jött, de mosolyom azonnal ráfagyott az arcomra mikor rájöttem, hogy nincs rajtam a hálóingem, sem a fehérneműm.
- Hééé... most miért vagy ilyen zavarban? - mosolygott rám Mike.
- Mert talán nincs rajtam egy darab ruha sem? - kérdeztem vissza égő arccal.
- Hát nekem így is tetszel.... sőt ! - mosolygott rám, majd visszahúzott az ágyba. - Ne légy zavarban, szép vagy, és láttalak már így.
- Igen, de akkor sötét volt, és az teljese más.
- Miért más? - próbált elfojtani egy mosolyt.
- Mert.... mert más és kész.
- Beccy menj vele, ha te ott vagy, nem csinál semmi hülyeséget!
- Rendben! - mondtam, és lerohantam a lépcsőn Mike felé.
Mike értetlenül nézett rám, de aztán kinyitotta nekem az ajtót, majd a derekamnál fogva kihúzott a házból. A bejárat nagy csattanással tükrözte a Mike ból áradó dühöt. Kulcsra zárta azt, majd beszálltunk a kocsiba és csikorgó kerekekkel kilőttünk.
- Hová megyünk? - kérdeztem az útra meredve.
- Nem tudom, keresünk egy hotelt. Úgyis nem soká sötétedik, és már kezdek fáradni.
- Okés. De nem hoztunk semmilyen cuccot, mint pl váltó ruha, fogkefe meg ilyenek.
- Belépünk az egyik bevásárlóközpontba és veszünk, amit kell.
- Rendben.
A bevásárlást gyorsan lerendeztük. Bedobáltunk a kosárba egy-egy garnitúra váltóruhát, fogkeféket, fogkrémet, tusfürdőt, sampont meg még egy pár cuccot.
Mike kifizette, bedobáltuk a kocsiba és indultunk.
Úgy 20 kilométert mehettünk, mikor az út szélén találtunk egy hotelt. Nem volt le pukkkanva, de nem is öt csillagos szálloda volt. Az épület előtt rendezett pázsit állt, melyet színes virágok szegélyeztek és közepére a szálló neve volt felállítva.
Mike kivette a csomagtartóból a holmikat, és bevezetett a recepcióhoz. Egy két ágyas szobát foglaltunk le. A recepciós ideadta a kulcsokat, és szólt, hogy vigyék fel a szobába a vacsoránkat.
- Gyere! - suttogott Mike, és kézen fogva felvezetett az emeletre.
A szobában a fehér, és a kék színek domináltak. Két ágyas szoba volt, de a recepciós elfelejtette megemlíteni hogy a két ágy egy franciaágynak felel meg. A helység előterében két, fiókos szekrény volt, vele szemben pedig a fürdőszoba és a mosdó helyezkedett el.
- Lemegyek cigizni a szálló elé, nem soká jövök. - mondta és már csukódott is az ajtó.
Kipakoltam a szatyrokból, és behajtogattam a ruhákat a szekrénybe, a tisztasági szereket, pedig feldobáltam a fürdőszoba polcra. Mikor mindezzel kész voltam nem volt mit csináljak, így beültem az ablakba és néztem ahogy Mike egymás után szívja el már a 4. szál cigiét.
Fel kéne hívnom Maggiet, hogy minden rendben van-e otthon.
Még egyet sem csörgött ki, máris felvette.
- Mia helyzet? Jól vagytok? Hogy viseli? Kiabál veled? - zúdította kérdéseit rám.
- Lassabban! Minden rendben van. Egy hotelben vagyunk, mivel már sötétedik, és Mike is elfáradt. Jó helyen vagyunk, ne izguljatok, és nyugi, nem kiabál velem, sőt... nagyon figyelmes.
- Most mit csinál? - kérdezte feszülten.
- Kint stresszel, szívja a 6. szál cigiét . Körülbelül öt perce ment le.
- Oké. Figyelj rám!! Ne foglalkozz az előbbi jelenettel. Tedd boldoggá. Felejtsen el engem. Nem ment volna ez a kapcsolat.
- Rendben.
- Most menj le hozzá... és nyugtasd meg.
- Jó. Megyek. Szia, puszi.
- Puszillak. Szia. Vigyázz rá.
- Megígérem.
Ezzel megszakította a vonalat. Nem telt bele tíz perc, és Mike már a zárban matatott a kulccsal.
- Szia ! - nyitott be a szobába, majd célba vette a fürdőt.Hallottam ahogy megnyitja a csapot, majd fogat mos, és a víz csapódásokból ítélve arcot.
Mikor kiért már nem volt olyan nyúzott az arca. Egy fokkal kisimultabb lett.
- Lemegyek, megnézem hogy áll a vacsoránk, te addig lezuhanyozhatsz, ha gondolod.
- Rendben. - mondtam, majd bevonultam a fürdőbe.
A meleg víz jót tett. Ellazította minden egyes porcikámat. Kiszállva a zuhany alól, bekentem magam a kedvenc testápolómmal. Szinte éreztem ahogy a bőröm beszívja a krémet, és puhítja azt. Egy baj volt ezzel az egész lazítással. Két perc alatt elillant, mikor rájöttem hogy a hálóingemet kint hagytam a szobába. Magam köré csavartam a törölközőt, kiengedtem a hajam, és kiléptem a fürdőből. Oda mentem az előtérben található szekrényhez, hogy megkeressem a cuccaimat, de valaki hátulról magához húzott. Mike keze a derekamról át csússzant a hasamra, majd onnan lefelé a csípőm irányába.
- Még magamnak sem mertem bevallani, de már az első pillanattól megtetszettél. Ez a törölköző, pedig nem sokat segít az ellenállásban. - mondta sóhajtva.
- De hát akkor az a jelenet otthon? Az mi volt? - kérdeztem meglepődve.
- Mondhatjuk hisztinek. És álcának.....Büszkeségnek, aminek szeretnéd.
- Maggie tudta, hogy érzel valamit irántam.....
- Honnan? - most ő lepődött meg.
- Rögtön levágta.... nem tudom észre vetted-e már, de nagyon jó megfigyelő az unokahúgom.
- Igen.... nem véletlenül szerettem belé... de aznap reggel mikor hazahoztak a kórházból már nyugtalan voltam és amikor megláttalak egy szál hálóingben.. én .....nekem végem volt.
- Igen, én sem tudtam uralkodni magamon.
-Láttam.... és amúgy Maggie meg Adam között volt valami?
- Neeeem. Vagyis hát mindennap 5-6 órát beszéltek msn-en és hát amit én tudok hogy flörtölgettek, együtt jártak festészetre, és egyszer összehoztunk nekik egy találkát a barátnője húgának szülinapján.Ott sem volt semmi komoly, max annyi hogy Ad megfogta Maggie derekát,de ennél tovább sosem mentek.
- De akkor miért jött Adam? Hiszen ahogy én látom nem nagyon törte össze magát, hogy Mag- al legyen, ráadásul elég reményt vesztve érkezett Párizsba Maggie.
- Mert rájött hogy senki nem fogja őt úgy szeretni mint az unokanővérem. Tudod......
Mag egészen más volt mielőtt Ad bejött a képbe. Tipikusan az a lány volt akit nem érdekelt ha a háta mögött kibeszélték és beszóltak neki. Mindenen képes volt mosolyogni. Végig nevette a fél életét.... de aztán Adam azt mondta hogy ő már nem bízik a lányokban, és hogy időt kér. Mondhatjuk hogy Maggie bele fáradt a várakozásba, és a kudarcokba.
- Milyen kudarcokba? - nézett rám értetlenül.
- Nem igazán sikerült senkivel kapcsolatot létesítenie. Görcsösen kereste a megfelelő személyt, aki megfelel az elvárásainak és az álmainak. És ezt ugyebár megérezték a fiúk. Meg persze az adottságai sem tettek jót neki........Egy fiúval azért mégis összejött a dolog, de pattintva lett miután kiderült hogy csak kihasználni akarta. Mindig egyedül érezte magát....habár ott voltunk neki mi.... a barátnői, de ő nem ezt kereste, hanem egy partnert.Partnert a mindennapokba.
- De ugye nem bántotta az az alak? - toporgott idegesen.
- Nem. Mindig is tudott magára vigyázni, és jó megfigyelő révén elég hamar sikerült neki rájönni hogy mi is a helyzet. A pasinak volt egy haverja aki elmondott Maggienek mindent , aztán neki is teljesen össze állt a kép és hamar lapátra tette a kis patkányt.
- Igen, mindig sugárzott belőle a magabiztosság.
- Hmm.... talán csak a felszínen volt magabiztos. Hidd el nekem belül mindig majd meg ette a félelem. A vizsgái előtt is..... mindenki majd szét idegelte magát, ő nyugodtan mosolyogva sétált be a vizsga terembe, holt nyugodtan, mint aki biztosra veszi hogy mindent tud , és az egész éjszakát végig tanulta. Pedig nem, csak nem akarta hogy sajnálják, és ajnározzák.
- Mikor először jött Párizsba, azt hittem hogy egy lázadó kislány, aki vedeli a piát és csúnyán beszél. Tévedtem. Egy érett lány. Egy érett 17 éves lány.
Ezen eltöprengtünk mind a ketten. Gondolatmenetemet Mike szakította félbe.
-Elég későre jár, mi lenne ha ágyba bújnánk, persze nem úgy...... csak....tudod... alvás... vagy valami... olyasmi - lett ideges a hangja és zavarában össze-vissza kezdett el makogni.
Ezen elkezdtem kuncogni. Mérhetetlenül aranyos volt, ahogy próbálta menteni a helyzetet.
Oda léptem hozzá és karjaimat a nyaka köré fontam. Ő sem habozott. Kezei feltérképezték a hátamat, majd megállapodtak a derekam körül. Mélyen a szemeimbe nézett és gyengéden neki nyomta forró, puha ajkait az enyémekhez. Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit én azonnal meg is adtam neki.Csókunkat egy percre sem szakította meg, miközben kezeit a térdhajlatomhoz csúsztatta, másik kezével finoman megdöntötte a derekam, majd elsétált velem az ágyig és végig fektetett rajta.
- Te is szeretnéd? - kérdezte bizonytalanul és nyelt egy nagyot.
- Tudom hogy szokatlan neked ez a helyzet..... mert nekem is..... nem könnyű , de nem számít megcsalásnak........ - kezdtem bele akadozva.
- Igen ...... tudom. - vacillált.
- Oké. Mi lenne, ha csak szorosan összebújva aludnánk. Te is ki vagy merülve és én is. - vetettem fel.
- Az jó lenne. - mosolygott rám, majd betakargatott.
- Khmm...... elő kéne keresnem a pizsamám, egy szál törölközőben azért csak nem aludhatok.
- Kéne? - ráncolta össze a szemöldökét, majd elkezdett közeledni felém, míg már csak pár centi választotta el tőlem.
Hűvös lehelete cirógatta a nyakam.
- Nem kéne? - kérdeztem vissza.
Ekkor mégis erőt vett magán.
- De kéne. - mondta határozottan, és jelentőség teljesen rám nézett.
- Oké. - pattantam fel és az előszobába lépve rögtön kutakodni kezdtem a bevásárló szatyrokban pizsama után.
Egy combközépig érő hálóinget választottam Pizsama gyanánt. Már rég szeretettem volna ilyet, de mindig drágállottam, most viszont fél árra le volt értékelve. Selyem ,baba rózsaszín ,spagetti pántos kis egyszerű hálóing volt, de annál mutatósabb. Bevonultam a fürdőbe és felvettem. Egész mutatósan állt rajtam. Szépen kiemelte domborulataimat, ahol kellett.
Visszaérve a hálóba, Mike a kezén támaszkodott és engem várt. De mikor meg látott szemei kiguvadtak, és még pislogni is elfelejtett. Rendesen zavarba hozott.
- Őőőő..... rossz? - kérdeztem idegesen.
- Dehogy is, nagyon .......khmmm... sexy.
Az arca pirosabb lett a pipacsnál. Ezen mosolyognom kellett. Olyan aranyos volt, ahogy elpirult.
- Hát ...köszi. Khmmm... leoltsam a lámpát?
- Persze. Köszi. - mondta, majd idegesen mocorogni kezdett.
A szobában olyan sötét lett, hogy alig találtam el az ágyig. Botladozva, kerülgetve a dolgokat előttem neki mentem valaminak, ezzel kibillentve egyensúlyomból már készültem hogy lezuhanok a puha matracra, de nem így lett. Egy puha, testre estem, mely azonnal reagálva derekamnál fogva felhúzott, és maga alá gördített.
- Gyönyörű vagy. - hallottam meg a számomra úgy imádott hangot, majd válaszolni akartam, de nem nyílt rá alkalmam, mert ajkaival betapasztotta a számat.
Kezei felfedező útra indultak, majd finoman belemarkolt a fenekembe, és végig simította a combom.
Ujjaimmal cirógattam a mellkasát.
- Te pedig irtó jól nézel ki. - örültem, hogy majdnem teljesen sötét van a szobában, így legalább nem látja ahogy elpirulok.
Ezek után már nem sokat beszéltünk. Átadtuk magunkat az érzelmeinknek, és csak szerettük egymást. Szenvedélyesen és hevesen, mint akiknek nem létezik holnap.
Éjjel fél három fele,már mind a ketten kimerülten hanyatlottunk a párnák közé. Mike a hátam mögé feküdt szorosan átkarolva a derekam, evvel magához láncolva. Éreztem ahogy beleszuszog a nyakamba. Hűvös szuszogásától kiborsózott a nyakam. Boldogan zuhantam az álmok keze-kusza világába.
Reggel arra ébredtem hogy valaki simogat a takaró alatt, és egyre lejjebb kerülnek a kezei forró pontom felé. Azonnal kipattantak a szemeim.
- Bocsi, hogy felkeltettelek, de felhúzódott a takaró, ahogy mocorogtál...és...hát...én ..nem bírtam magammal.
Mosolyogtam azon, hogy mennyire zavarba jött, de mosolyom azonnal ráfagyott az arcomra mikor rájöttem, hogy nincs rajtam a hálóingem, sem a fehérneműm.
- Hééé... most miért vagy ilyen zavarban? - mosolygott rám Mike.
- Mert talán nincs rajtam egy darab ruha sem? - kérdeztem vissza égő arccal.
- Hát nekem így is tetszel.... sőt ! - mosolygott rám, majd visszahúzott az ágyba. - Ne légy zavarban, szép vagy, és láttalak már így.
- Igen, de akkor sötét volt, és az teljese más.
- Miért más? - próbált elfojtani egy mosolyt.
- Mert.... mert más és kész.
7. fejezet
- Indulnunk kell.... - feszült meg Ad teste.
- Tudom... induljunk.
Azzal becsuktuk az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Az út csendben telt Ad végig fogta a kezem, amikor csak tehette. Próbálta húzni az időt, de a szerencse nem túlságosan kedvezett, így nem kaptunk sem sorompót, és még közlekedési dugóba sem sikerült kerülni.
A parkolóban váltottunk még néhány apró csókot, és egymás kezét elengedve külön-külön elindultunk a kórtermek felé. Ad kint maradt a folyosón, én pedig kifújva a levegőt benyitottam.
A doki éppen bent volt így halkan leültem a szoba sarkában lévő kis kanapéra, és onnan figyeltem az eseményeket. Mike már tűkön ült, én pedig próbáltam visszamosolyogni rá. Muszáj volt maszkot erőltetnem az arcomra. Az orvos azt mondta h nincsen semmi baj, így elkezdtük összepakolni a cuccokat, és húsz perc múlva már kint is voltunk a kocsiba hogy bepakoljunk.
Mike kifejezettem rendes volt, egy rossz szót nem szólt Ad felé. Még csak nem is célozgatott mindaddig, míg Adam be nem akart szállni a vezető ülésre.
- Én vezetek - emelte fel a hangját Mike, és csúnyán nézett Ad-re.
- Szerintem nem jó ötlet...- szóltam halkan.
- Majd én azt eldöntöm, az én autóm. - lett erélyes a hangja velem szemben is.
Ekkor már Adam is felemelte a hangját.
- Fogjad vissza magad szépöcsém!!- hogy beszélsz Maggie-vel? Tudjad már hány kilós vagy, itt eszi az ideget érted, főz neked, te meg így beszélsz vele.
- Nem hinném hogy bele kéne szólnod.
Mike -ot mintha teljesen kicserélték volna. Egyszerűen nem tudtam rajta elmenni. Csend lett.
- Akkor ezt megbeszéltük. Én vezetek. - szólt Mike kicsit halkabban, és beszállt.
Nem szerettem volna veszekedni. Beszálltam mellé, és már indultunk is. Félúton dugóba kerültünk. A hosszú csendet Mike szakította meg.
- Ne haragudjatok, kicsit ideges voltam. Mi a helyzet az autó mosóban?
- Ezért igazán nem kell idegeskedni, mindent elrendeztünk, a pénzt azt viszont csak beraktam az irodába, majd el kéne vinni a bankba.
- Rendben, majd holnap elszaladok vele.
Ekkor hirtelen megfogta a kezem úgy, mint húsz perccel ezelőtt Adam.
- Hiányoztál. - nézett rám mosolyogva, és megpuszilta a kézfejem.
- Te is nekem. - mondtam zavarban.
Végre haza értünk. Ekkor jutott eszembe, hogy kulcs nélkül jöttünk el, és végeredményben kizártam magunkat. Beccy pedig még biztosan alszik. Mindenképpen muszáj lesz valahogy bejutnunk, ezért nagyon fog szeretni. Becsengettem.
- Itthon van John? - lett ideges Mike hangja.
- Nem....
- Akkor ki?
De alig hogy kimondta Becca álmos fejjel kinyitotta az ajtót.Mintha megfagytak volna mindketten..... Mike mélyen nézett Beccy szemébe, unokanővérem pedig abban a pillanatban kinyitotta a szemeit, és le nem vette Mike-ról.
- Khmm.... Beccy! Ő itt Mike. Mike! Ő itt Becca, az unokanővérem.
- Szia. - rázta meg a Becca kezét Mike, és közben le nem vette róla a szemét.
Adam közben behordta a cuccokat a szobába.
- Öhmm.... elmegyek letusolok, és átöltözök.
- Rendben. És ne haragudj Szívem az ébresztésért. - néztem rá bűnbánóan.
- Nem, már ideje volt felkelni. - törölte ki még egyszer az álmot a szeméből, és elindult a földszinti fürdőbe.
Mike még mindig nem szólt egy árva kukkot sem.Gyanús volt ez nekem.... lehet hogy mégis csak jobban alakulnak a dolgok mint azt terveztük.
A másik oldala a dolognak pedig az volt h innentől mintha a súlyok le kerültek volna a vállamról.A féltékenység legkisebb jele sem kerített hatalmába. Végre talált valakit, aki szeretni fogja, és akit ő is szeretni majd.
A pillantásom Adamra tévedt, akinek szintén ott bujkált egy apró mosoly a szája szegletében.
Fel vittem a táskányi cuccot az emeletre és a szennyest bedobáltam a mosókonyhába.
- Mikor érkezett Beccy? - kérdezte még mindig maga elé bámulva Mike.
- Öhmm... tegnap olyan három óra körül. Miért? - kérdeztem.
- Jah.. semmi, semmi. Fáradt volt nagyon? - tudakolta tovább.
- Nem mondhatnám, megfőztünk, aztán elment letusolni, és elaludt. Na jó egy picit azért ki volt fáradva, mert úgy terveztem h csapunk egy csajos estét, de nem jött össze. Én még megnéztem a híreket, aztán lezuhanyoztam és én is elvonultam aludni.
- Hol aludtatok? - kérdezte némi váddal a hangjában.
- Itt fent. A francia ágyon. Miért? - kérdeztem vissza én is váddal a hangomban.
- Semmi.
( Becca szemszöge)
Reggel arra keltem hogy valaki csenget a bejárati ajtón. Felhúztam a mamuszomat, és kómás fejjel letrappoltam a lépcsőn.Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne menjek neki semminek. Botladozva átverekedtem magam, az előszobán, és elfordítottam a kattogó zárakat. Szélesre tárva az ajtót, az álmosság mintha nem is lett volna. Meg láttam két szép kék szempárt. Megállt az idő. Ott álltam, egyszál trikóban és rövid nadrágban, kócos hajjal, a rózsaszín mamuszomban. Mintha csak ketten lettünk volna. Ő és én. A külvilág teljesen megszűnt.Szemében érdekes csillpgást véltem felfedezni. Nem volt vasalt haja, és még pearcinget sem találtam.Mind ezekre nem is volt szükség. Barna haja kiemelte kék szemeit, arca körvonalas, szigorú, egyben lágy.Jó egy fejjel lehetett magasabb mint én, és biztos voltam benne hogy néha eljár gyúrni is, hiszen válla jobban kiszélesedett, mint általában a pasiknál szokás.
Ő sem tudta levenni szemeit rólam, tekintete rabul ejtett, és éreztem, hog hasonló cipőben jár ő is.
- Khmm.... Beccy! Ő itt Mike. Mike! Ő itt Becca, az unokanővérem.
- Szia. - rázta meg a kezem Mike, és közben le nem vette rólam a szemét.
Adam közben behordta a cuccokat a szobába.
- Öhmm.... elmegyek letusolok, és átöltözök.
- Rendben. És ne haragudj Szívem az ébresztésért. - nézett rám Maggie bűnbánóan.
- Nem, már ideje volt felkelni. - töröltem ki még egyszer az álmot a szememből, és elindultam a földszinti fürdőbe.
Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből. Elvégre Maggie pasija még mindig nem tehetem ezt vele.
( Maggie szemszöge)
Rögtön lejött a téma lényege. Mike ahogy meglátta Beccy -t odavolt érte, és láthatóan nem viszonzatlan ez a dolog. A legfurább az egészben az, hogy egyáltalán nem vagyok dühös semelyikőjükre, sőt még csak nem is izgat ilyen téren a dolog. Hiszen ez megoldaná minden problémám.Nem hagynám Mike-ot cserben, mert,, ő hagyott előbb", Beccy-nek végre lenne egy normális pasija, és megkímélnénk mindenkit a veszekedéstől. Ennél jobb ez a nap már nem is lehetne.
- Maggie!, elkéne mennem tusfürdőt, meg szempillaspirát venni, mert kifogytam... és meghalok nélkülük. - jött be a hálóba Becca.
- Használhatod a tusfürdőm, ha gondolod. - mondtam mosolyogva.
- Az a fajta szárítja a bőröm, és szempillaspirálom, így sem lesz, ha jól tudom, akkor pedig neked is fogyóban van.
- Igazad van. Nekem is hoznál egy spirált, ha megkérlek rá szépen?Adok pénzt is. - kutattam a tatyómban a bukszám után.
- Rendben. Viszont egyedül nem találok oda...
- Ajj.... nem tudok menni... kaját kell csináljak.
- Hát pedig egyedül ebbe a nagy városban metroval nem fogok odatalálni, ahogy magamat ismerem. - mondta kuncogva.
Ekkor fény gyúlt az agyamban.
- Megkérem Mike-ot h vigyen el. Legalább beszélgettek egy kicsit. - kacsintottam rá.
- Héé.... most mi van? - kérdezte zavartan?
- Ugye nem képzeled hogy hülye vagyok? - mentem hozzá közelebb és megöleltem.
- Jajj nem, én nem..... nekem nem .... tet..szik...
- Ugyan Szívem, a vak is látja! - moslyogtam rá melegen.
- Nem... ezt nem szabad.
- Dehogy is nem. KItiltja meg?
- MIvan?.... Téged nem zavarna?...kérdezte zavartan.
- Nem. Egyáltalán nem. Sőt. Örülnék neki, mert lenne egy jófej pasid, és nem lennél magányos.
- De hát... ezt nem értem... Szereted. Vagy nem?.....
- Ne kérdezz csak csináld reendben? :) szeretném ha boldog lennél.
- Köszönöm...- borult a nyakamba, és éreztem ahogy valmai végig gördül a vállamon.
Egy könnycsepp.
- Jajj Drágám! Ugye nem sírsz?
- Nem. - szipogott Beccy.
- Na . Készüllődj. Gondolom nem ilyen pólóban akarsz menni.
- Mi baj ezzel a pólóval? - kédezte értetlenül.
- Hát...- vigyorogtam bűnbánóan. - nem kivágott.
- Mit is vártam Tőled? - forgatta a szemét drámaian.
- Szerintem semmit. Na gyere, van egy-két ,, titkos fegyverem".
- Kell félnem?
- Szerintem nem muszáj. - de csak szerintem.
A ruhás szekrényhez lépve kutakodni kezdtem és egymás után dobáltam a cuccokat az ágyra. Olyat kellett keresnem amit még nem látott rajtam Mike.
Meg is van. Egy mályva színű , combközépig érő ruha, melyderékban szűköl, azán pedig finoman omlik alá.
- Ez lenne az? - nyelt egy nagyot Beccy.
- Igen , ez az. Van hozzá illő magassarkúd?
- Hát fekete magassarkúm az van.
- Tökéletes. Eredj! Öltözz fel, aztán gyere ki hadd nézzem, hogy áll.
- Rendben. - mondtta becca és bevonult a fürdőbe.
Amíg öltözött lerobogtam a lépcsőn, és megkerestem Mike-ot. Sejtettem. Lent ült a konyhában, és pénzt számolt, amit el kell vinnie a bankba, tehát útba esik a bolt. Remek. Egyszerűen hatalmas elme vagyok. Büszkeség fogott el magam iránt.
- Mike! Beccanak bekéne mennie a drogériába, és nekem nincs időm elkísérni... te pedig úgy is mész a bankba.... Szóval arra gondoltam... hogy ... esteleg nem vinnéd el?
- Persze... elviszem. Ne kelljen neki metrozni... olyan szörnyű alakok mászkálnak ott.... egyedül nem szívesen engedném el...
- Kösönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincsen mit!
Helyes, nagyon helyes. Probléma megoldva. Mike elviszi Beccy-t az üzletbe, én beviszem az ágyba Ad-at, egy csepp lelkiismeretfurdalás nélkül. Felszaladtam az emeletre, hogy megnézzem hogy áll a készülődéssel unokanővérem. Mikorra beértem a szobába, az említett, már nézegette magát a tükörben.
- Tökéletes. - szólaltam meg mögötte, mire Beccy összerezzent és csúnyán nézett rám.
- Megilyedtem! - szólt mérgesen.
- Bocsi , nem ez volt a cél. Megkérdeztem Mike-ot és örömmel elvisz, sőt még érted is megy. Majd megkérem rá.
- Köszönöm... biztos hogy nme baj hogy..., tudod... - sütötte le a szemeit.
- Szívem! ezt már megbeszéltük....Légy vele boldog.... én is az leszek Ad- al.
Tapsolást hallottam a hátunk mögül. Mikor megfordultam akkor láttam, hogy Mike az ajtófélfának támaszkodva hallgatta végig a beszélgetésünket.
- Gratulálok! Remekül kitervelted, eszes. ,,Hívjuk el az unokatestvérünket, foglalkozzon az MIke-kal, hogy nyugodtan tudjunk hancúrozni Ady-fiúval.
- Ez nem igaz! - szóltam, immáron potyogó könnyekkel.
- Ne tagadd, hallottam! - kiabált Mike.
- Ne emeld fel Vele szemben a hangod!
- Lám-lám , itt van a mi kis Rómeónk.- tombolt tovább Mike. - Nem szégyenled magad, hogy idejsszt, előadod a hős szerelmest és tönkreteszed az életünket. - kiabált, majd nem várt reakcióként egy jobb egyenessel földre terítette Ad-at.
- Hagyd ezt abba!-sikítottam, majd fel akartam pofozni, de elkapta a kezem, és neki nyomott a falnak.
- Engedd el, de azonnal! - állt fel Adam a padlórol , majd leszerelte rólam Mikeot, aki dühösen visszavonulót fújt.
- Rohadj szét! - vetette oda Adnak és kiviharzott a szobából.
- Beccy menj vele, ha te ott vagy, nem csinál semmi hülyeséget!
- Rendben! - mondta unokanővérem és lerohant a lépcsőn Mike felé. Majd már csak annyit lehetett hallani, hogy kattan a zár , feldorombol a motor, és csikorgó kerekekkel az autó elstartol az udvarról.
- Hozok jeget!- mondtam, majd kiszaladtam a konyhába, de csak a jég akkut találtam meg.
Az orra rendesen vérzett, és a szája is felvolt repedve. Soha nem szerettem volna így látni.
Visszaérve a szobába, leültem Adam mellé az ágyra és a szájához nyomtam az akkut.
- Nagyon fáj? - néztem rá bocsánatkérően.
- Annyira nem, mint amennyire vérzik. - szólt és megpuszilta a fejem búbját. Majd a mellkasára vont és simogatta a hátam, és a vállam.
- Neharagudj, nem így kellett volna lennie.
- Cssss... érted megérte...- emelte fel a fejem az államnál fogva. - Szeretlek! Érted? Szeretlek!
- mondta, és megcsókolt. Csókja tele volt szenvedéllyel, és erőteljességéből itélve féltéssel, fájdalommal, szeretettel, szerelemmel. Egyszóval fantasztius lett volna, ha nem ilyen körülmények között történik.
Arra váltunk szét, hogy Adam hirtelen felszisszent.
- Áuuuu Cicca! Finomabban. Imádom, mikor ilyen heves vagy.
- Bocsi, megfeledkeztem róla.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem kellett hogy megnézzem a kijelzőt, tudtam hogy Beccy az. Az első csörrenésre felvettem.
- Miahelyzet? Jól vagytok? Hogy viseli? Kiabál veled? - zúdítottam kérdéseimet Beccara.
- Lassabban! Minden rendben van. Egy hotelben vagyunk, mivel már sötétedik, és Mike is elfáradt. Jó helyen vagyunk, ne izguljatok, és nyugi, nem kiabál velem, sőt... nagyon figyelmes.
- Most mit csinál? - kérdeztem feszülten.
- Kint stresszel, szívja a 6. szál cigiét . Körülbelül öt perce ment le.
- Oké. Figyelj rám!! Ne foglalkozz az előbbi jelenettel. Tedd boldoggá. Felejtsen el engem. Nem ment volna ez a kapcsolat.
- Rendben.
- Most menj le hozzá... és nyugtasd meg.
- Jó. Megyek. Szia, puszi.
- Puszillak. Szia. VIgyázz rá.
- Megígérem.
Ezzel le tettem a telefont, és visszabújtam Adam ölelésébe.
- Menjünk zuhanyozzunk le, és majd az ágyban megesszük a vacsit. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Menjünk. - mondta, és felkapott a karjaiba.
- Tegyél le!..... - kapálóztam.
- Csak az orrom törte el majdnem, nem a kezem, vagy a lábam. - mosolygott le rám.
- Még jó,hogy csak ennyivel megúsztad. Megint mehettünk volna az ügyeletre.
- Ne is mond. Bár lett volna egy csinos ápolónőm.
Csúnyán néztem rá. Még hogy csinos ápolónő. Persze, majd adok én neki.
- Most mi a baj Ciccus? - kérdezte értetlenül.
- Csinos ápolónő? Majd adok én neked csinos ápolónőt.
Ekkor felnevetett.
- Úgy látom itt nagyon féltékeny valaki. - mondta és letett.
Észre sem vettem hogy megérkeztünk a fürdőbe.
- Ki? Én? Nem. Nem vagyok féltékeny.
- De! Egy hisztis, féltékeny, nőszemély vagy. De pont így szeretlek. - mondta és kigombolta az ingemet.
- Nem vagyok hisztis...- mondtam fulladozva, mert a következő percben már nem volt rajtam más, mint egy falatnyi bugyi.
- Nem-e? - kérdezte két puszi között.
- Nem. És tudd meg, hogy ki nem állak! - mondtam morcosan.
Direkt húzza az agyam.
- Biztos? - indult keze kalandtúrára érzékeny pontom felé, hogy megszabadítsa azt attól a picike akadálytól is. Érintéseire kéjesen felnyögtem.
- Most mond hogy kinem állsz! - lett diadal ittas vigyor a képén. - majd újra felkapott és be ült velem a sarokkádba.
- Kinem állak!
- Valóban?- húzta fel a szemöldökét, és maga alá gördített.
Apró puszikat nyomott a fejem búbjától kezdve, a dekoltázsomig. Majd felhúztam a fejét az enyémhez, és rátapadtam az ajkaira.
- Tudom... induljunk.
Azzal becsuktuk az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Az út csendben telt Ad végig fogta a kezem, amikor csak tehette. Próbálta húzni az időt, de a szerencse nem túlságosan kedvezett, így nem kaptunk sem sorompót, és még közlekedési dugóba sem sikerült kerülni.
A parkolóban váltottunk még néhány apró csókot, és egymás kezét elengedve külön-külön elindultunk a kórtermek felé. Ad kint maradt a folyosón, én pedig kifújva a levegőt benyitottam.
A doki éppen bent volt így halkan leültem a szoba sarkában lévő kis kanapéra, és onnan figyeltem az eseményeket. Mike már tűkön ült, én pedig próbáltam visszamosolyogni rá. Muszáj volt maszkot erőltetnem az arcomra. Az orvos azt mondta h nincsen semmi baj, így elkezdtük összepakolni a cuccokat, és húsz perc múlva már kint is voltunk a kocsiba hogy bepakoljunk.
Mike kifejezettem rendes volt, egy rossz szót nem szólt Ad felé. Még csak nem is célozgatott mindaddig, míg Adam be nem akart szállni a vezető ülésre.
- Én vezetek - emelte fel a hangját Mike, és csúnyán nézett Ad-re.
- Szerintem nem jó ötlet...- szóltam halkan.
- Majd én azt eldöntöm, az én autóm. - lett erélyes a hangja velem szemben is.
Ekkor már Adam is felemelte a hangját.
- Fogjad vissza magad szépöcsém!!- hogy beszélsz Maggie-vel? Tudjad már hány kilós vagy, itt eszi az ideget érted, főz neked, te meg így beszélsz vele.
- Nem hinném hogy bele kéne szólnod.
Mike -ot mintha teljesen kicserélték volna. Egyszerűen nem tudtam rajta elmenni. Csend lett.
- Akkor ezt megbeszéltük. Én vezetek. - szólt Mike kicsit halkabban, és beszállt.
Nem szerettem volna veszekedni. Beszálltam mellé, és már indultunk is. Félúton dugóba kerültünk. A hosszú csendet Mike szakította meg.
- Ne haragudjatok, kicsit ideges voltam. Mi a helyzet az autó mosóban?
- Ezért igazán nem kell idegeskedni, mindent elrendeztünk, a pénzt azt viszont csak beraktam az irodába, majd el kéne vinni a bankba.
- Rendben, majd holnap elszaladok vele.
Ekkor hirtelen megfogta a kezem úgy, mint húsz perccel ezelőtt Adam.
- Hiányoztál. - nézett rám mosolyogva, és megpuszilta a kézfejem.
- Te is nekem. - mondtam zavarban.
Végre haza értünk. Ekkor jutott eszembe, hogy kulcs nélkül jöttünk el, és végeredményben kizártam magunkat. Beccy pedig még biztosan alszik. Mindenképpen muszáj lesz valahogy bejutnunk, ezért nagyon fog szeretni. Becsengettem.
- Itthon van John? - lett ideges Mike hangja.
- Nem....
- Akkor ki?
De alig hogy kimondta Becca álmos fejjel kinyitotta az ajtót.Mintha megfagytak volna mindketten..... Mike mélyen nézett Beccy szemébe, unokanővérem pedig abban a pillanatban kinyitotta a szemeit, és le nem vette Mike-ról.
- Khmm.... Beccy! Ő itt Mike. Mike! Ő itt Becca, az unokanővérem.
- Szia. - rázta meg a Becca kezét Mike, és közben le nem vette róla a szemét.
Adam közben behordta a cuccokat a szobába.
- Öhmm.... elmegyek letusolok, és átöltözök.
- Rendben. És ne haragudj Szívem az ébresztésért. - néztem rá bűnbánóan.
- Nem, már ideje volt felkelni. - törölte ki még egyszer az álmot a szeméből, és elindult a földszinti fürdőbe.
Mike még mindig nem szólt egy árva kukkot sem.Gyanús volt ez nekem.... lehet hogy mégis csak jobban alakulnak a dolgok mint azt terveztük.
A másik oldala a dolognak pedig az volt h innentől mintha a súlyok le kerültek volna a vállamról.A féltékenység legkisebb jele sem kerített hatalmába. Végre talált valakit, aki szeretni fogja, és akit ő is szeretni majd.
A pillantásom Adamra tévedt, akinek szintén ott bujkált egy apró mosoly a szája szegletében.
Fel vittem a táskányi cuccot az emeletre és a szennyest bedobáltam a mosókonyhába.
- Mikor érkezett Beccy? - kérdezte még mindig maga elé bámulva Mike.
- Öhmm... tegnap olyan három óra körül. Miért? - kérdeztem.
- Jah.. semmi, semmi. Fáradt volt nagyon? - tudakolta tovább.
- Nem mondhatnám, megfőztünk, aztán elment letusolni, és elaludt. Na jó egy picit azért ki volt fáradva, mert úgy terveztem h csapunk egy csajos estét, de nem jött össze. Én még megnéztem a híreket, aztán lezuhanyoztam és én is elvonultam aludni.
- Hol aludtatok? - kérdezte némi váddal a hangjában.
- Itt fent. A francia ágyon. Miért? - kérdeztem vissza én is váddal a hangomban.
- Semmi.
( Becca szemszöge)
Reggel arra keltem hogy valaki csenget a bejárati ajtón. Felhúztam a mamuszomat, és kómás fejjel letrappoltam a lépcsőn.Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne menjek neki semminek. Botladozva átverekedtem magam, az előszobán, és elfordítottam a kattogó zárakat. Szélesre tárva az ajtót, az álmosság mintha nem is lett volna. Meg láttam két szép kék szempárt. Megállt az idő. Ott álltam, egyszál trikóban és rövid nadrágban, kócos hajjal, a rózsaszín mamuszomban. Mintha csak ketten lettünk volna. Ő és én. A külvilág teljesen megszűnt.Szemében érdekes csillpgást véltem felfedezni. Nem volt vasalt haja, és még pearcinget sem találtam.Mind ezekre nem is volt szükség. Barna haja kiemelte kék szemeit, arca körvonalas, szigorú, egyben lágy.Jó egy fejjel lehetett magasabb mint én, és biztos voltam benne hogy néha eljár gyúrni is, hiszen válla jobban kiszélesedett, mint általában a pasiknál szokás.
Ő sem tudta levenni szemeit rólam, tekintete rabul ejtett, és éreztem, hog hasonló cipőben jár ő is.
- Khmm.... Beccy! Ő itt Mike. Mike! Ő itt Becca, az unokanővérem.
- Szia. - rázta meg a kezem Mike, és közben le nem vette rólam a szemét.
Adam közben behordta a cuccokat a szobába.
- Öhmm.... elmegyek letusolok, és átöltözök.
- Rendben. És ne haragudj Szívem az ébresztésért. - nézett rám Maggie bűnbánóan.
- Nem, már ideje volt felkelni. - töröltem ki még egyszer az álmot a szememből, és elindultam a földszinti fürdőbe.
Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből. Elvégre Maggie pasija még mindig nem tehetem ezt vele.
( Maggie szemszöge)
Rögtön lejött a téma lényege. Mike ahogy meglátta Beccy -t odavolt érte, és láthatóan nem viszonzatlan ez a dolog. A legfurább az egészben az, hogy egyáltalán nem vagyok dühös semelyikőjükre, sőt még csak nem is izgat ilyen téren a dolog. Hiszen ez megoldaná minden problémám.Nem hagynám Mike-ot cserben, mert,, ő hagyott előbb", Beccy-nek végre lenne egy normális pasija, és megkímélnénk mindenkit a veszekedéstől. Ennél jobb ez a nap már nem is lehetne.
- Maggie!, elkéne mennem tusfürdőt, meg szempillaspirát venni, mert kifogytam... és meghalok nélkülük. - jött be a hálóba Becca.
- Használhatod a tusfürdőm, ha gondolod. - mondtam mosolyogva.
- Az a fajta szárítja a bőröm, és szempillaspirálom, így sem lesz, ha jól tudom, akkor pedig neked is fogyóban van.
- Igazad van. Nekem is hoznál egy spirált, ha megkérlek rá szépen?Adok pénzt is. - kutattam a tatyómban a bukszám után.
- Rendben. Viszont egyedül nem találok oda...
- Ajj.... nem tudok menni... kaját kell csináljak.
- Hát pedig egyedül ebbe a nagy városban metroval nem fogok odatalálni, ahogy magamat ismerem. - mondta kuncogva.
Ekkor fény gyúlt az agyamban.
- Megkérem Mike-ot h vigyen el. Legalább beszélgettek egy kicsit. - kacsintottam rá.
- Héé.... most mi van? - kérdezte zavartan?
- Ugye nem képzeled hogy hülye vagyok? - mentem hozzá közelebb és megöleltem.
- Jajj nem, én nem..... nekem nem .... tet..szik...
- Ugyan Szívem, a vak is látja! - moslyogtam rá melegen.
- Nem... ezt nem szabad.
- Dehogy is nem. KItiltja meg?
- MIvan?.... Téged nem zavarna?...kérdezte zavartan.
- Nem. Egyáltalán nem. Sőt. Örülnék neki, mert lenne egy jófej pasid, és nem lennél magányos.
- De hát... ezt nem értem... Szereted. Vagy nem?.....
- Ne kérdezz csak csináld reendben? :) szeretném ha boldog lennél.
- Köszönöm...- borult a nyakamba, és éreztem ahogy valmai végig gördül a vállamon.
Egy könnycsepp.
- Jajj Drágám! Ugye nem sírsz?
- Nem. - szipogott Beccy.
- Na . Készüllődj. Gondolom nem ilyen pólóban akarsz menni.
- Mi baj ezzel a pólóval? - kédezte értetlenül.
- Hát...- vigyorogtam bűnbánóan. - nem kivágott.
- Mit is vártam Tőled? - forgatta a szemét drámaian.
- Szerintem semmit. Na gyere, van egy-két ,, titkos fegyverem".
- Kell félnem?
- Szerintem nem muszáj. - de csak szerintem.
A ruhás szekrényhez lépve kutakodni kezdtem és egymás után dobáltam a cuccokat az ágyra. Olyat kellett keresnem amit még nem látott rajtam Mike.
Meg is van. Egy mályva színű , combközépig érő ruha, melyderékban szűköl, azán pedig finoman omlik alá.
- Ez lenne az? - nyelt egy nagyot Beccy.
- Igen , ez az. Van hozzá illő magassarkúd?
- Hát fekete magassarkúm az van.
- Tökéletes. Eredj! Öltözz fel, aztán gyere ki hadd nézzem, hogy áll.
- Rendben. - mondtta becca és bevonult a fürdőbe.
Amíg öltözött lerobogtam a lépcsőn, és megkerestem Mike-ot. Sejtettem. Lent ült a konyhában, és pénzt számolt, amit el kell vinnie a bankba, tehát útba esik a bolt. Remek. Egyszerűen hatalmas elme vagyok. Büszkeség fogott el magam iránt.
- Mike! Beccanak bekéne mennie a drogériába, és nekem nincs időm elkísérni... te pedig úgy is mész a bankba.... Szóval arra gondoltam... hogy ... esteleg nem vinnéd el?
- Persze... elviszem. Ne kelljen neki metrozni... olyan szörnyű alakok mászkálnak ott.... egyedül nem szívesen engedném el...
- Kösönöm. - mosolyogtam rá.
- Nincsen mit!
Helyes, nagyon helyes. Probléma megoldva. Mike elviszi Beccy-t az üzletbe, én beviszem az ágyba Ad-at, egy csepp lelkiismeretfurdalás nélkül. Felszaladtam az emeletre, hogy megnézzem hogy áll a készülődéssel unokanővérem. Mikorra beértem a szobába, az említett, már nézegette magát a tükörben.
- Tökéletes. - szólaltam meg mögötte, mire Beccy összerezzent és csúnyán nézett rám.
- Megilyedtem! - szólt mérgesen.
- Bocsi , nem ez volt a cél. Megkérdeztem Mike-ot és örömmel elvisz, sőt még érted is megy. Majd megkérem rá.
- Köszönöm... biztos hogy nme baj hogy..., tudod... - sütötte le a szemeit.
- Szívem! ezt már megbeszéltük....Légy vele boldog.... én is az leszek Ad- al.
Tapsolást hallottam a hátunk mögül. Mikor megfordultam akkor láttam, hogy Mike az ajtófélfának támaszkodva hallgatta végig a beszélgetésünket.
- Gratulálok! Remekül kitervelted, eszes. ,,Hívjuk el az unokatestvérünket, foglalkozzon az MIke-kal, hogy nyugodtan tudjunk hancúrozni Ady-fiúval.
- Ez nem igaz! - szóltam, immáron potyogó könnyekkel.
- Ne tagadd, hallottam! - kiabált Mike.
- Ne emeld fel Vele szemben a hangod!
- Lám-lám , itt van a mi kis Rómeónk.- tombolt tovább Mike. - Nem szégyenled magad, hogy idejsszt, előadod a hős szerelmest és tönkreteszed az életünket. - kiabált, majd nem várt reakcióként egy jobb egyenessel földre terítette Ad-at.
- Hagyd ezt abba!-sikítottam, majd fel akartam pofozni, de elkapta a kezem, és neki nyomott a falnak.
- Engedd el, de azonnal! - állt fel Adam a padlórol , majd leszerelte rólam Mikeot, aki dühösen visszavonulót fújt.
- Rohadj szét! - vetette oda Adnak és kiviharzott a szobából.
- Beccy menj vele, ha te ott vagy, nem csinál semmi hülyeséget!
- Rendben! - mondta unokanővérem és lerohant a lépcsőn Mike felé. Majd már csak annyit lehetett hallani, hogy kattan a zár , feldorombol a motor, és csikorgó kerekekkel az autó elstartol az udvarról.
- Hozok jeget!- mondtam, majd kiszaladtam a konyhába, de csak a jég akkut találtam meg.
Az orra rendesen vérzett, és a szája is felvolt repedve. Soha nem szerettem volna így látni.
Visszaérve a szobába, leültem Adam mellé az ágyra és a szájához nyomtam az akkut.
- Nagyon fáj? - néztem rá bocsánatkérően.
- Annyira nem, mint amennyire vérzik. - szólt és megpuszilta a fejem búbját. Majd a mellkasára vont és simogatta a hátam, és a vállam.
- Neharagudj, nem így kellett volna lennie.
- Cssss... érted megérte...- emelte fel a fejem az államnál fogva. - Szeretlek! Érted? Szeretlek!
- mondta, és megcsókolt. Csókja tele volt szenvedéllyel, és erőteljességéből itélve féltéssel, fájdalommal, szeretettel, szerelemmel. Egyszóval fantasztius lett volna, ha nem ilyen körülmények között történik.
Arra váltunk szét, hogy Adam hirtelen felszisszent.
- Áuuuu Cicca! Finomabban. Imádom, mikor ilyen heves vagy.
- Bocsi, megfeledkeztem róla.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Nem kellett hogy megnézzem a kijelzőt, tudtam hogy Beccy az. Az első csörrenésre felvettem.
- Miahelyzet? Jól vagytok? Hogy viseli? Kiabál veled? - zúdítottam kérdéseimet Beccara.
- Lassabban! Minden rendben van. Egy hotelben vagyunk, mivel már sötétedik, és Mike is elfáradt. Jó helyen vagyunk, ne izguljatok, és nyugi, nem kiabál velem, sőt... nagyon figyelmes.
- Most mit csinál? - kérdeztem feszülten.
- Kint stresszel, szívja a 6. szál cigiét . Körülbelül öt perce ment le.
- Oké. Figyelj rám!! Ne foglalkozz az előbbi jelenettel. Tedd boldoggá. Felejtsen el engem. Nem ment volna ez a kapcsolat.
- Rendben.
- Most menj le hozzá... és nyugtasd meg.
- Jó. Megyek. Szia, puszi.
- Puszillak. Szia. VIgyázz rá.
- Megígérem.
Ezzel le tettem a telefont, és visszabújtam Adam ölelésébe.
- Menjünk zuhanyozzunk le, és majd az ágyban megesszük a vacsit. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Menjünk. - mondta, és felkapott a karjaiba.
- Tegyél le!..... - kapálóztam.
- Csak az orrom törte el majdnem, nem a kezem, vagy a lábam. - mosolygott le rám.
- Még jó,hogy csak ennyivel megúsztad. Megint mehettünk volna az ügyeletre.
- Ne is mond. Bár lett volna egy csinos ápolónőm.
Csúnyán néztem rá. Még hogy csinos ápolónő. Persze, majd adok én neki.
- Most mi a baj Ciccus? - kérdezte értetlenül.
- Csinos ápolónő? Majd adok én neked csinos ápolónőt.
Ekkor felnevetett.
- Úgy látom itt nagyon féltékeny valaki. - mondta és letett.
Észre sem vettem hogy megérkeztünk a fürdőbe.
- Ki? Én? Nem. Nem vagyok féltékeny.
- De! Egy hisztis, féltékeny, nőszemély vagy. De pont így szeretlek. - mondta és kigombolta az ingemet.
- Nem vagyok hisztis...- mondtam fulladozva, mert a következő percben már nem volt rajtam más, mint egy falatnyi bugyi.
- Nem-e? - kérdezte két puszi között.
- Nem. És tudd meg, hogy ki nem állak! - mondtam morcosan.
Direkt húzza az agyam.
- Biztos? - indult keze kalandtúrára érzékeny pontom felé, hogy megszabadítsa azt attól a picike akadálytól is. Érintéseire kéjesen felnyögtem.
- Most mond hogy kinem állsz! - lett diadal ittas vigyor a képén. - majd újra felkapott és be ült velem a sarokkádba.
- Kinem állak!
- Valóban?- húzta fel a szemöldökét, és maga alá gördített.
Apró puszikat nyomott a fejem búbjától kezdve, a dekoltázsomig. Majd felhúztam a fejét az enyémhez, és rátapadtam az ajkaira.
6. fejezet
Szia! - üdvözöltem Mike -ot olyan ,,lelkesen" ahogyan csak tőlem tellett.
- Szia Szívem. Hiányzol.
Összeszorul a szívem. Mike nagyon szeret, én meg elárultam.
- Te is..... Mi jót csinálsz? - próbáltam terelni a témát.
- Most beszéltem a dokival, holnap délelőtt tízkor haza engednek.
- Az jó, akkor fél tízre érted megyünk.
- Rendben. Annyira szeretnék már haza menni.... - nyafogott....
Az a szerencsém hogy nem jó emberismerő, így nem vette ki a hangomból a feszültséget.
- Tudom...
- Jól van menj pihenni szívem, a hangodból ítélve fáradt lehetsz.
- Hát igen...
Ez megkönnyebbülés, mondtam h nem ismer eléggé.
- Jut eszembe ha Adam egy újjal is hozzád ér, esküszöm hogy.......
Ad re néztem, aki diadal ittasan vigyorgott, én pedig vetettem rá egy rosszalló pillantást.
- Nem, nincs semmi, még próbálkozni, sem próbálkozik..... - néztem jelentőség teljesen.
- Helyes.... Akkor jóéjt Drágám. Aludj jól.
- Teis....
- Szeretlek - mondta Mike, majd választ sem várva kikapcsolta a telefont.
Hál'istennek, úgysem tudtam volna neki válaszolni. A telefon letétele után nagyot sóhajtottam, Adam pedig a mellére vont és a hajamat cirógatta.
- Nyugi Cicca.... nem vett észre semmit..... Minden helyre fog jönni.
- Remélem.... - adtam egy puszit a szájára.
- Khmmm.... a vacsora készen van, úgyhogy akár ehetünk is.- szólt közbe Becca.
- Oké..- mondtuk szinte egyszerre... és bevonultunk az ebédlőbe.
A vacsora csendben telt, nem sikerült feléleszteni a korábbi hangulatot. Rettentő ideges voltam a holnaptól és ezt Ad is érzékelte, mert az egész étkezés alatt feszülten figyelt minden rezdülésemre.
Megágyaztam Beccynek az ágyamban és Adammal levonultunk tusolni, és pihenni. Felkészülni a holnapi napra.
Ahogy beértünk a szobába, kifújtam a levegőt, de a feszültség, és aggodalom, stressz bent maradt, nem hagyott alább. Ad leült az ágyra és lehúzott magához az ölébe. Megnyugtatóan simogatta a hátamat, én meg a vállába fúrtam a fejem.
- Mi nyomaszt ennyire? - kérdezte váratlanul, de még mindig feszülten.
- Hát szóval.... én nekem még mindig el kell játszanom, hogy szeretem Mike-ot és lehet hogy arra kerül a sor h szeretne tőlem..... többet is mint egy puszi... vagy egy csók......Nem szeretném hogy szemtanúja légy ezeknek a dolgoknak..... én nem szeretném, hogy szenvedj, vagy féltékeny légy.......
Kifújta a levegőt, teste megmerevedett, a feszültség csak úgy áradt belőle... kényes témát sikerült felhoznom... de mindenképpen tisztázni szerettem volna.
- Khmmm... Tény és való hogy féltékeny vagyok Mike- ra..... De erről csak és kizárólag én tehetek.. mert ennyit vártam, és nem kellett volna. Most már úgy tartja a mondás h vállald a tetteid következményeit.. én nagyon szeretlek, és tudom hogy nehéz lesz neked, sokkal nehezebb mint nekem. De ha nem akarsz vele ágyba bújni, nem muszáj.....viszont nem húzhatod a végtelenségig.... szóval ezen a helyzeten már csak a csoda segíthet. Ha ehhez az kell h kiprovokáljam, hogy veszekedjünk és ettől te dühbe gurulj és kizárd a nappaliba akkor megteszem.... - lett kaján vigyor az arcán.
- Nem vicces - erőltettem halvány mosolyt magamra.
- Próbálom kicsit oldani a feszkót....
- De nem szeretném hogy szenvedj....
- Figyelj, ha megcsókol, elfordítom a fejem..... ezt a részét a dolognak túl kell hogy éljük, és ha ki teszi a lábát a házból, reszkess, mert onnantól az enyém leszel addig míg haza nem ér.
Szorosan a nyaka köré fontam a karjaim, és hozzábújtam. Majd csak lesz valahogy, mindennek meg kell hogy oldódjon. Szeretem Mike-ot, de csak úgy mint egy barátot. És én voltam a vak hogy ezt eddig nem vettem észre. Erről sem ő, sem Ad nem tehet, nekem kell a következményeket vállalni. Mike - ban az volt számomra a félre vezető, hogy abban az időben senki nem állt mellém , ő pedig az első pillanattól kedves volt.
- Mi lenne ha az utolsó esténket, méltó módon ünnepelnénk meg...... -kérdezte Ad, és felkapott a karjaiba, majd megindult velem a zuhanyzó felé. - Most a kisasszonyra egy elképesztően jóleső zuhany vár, aztán egy kis kényeztetés a párnák között.
- Hmmm...... jól hangzik , már ránk férne egy kis lazulás.
- Az nem kifejezés.... - állított talpra , és maga után húzott a fürdőbe, ahol aztán percek alatt szabadultunk meg a ruha daraboktól. A meleg víz lassan ellazította minden izmom, és porcikám. Annyira jól esett már ez a kis lazítás, hogy nagyon nehezemre esett kiszállni alóla. Viszont még mindig aggasztott hogy mi lesz Mike-kal holnap. Nem szeretem mikor szenvedni látom, azt nem érdemli meg, főleg nem miattam. Én árthatok neki a legkevesebbet, amiért ennyit törődött velem. Nem érdekelte hogy milyen depis voltam mikor idekerültem, hiszen akkor mondtam le Ad-ről, az érzések csak úgy dúltak bennem. Türelmes volt. Olyan fajta türelem áradt belőle, melyet lehet hogy nem érdemeltem meg. Az egyetlen hibája az volt, hogy mindent elhitt, és rossz emberismerő lévén sajnos nem vette észre, amit még én sem: nem tudtam elfelejteni Adamat. December óta arra vártam hogy odajöjjön, és azt mondja, bocsi h nem vettelek észre, hülye voltam , legyünk együtt.
De nem így lett, és ebbe bele kellett hogy törődjek. Aztán a dolgok megváltoztak és most együtt zuhanyzom a számomra a világot jelentő fiúval. Nem tudom mi lesz ezek után, de azt tudom hogy nem szeretnék Adam nélkül élni. Olyan nekem mint a levegő, vagy a víz. Szükségem van rá hogy ott legyen velem és támogasson. Meg próbáltam Mike-kal, de nem ment, mert belépett az életembe az a világot jelentő személy, aki nélkül nem létezhetem. Mint ahogy az ember sincs meg víz és levegő nélkül. Az egyensúlyt pedig meg kell tartani. Nem mondom hogy Adam tökéletes, mert van jó pár hülyesége, de én mind ezekkel együtt szeretem.
Ad észre vehette hogy a gondolataim teljesen máshol járnak, mert mikor rájött min agyalhatok, teste ívben megfeszült, és hosszan kifújva levegőét, szorosabban vont magához. Belecsókolt a hajamba, és simogatta a hátamat. Még sosem láttam Ad-et ennyire védeni valamit. Védeni engem. Szavak nélkül megértette mit szeretnék most a legjobban,csak ölelt, nem kérdezett, és főleg nem beszélt, pedig kioktathatott volna, de nem tette.Tudta, hogy most csak azt szeretném, ha magához vonna, és hallgatna.
Igazából ez tetszett annyira benne. Ezt szerettem annyira. Az első perctől kezdve megértettük egymást.Pontosan tudta mikor kell meg vígasztalnia, pedig nem voltunk együtt.
Tudta mikor kellett, csak szó nélkül, hagynia a hülyeségeimet és lapozni.
A meghittséget az a tény szakította félbe, hogy már nem meleg víz lövellt ránk, a zuhany rózsából, hanem jég hideg. Becca biztos szeretni fog minket ezért. Elhasználtuk az összes meleg vizet. Nem tudom hogy fog tudni megfürödni.
Adam gyorsabb volt, mint hittem. Ahogy hideg lett a víz a térd hajlatom alá nyúlt és megdöntve a derekamat, már fel is kapott a karjaiba, hogy visszavigyen a szobába. Óvatosan letett az ágyra és villámgyorsan hozott egy puha törölközőt, mert a fogaim csak úgy kocogtak. Megtörölgetett, és bedugott a takaró alá. Ettől függetlenül még mindig majd meg fagytam. Percek alatt törölközött meg és bebújt mellém a takaró alá, pizsama nélkül.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle értetlenül.
- Cicca, ruhák nélkül jobban át melegedsz, túlélés könyv- egyes szabálypont. - lett hatalmas vigyor a száján.
Ezek után simogatott és puszilgatta a nyakamat és a hátamat. Elég hosszúra nyúlt az éjszaka , és hajnal fél kettőkor már nem bírtam ébren maradni, Ad álomba simogatott, miközben magához vont.
Álmodtam. Egy labirintusba kerültem, ahol erőtlenül bolyongtam, Lépten -nyomon összeestem. Segítségre volt szükségem. Kiabálni szerettem volna, de a torkomon egy árva hang sem jött ki.
Valaki megcirógatta az arcomat. Jólesően nyújtóztam egyet, mert az éjszaka folyamán szinte mindenemet elaludtam. Gondolom a rémálmoknak köszönhetően.
- Hét alvó. Már nyolc óra. Ideje kikelni az ágyból.
- Ne csodálkozz hogy nyolcig aludtam.... Hajnal kettőig valaki nem hagyta.
- Nem tudom miről beszél hölgyem. Én teljesen jó kisfiú voltam.
- Ugyanmár... te meg a jóság. Egoista.
- Ténymegállapítás....
- Hogyne....
Ekkor mintha villámcsapás ként értek volna a szavai. Nyolc óra. Mi pedig fél tízet ígértünk Mike- nak.
- Elfogunk késni. - lett hisztérikus a hangom.
- Dehogy fogunk Cicca. Még van másfél óránk.
- Szerinted az nekem elég a készülődéshez?
- Nyugi... tedd rendbe magad, én addig összepakolok.
Ekkor vettem észre hogy ő már fel van öltözve, és le is zuhanyozhatott mert éreztem rajta az Adidas tusfürdőjét. A haja pedig már mint mindig ki volt vasalva.
Nehezemre esett kikelni, a meleg, Adam illatú ágyból, de muszáj volt. A fürdőszoba felé vettem az irányt, de nem bírtam magammal, és már a szoba ajtajában, ledobtam magamról a lepedőt.
Persze, azonnal jelentkezett a felháborodás első jele, mert Ad halkan felmordult.
- Hupsz..... elejtettem. - mondtam kuncogva és beszaladtam a fürdőbe.
- Álnok nőszemély. Ezt még visszakapod. - kiabálta utánam.
- Alig várom. - szóltam ki, majd megengedtem a meleg vizet.
A víz kellőképpen ellazította minden porcikámat, ezzel is oldva kicsit a feszültséget. Még egy óra és itthon lesz Mike. És nekem el kell játszanom hogy szeretem. Ezen a helyzeten már csak a csoda segíthet.
- Kicsim..... én igyekeznék!! - üzente Ad az ajtón keresztül.
- Még két perc és készen vagyok.
Az volt a szerencsém, hogy még tegnap bekészítettem a ruháim, hogy ha késésben lennék, akkor haladni tudjak. A fürdőszobaszekrényből előkerestem a sminkkészletet és rendbe raktam a hajamat is. Kilépve a folyosóra Ad türelmetlenül várt, de mikor meglátott elakadt a szava.
- Ennyire azért nem lett olyan rossz. - mondtam lehajtott fejjel.
- Viccelsz? Nagyon szép vagy. - mondta álmélkodva.
Felsóhajtottam.
- Essünk túl rajta.- nyögtem.
- Várj egy picit. - fogta meg a karomat.
Mélyen belenézett a szemembe, az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Szeretlek. - mondta és ajkaival, az enyémet keresve.
- Én is téged. - válaszoltam, és fejemet a mellkasára hajtottam.
Így álltunk egy percig, és így is szerettem volna maradni örökké, de Ad idegesen mocorogni
kezdett és ebből tudtam, hogy itt az idő. Ő is ugyan olyan ideges volt mint én. Vajon miket vág majd hozzá Mike? Mennyire lesz ingerült Adam? És milyen gyakran fognak összeveszni rajtam? Kérdések és kérdések. Nehéz őket megválaszolni, annyi viszont bizonyos, hogy nem lesz egyszerű ez az egész helyzet.
- Szia Szívem. Hiányzol.
Összeszorul a szívem. Mike nagyon szeret, én meg elárultam.
- Te is..... Mi jót csinálsz? - próbáltam terelni a témát.
- Most beszéltem a dokival, holnap délelőtt tízkor haza engednek.
- Az jó, akkor fél tízre érted megyünk.
- Rendben. Annyira szeretnék már haza menni.... - nyafogott....
Az a szerencsém hogy nem jó emberismerő, így nem vette ki a hangomból a feszültséget.
- Tudom...
- Jól van menj pihenni szívem, a hangodból ítélve fáradt lehetsz.
- Hát igen...
Ez megkönnyebbülés, mondtam h nem ismer eléggé.
- Jut eszembe ha Adam egy újjal is hozzád ér, esküszöm hogy.......
Ad re néztem, aki diadal ittasan vigyorgott, én pedig vetettem rá egy rosszalló pillantást.
- Nem, nincs semmi, még próbálkozni, sem próbálkozik..... - néztem jelentőség teljesen.
- Helyes.... Akkor jóéjt Drágám. Aludj jól.
- Teis....
- Szeretlek - mondta Mike, majd választ sem várva kikapcsolta a telefont.
Hál'istennek, úgysem tudtam volna neki válaszolni. A telefon letétele után nagyot sóhajtottam, Adam pedig a mellére vont és a hajamat cirógatta.
- Nyugi Cicca.... nem vett észre semmit..... Minden helyre fog jönni.
- Remélem.... - adtam egy puszit a szájára.
- Khmmm.... a vacsora készen van, úgyhogy akár ehetünk is.- szólt közbe Becca.
- Oké..- mondtuk szinte egyszerre... és bevonultunk az ebédlőbe.
A vacsora csendben telt, nem sikerült feléleszteni a korábbi hangulatot. Rettentő ideges voltam a holnaptól és ezt Ad is érzékelte, mert az egész étkezés alatt feszülten figyelt minden rezdülésemre.
Megágyaztam Beccynek az ágyamban és Adammal levonultunk tusolni, és pihenni. Felkészülni a holnapi napra.
Ahogy beértünk a szobába, kifújtam a levegőt, de a feszültség, és aggodalom, stressz bent maradt, nem hagyott alább. Ad leült az ágyra és lehúzott magához az ölébe. Megnyugtatóan simogatta a hátamat, én meg a vállába fúrtam a fejem.
- Mi nyomaszt ennyire? - kérdezte váratlanul, de még mindig feszülten.
- Hát szóval.... én nekem még mindig el kell játszanom, hogy szeretem Mike-ot és lehet hogy arra kerül a sor h szeretne tőlem..... többet is mint egy puszi... vagy egy csók......Nem szeretném hogy szemtanúja légy ezeknek a dolgoknak..... én nem szeretném, hogy szenvedj, vagy féltékeny légy.......
Kifújta a levegőt, teste megmerevedett, a feszültség csak úgy áradt belőle... kényes témát sikerült felhoznom... de mindenképpen tisztázni szerettem volna.
- Khmmm... Tény és való hogy féltékeny vagyok Mike- ra..... De erről csak és kizárólag én tehetek.. mert ennyit vártam, és nem kellett volna. Most már úgy tartja a mondás h vállald a tetteid következményeit.. én nagyon szeretlek, és tudom hogy nehéz lesz neked, sokkal nehezebb mint nekem. De ha nem akarsz vele ágyba bújni, nem muszáj.....viszont nem húzhatod a végtelenségig.... szóval ezen a helyzeten már csak a csoda segíthet. Ha ehhez az kell h kiprovokáljam, hogy veszekedjünk és ettől te dühbe gurulj és kizárd a nappaliba akkor megteszem.... - lett kaján vigyor az arcán.
- Nem vicces - erőltettem halvány mosolyt magamra.
- Próbálom kicsit oldani a feszkót....
- De nem szeretném hogy szenvedj....
- Figyelj, ha megcsókol, elfordítom a fejem..... ezt a részét a dolognak túl kell hogy éljük, és ha ki teszi a lábát a házból, reszkess, mert onnantól az enyém leszel addig míg haza nem ér.
Szorosan a nyaka köré fontam a karjaim, és hozzábújtam. Majd csak lesz valahogy, mindennek meg kell hogy oldódjon. Szeretem Mike-ot, de csak úgy mint egy barátot. És én voltam a vak hogy ezt eddig nem vettem észre. Erről sem ő, sem Ad nem tehet, nekem kell a következményeket vállalni. Mike - ban az volt számomra a félre vezető, hogy abban az időben senki nem állt mellém , ő pedig az első pillanattól kedves volt.
- Mi lenne ha az utolsó esténket, méltó módon ünnepelnénk meg...... -kérdezte Ad, és felkapott a karjaiba, majd megindult velem a zuhanyzó felé. - Most a kisasszonyra egy elképesztően jóleső zuhany vár, aztán egy kis kényeztetés a párnák között.
- Hmmm...... jól hangzik , már ránk férne egy kis lazulás.
- Az nem kifejezés.... - állított talpra , és maga után húzott a fürdőbe, ahol aztán percek alatt szabadultunk meg a ruha daraboktól. A meleg víz lassan ellazította minden izmom, és porcikám. Annyira jól esett már ez a kis lazítás, hogy nagyon nehezemre esett kiszállni alóla. Viszont még mindig aggasztott hogy mi lesz Mike-kal holnap. Nem szeretem mikor szenvedni látom, azt nem érdemli meg, főleg nem miattam. Én árthatok neki a legkevesebbet, amiért ennyit törődött velem. Nem érdekelte hogy milyen depis voltam mikor idekerültem, hiszen akkor mondtam le Ad-ről, az érzések csak úgy dúltak bennem. Türelmes volt. Olyan fajta türelem áradt belőle, melyet lehet hogy nem érdemeltem meg. Az egyetlen hibája az volt, hogy mindent elhitt, és rossz emberismerő lévén sajnos nem vette észre, amit még én sem: nem tudtam elfelejteni Adamat. December óta arra vártam hogy odajöjjön, és azt mondja, bocsi h nem vettelek észre, hülye voltam , legyünk együtt.
De nem így lett, és ebbe bele kellett hogy törődjek. Aztán a dolgok megváltoztak és most együtt zuhanyzom a számomra a világot jelentő fiúval. Nem tudom mi lesz ezek után, de azt tudom hogy nem szeretnék Adam nélkül élni. Olyan nekem mint a levegő, vagy a víz. Szükségem van rá hogy ott legyen velem és támogasson. Meg próbáltam Mike-kal, de nem ment, mert belépett az életembe az a világot jelentő személy, aki nélkül nem létezhetem. Mint ahogy az ember sincs meg víz és levegő nélkül. Az egyensúlyt pedig meg kell tartani. Nem mondom hogy Adam tökéletes, mert van jó pár hülyesége, de én mind ezekkel együtt szeretem.
Ad észre vehette hogy a gondolataim teljesen máshol járnak, mert mikor rájött min agyalhatok, teste ívben megfeszült, és hosszan kifújva levegőét, szorosabban vont magához. Belecsókolt a hajamba, és simogatta a hátamat. Még sosem láttam Ad-et ennyire védeni valamit. Védeni engem. Szavak nélkül megértette mit szeretnék most a legjobban,csak ölelt, nem kérdezett, és főleg nem beszélt, pedig kioktathatott volna, de nem tette.Tudta, hogy most csak azt szeretném, ha magához vonna, és hallgatna.
Igazából ez tetszett annyira benne. Ezt szerettem annyira. Az első perctől kezdve megértettük egymást.Pontosan tudta mikor kell meg vígasztalnia, pedig nem voltunk együtt.
Tudta mikor kellett, csak szó nélkül, hagynia a hülyeségeimet és lapozni.
A meghittséget az a tény szakította félbe, hogy már nem meleg víz lövellt ránk, a zuhany rózsából, hanem jég hideg. Becca biztos szeretni fog minket ezért. Elhasználtuk az összes meleg vizet. Nem tudom hogy fog tudni megfürödni.
Adam gyorsabb volt, mint hittem. Ahogy hideg lett a víz a térd hajlatom alá nyúlt és megdöntve a derekamat, már fel is kapott a karjaiba, hogy visszavigyen a szobába. Óvatosan letett az ágyra és villámgyorsan hozott egy puha törölközőt, mert a fogaim csak úgy kocogtak. Megtörölgetett, és bedugott a takaró alá. Ettől függetlenül még mindig majd meg fagytam. Percek alatt törölközött meg és bebújt mellém a takaró alá, pizsama nélkül.
- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle értetlenül.
- Cicca, ruhák nélkül jobban át melegedsz, túlélés könyv- egyes szabálypont. - lett hatalmas vigyor a száján.
Ezek után simogatott és puszilgatta a nyakamat és a hátamat. Elég hosszúra nyúlt az éjszaka , és hajnal fél kettőkor már nem bírtam ébren maradni, Ad álomba simogatott, miközben magához vont.
Álmodtam. Egy labirintusba kerültem, ahol erőtlenül bolyongtam, Lépten -nyomon összeestem. Segítségre volt szükségem. Kiabálni szerettem volna, de a torkomon egy árva hang sem jött ki.
Valaki megcirógatta az arcomat. Jólesően nyújtóztam egyet, mert az éjszaka folyamán szinte mindenemet elaludtam. Gondolom a rémálmoknak köszönhetően.
- Hét alvó. Már nyolc óra. Ideje kikelni az ágyból.
- Ne csodálkozz hogy nyolcig aludtam.... Hajnal kettőig valaki nem hagyta.
- Nem tudom miről beszél hölgyem. Én teljesen jó kisfiú voltam.
- Ugyanmár... te meg a jóság. Egoista.
- Ténymegállapítás....
- Hogyne....
Ekkor mintha villámcsapás ként értek volna a szavai. Nyolc óra. Mi pedig fél tízet ígértünk Mike- nak.
- Elfogunk késni. - lett hisztérikus a hangom.
- Dehogy fogunk Cicca. Még van másfél óránk.
- Szerinted az nekem elég a készülődéshez?
- Nyugi... tedd rendbe magad, én addig összepakolok.
Ekkor vettem észre hogy ő már fel van öltözve, és le is zuhanyozhatott mert éreztem rajta az Adidas tusfürdőjét. A haja pedig már mint mindig ki volt vasalva.
Nehezemre esett kikelni, a meleg, Adam illatú ágyból, de muszáj volt. A fürdőszoba felé vettem az irányt, de nem bírtam magammal, és már a szoba ajtajában, ledobtam magamról a lepedőt.
Persze, azonnal jelentkezett a felháborodás első jele, mert Ad halkan felmordult.
- Hupsz..... elejtettem. - mondtam kuncogva és beszaladtam a fürdőbe.
- Álnok nőszemély. Ezt még visszakapod. - kiabálta utánam.
- Alig várom. - szóltam ki, majd megengedtem a meleg vizet.
A víz kellőképpen ellazította minden porcikámat, ezzel is oldva kicsit a feszültséget. Még egy óra és itthon lesz Mike. És nekem el kell játszanom hogy szeretem. Ezen a helyzeten már csak a csoda segíthet.
- Kicsim..... én igyekeznék!! - üzente Ad az ajtón keresztül.
- Még két perc és készen vagyok.
Az volt a szerencsém, hogy még tegnap bekészítettem a ruháim, hogy ha késésben lennék, akkor haladni tudjak. A fürdőszobaszekrényből előkerestem a sminkkészletet és rendbe raktam a hajamat is. Kilépve a folyosóra Ad türelmetlenül várt, de mikor meglátott elakadt a szava.
- Ennyire azért nem lett olyan rossz. - mondtam lehajtott fejjel.
- Viccelsz? Nagyon szép vagy. - mondta álmélkodva.
Felsóhajtottam.
- Essünk túl rajta.- nyögtem.
- Várj egy picit. - fogta meg a karomat.
Mélyen belenézett a szemembe, az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Szeretlek. - mondta és ajkaival, az enyémet keresve.
- Én is téged. - válaszoltam, és fejemet a mellkasára hajtottam.
Így álltunk egy percig, és így is szerettem volna maradni örökké, de Ad idegesen mocorogni
kezdett és ebből tudtam, hogy itt az idő. Ő is ugyan olyan ideges volt mint én. Vajon miket vág majd hozzá Mike? Mennyire lesz ingerült Adam? És milyen gyakran fognak összeveszni rajtam? Kérdések és kérdések. Nehéz őket megválaszolni, annyi viszont bizonyos, hogy nem lesz egyszerű ez az egész helyzet.
5. fejezet
Ahogy csak lehetett húztam az időt. Nem lenne az sms után kellemes a helyzet.
Nem sokra rá haza értem. Innen már nincs visszaút. Remegő kézzel halásztam elő a kulcsokat. Ez nem lehet igaz. Ne legyél ideges.Nyugi. Bemész, leállítod és kész. - nyugtattam magam, gondolatban. Az eső már javában zuhogott. Mindenem átázott, a vizes póló versenyen első lettem volna.
Be kell hogy menjek... ám ekkor fordult a kulcs a zárban és Adam lépett ki az ajtón.
- Meg fogsz fázni. Gyere be. - nézett rám szerelmesen.
Kézen fogott és behúzott a házba. Becsukta az ajtót, és neki nyomott az előszoba falnak. Csöpögött az arcomról a víz, a hajamból pedig csavarni lehetett. Alulról kezdve lehúzta rólam a vizes felsőm, így már egy szál melltartóban álltam előtte.
- Szeretlek. Miért nem tudod megérteni? - lett halk a hangja.
- Mert eddig nem kellettem, és Mike-kal ezt nem tehetem. - suttogtam. Nagyon is akartam Ad-at, de nem lehetett.
Végig csókolta a nyakamat lefelé haladva a dekoltázsomig. Ekkor felkapott és bevitt a vendég szobába, majd végigfektetett az ágyán és levette a felsőjét.
Jól sejtettem. Izmos volt a hasa. Visszahajolt az ágyra és forró bőrét az én vizes és ez által hideg testemhez nyomta. Percekig csak simogatott, és csókolgatott.
Kifejezetten gyengéd volt. Megpróbálta leszedni rólam a nadrágot, de az övemmel kicsit bajban volt, így segítettem kicsatolni azt.A melltartót szó szerint letépte rólam, így egy darabbal kevesebb, márpedig ez volt az egyik kedvencem. Tekintete hosszan elidőzött a melleimen.
- A szemem, és a szám, még mindig a fejemen van. - vigyorogtam.
- Te kis szemtelen, gyere csak ide, - gördített maga alá, és harapdálni kezdte a nyakamat.
- Ez nem ér, - kuncogtam.
- Nem, az nem ér, hogy két napig szarba se veszel.
- Te hét hónapig nem foglalkoztál velem, két napot szerintem simán ki lehet bírni.
- Igazad van. Ne haragudj.
- Mind1.
Ezek után nem beszéltünk, csak sodródtunk az árral. Figyelt, minden apró érintésére, nehogy az rossz legyen, vagy fájjon nekem.Óvatosan forrtunk egybe, majd könnyed mozgást vettünk fel, mely egyre gyorsult, míg el nem értük a gyönyör kapuját. Pihegve bújtam a mellkasához.
Elszunnyadhattam, mert ismét, simogatására ébredtem.Már egy órája feküdtünk az ágyon. Szorosan magához húzott. Néha- néha egy-egy puszit nyomott a fejem búbjára. Ezt nem hiszem el, megcsaltam Mike-ot, de nem csaphatom be magam. Még mindig szeretem Ad-at. Jobban mint valaha. Idegesen mocorogni kezdtem. Adam szorosabban vont magához.
- Mi a baj Kicsim?
- Ezt nem lett volna szabad. Most mi lesz?
- Nem tudom Drágám, de élvezted? Mert ha igen, akkor nem kéne idegeskedned.
- Élveztem- pirultam bele, de igenis kéne idegeskedni ettől függetlenül. - támaszkodtam a kezemre.
- Cicca nem muszáj neki elmondanunk.
- Mi... ezt nem. Álmodban sem gondold hogy nem mondjuk el neki.
- Ne légy feszült, amit nem tud az nem fáj
Szeretem Ad-et. Jó fej, és még jól is néz ki. Mindig megért. Hét hónapot nem tudok elfelejteni.Nekem nem tetszik,hanem kell, minden percben. Ez nem csak egy buta vágyálom, nem olyan szerelem, amit egy fiatal kislány táplál,csak azért hogy látványosan tudjon szenvedni. Két év korkülönbség, még ne a világ és szerintem őt sem zavarná. Nem ez volt az ok, ami miatt ez így alakult. Ezektől függetlenül, túl későn akart belépni az életembe, és ezért elég nagy slamasztikába kerültünk.
- Nagyon csendben vagy szívem, baj van, fájt vagy valamit nem jól csináltam? - kérdezte feszülten.
- Nem, minden remek volt.
- Akkor mi a baj?
- Hát ezt nem így kellett volna.
- Nézd Drágám. Ez már megtörtént, te is élvezted és én is. Ezen már változtatni nem tudsz. Szeretlek. Minden megfog oldódni.
- Nem fog semmi megoldódni. - feszült voltam, ezt nem rejtettem véka alá.
- Szeretsz még, vagy ez a szeretet hét hónap alatt eltűnt?
- Nem a szeretettel van a baj, hanem hogy ezt nem így kellett volna csinálni.
- De szeretsz, vagy nem?
Lesütöttem a szemem. Ezt még neki sohasem volt alkalmam kimondani. Nem ejtettem ki ezt a szót még magamban sem. Nem mertem .
- Kicsim. - emelte fel a fejem az államnál fogva.
- Szeretlek.- lett a hangom hisztérikus.
Odahúzott magához, felém gördült és megint csókolgatni kezdett.
- Adam....
- Maggie, lazíts egy kicsit...
- Ha kikeltem az ágyadból, aztán mi lesz? - szögeztem oda a kérdést.
- Öhm ... mi az hogy mi lesz?
- Elhagysz, nem hívsz, nem keresel.
- Mi van? ... ezt nem értem.... azt... azt akarod mondani hogy azt gondolod hogy csak arra kellessz...?
-Nem tudom. Mind1. Hülyeség.
- A-a , ezt most már megbeszéljük. Szóval miért is nem bízol bennem? - ráncolta a homlokát.
- Semmi....
- Édesem, légy szíves, miért gondolkodsz ilyeneken?
- Mert tudnom kell. Nézz a szemembe , és úgy mond hogy nincs igazam.
- Nincs igazad. - nézett egyenesen a szemembe és látszott rajta hogy ezzel mélyen megbántottam.
- Ne haragudj, hülyeség volt.
- Befogom bizonyítani, hogy nem volt igaza Christofnak.
- Szeretlek. - még magam sem hittem, hogy kimondtam ezt a szót.
Ekkor elkezdett újból simogatni.
- Én is Téged. Örökre.
Már pont belelendültünk volna ismét, mikor csengettek a bejárati ajtón.
- Meg nézem ki az. - kászálódott ki az ágyból, és felvette a bokszerét meg a nadrágját.
Én is amilyen gyorsan csak lehetett, magamra kapkodtam a ruháimat.
- Szia. Mindjárt szólok neki. - szűrődtek be a hangok.
- Édesem. - szólt be Adam.
- Igen? - léptem ki a szobából. -Ki az?
- Hát Én.- Szólalt meg egy ismerős hang.
- Becca- borultam a nyakába.
Öhmm.. bemegyek , összetakarítok, aztán meg majd behordom a cuccokat. - mondta zavartan Ad.
- Okés. -pirultam el én is . - khmm... menjünk fel az emeletre.
- Maggie, rendesen zavarban vagy.... - mondta a lépcsőn felfelé menet.
- Igen?- kérdeztem vissza idegesen.
- Na jó, nekem nem tudsz hazudni... Mi a szitu?
- Hát szóval mi Mike-kal összejöttünk és....
- De hiszen az ott lent Adam.
- Ahha.. én.. le..lefeküdtem vele.....
- Mivan? És hol van Mike?
- Ő kórházba került miattam. Tegnap éjjel leütöttem. De nem ez a lényeg, hanem hogy Ad két napja hirtelen beállított.
- Figyelj, én nem mondok semmit, tőlem nem tudja meg.
- Hát gondoltam, de azt nem tom hogy hogy mondjam el neki...
- Sehogy.... Amit nem tud az nem fáj, majd kiforrja magát a dolog.
- Nagyon remélem... Khhmm.. ma .. még lent aludnék Ad-del...
- Oké. Nyugi majd lesz valahogy.
- Remélem.
- Kész vagyok. - szólt fel az emeletre Adam.
- Jó.
Összeszedtem pár cuccot és lerobogtam vele a vendég szobába.
- Mit csinálsz Cicca? - kérdezte mosolyogva.
- Erre az éjszakára leköltözök, azután Beccca fog itt aludni.
- Tetszik az ötlet. - vigyorgott.
- Khmm... mennyi az idő? - kérdeztem zavartan.
- Fél hat. Miért?
- Kaját kéne csinálni. Mit főzzek?
- Bolognait, az a kedvencem. - jött le a lépcsőn Beccy.
- Nekem is jó lesz.- szólt Ad, mikor kérdőn néztem rá.
- Rendben, akkor neki kezdünk, azt hiszem minden van itthon. Segítesz? - kérdeztem Beccat.
- Persze.
- És velem mi lesz?- kérdezte Adam tettetett sértődéssel.
- Hát ha jobban meggondolom te is jöhetsz, valakinek krumplit is kell pucolni a levesbe.
- Ó de kegyes tetszik hozzám lenni. - hajolt meg színpadiasan.
- Tudom. - vigyorogtam.
- Oké, maga akarta. - nézett rám pimaszul, majd felkapott a vállára.
- Tegyél le de azonnal! - lett ellentmondást nem tűrő hangom.
- Eszem ágában sincs, amíg nem ad egy puszit. - mondta és megindult velem a fürdőbe.
- Most hova megyünk? Tegyél már le.- kapálóztam.
- Most, szépen fürdünk egyet, ha a kisasszony nem hajlandó szót fogadni.
- Ezt nem teheted. - mondtam durcásan, és püföltem a hátát, mert még mindig fejjel lefelé lógtam a vállán.
- Fogadjunk? - vigyorgott.
- Eressz el. Most! Remélem tudod, hogy ezt még vissza kapod.
- Milyen puszi? - hallottam a hangjából kicsengő szórakozottságot.
- Semmi féle puszi. - hisztiztem.
- Mehetünk tovább is a puszinál.
- Még csak ne is álmodj róla.
- Hát rendben van. - mondta sajnálkozva, és benyitott velem a fürdőbe.
- Na? - állt meg egy pillanatra.
- Addig álljál fél lábon.Ezek után meg főleg.
- Semmi gond. Te akartad.... - és ezzel már meg is engedte a hideg vizet.
- Oké, oké meggondoltam magam.
- Hmmm... lehet hogy már késő...... - töprengett.
- Ne... légyszi, megteszek bármit, csak hideg vizet ne.
- Kezdhetnénk egy puszival. - nézett rám esdeklően.
- Na jó. - mondtam és puszit szerettem volna nyomni az arcára, de elrántotta a fejét, így szájra puszi lett ami átment heves csókolózásba, mert magához húzott.
Hiába, vertem a mellkasát, és próbáltam ellökni magamtól, nem sikerült. Keze kalandtúrára indult a hátamtól kezdődően a derekamon keresztül, míg el nem érte célját: a fenekemet, ahol aztán megállapodott. A végén már feladtam, remélve hogy talán hamarabb szabadulok, de nem így lett. Kezdtem élvezni, és egészen bele is merültünk, mikor Becca megköszörülte a torkát a fürdő ajtófélfájának támaszkodva.
- Ugye tudsz róla, hogy milyen idegesítő tudsz lenni.... - morgolódott Adam játékosan, és összeborzolta unokanővérem haját.
- Mondták már egypáran... - nevetett Beccy, és fenéken billentette Ad-at.
- Sürgősen neveld meg az unokanővéredet. - nyomott puszit Adam a hajamba.
- Azon vagyok 16 éve.
- Úgy látszik sikertelenül. - kuncogott az említett.
Ekkor rezegni kezdett a zsebemben a telefonom. A kijelzőn Mike neve villogott. Tétován néztem a mobilom.
- Vedd fel. - nézett rám Adam feszülten.
- Nem kéne.... - lettem ideges.
- Ideges lesz, vedd fel, mintha semmi nem történt volna....
- Oké... mondtam remegő hangon és megnyomtam a zöld gombot.
Nem sokra rá haza értem. Innen már nincs visszaút. Remegő kézzel halásztam elő a kulcsokat. Ez nem lehet igaz. Ne legyél ideges.Nyugi. Bemész, leállítod és kész. - nyugtattam magam, gondolatban. Az eső már javában zuhogott. Mindenem átázott, a vizes póló versenyen első lettem volna.
Be kell hogy menjek... ám ekkor fordult a kulcs a zárban és Adam lépett ki az ajtón.
- Meg fogsz fázni. Gyere be. - nézett rám szerelmesen.
Kézen fogott és behúzott a házba. Becsukta az ajtót, és neki nyomott az előszoba falnak. Csöpögött az arcomról a víz, a hajamból pedig csavarni lehetett. Alulról kezdve lehúzta rólam a vizes felsőm, így már egy szál melltartóban álltam előtte.
- Szeretlek. Miért nem tudod megérteni? - lett halk a hangja.
- Mert eddig nem kellettem, és Mike-kal ezt nem tehetem. - suttogtam. Nagyon is akartam Ad-at, de nem lehetett.
Végig csókolta a nyakamat lefelé haladva a dekoltázsomig. Ekkor felkapott és bevitt a vendég szobába, majd végigfektetett az ágyán és levette a felsőjét.
Jól sejtettem. Izmos volt a hasa. Visszahajolt az ágyra és forró bőrét az én vizes és ez által hideg testemhez nyomta. Percekig csak simogatott, és csókolgatott.
Kifejezetten gyengéd volt. Megpróbálta leszedni rólam a nadrágot, de az övemmel kicsit bajban volt, így segítettem kicsatolni azt.A melltartót szó szerint letépte rólam, így egy darabbal kevesebb, márpedig ez volt az egyik kedvencem. Tekintete hosszan elidőzött a melleimen.
- A szemem, és a szám, még mindig a fejemen van. - vigyorogtam.
- Te kis szemtelen, gyere csak ide, - gördített maga alá, és harapdálni kezdte a nyakamat.
- Ez nem ér, - kuncogtam.
- Nem, az nem ér, hogy két napig szarba se veszel.
- Te hét hónapig nem foglalkoztál velem, két napot szerintem simán ki lehet bírni.
- Igazad van. Ne haragudj.
- Mind1.
Ezek után nem beszéltünk, csak sodródtunk az árral. Figyelt, minden apró érintésére, nehogy az rossz legyen, vagy fájjon nekem.Óvatosan forrtunk egybe, majd könnyed mozgást vettünk fel, mely egyre gyorsult, míg el nem értük a gyönyör kapuját. Pihegve bújtam a mellkasához.
Elszunnyadhattam, mert ismét, simogatására ébredtem.Már egy órája feküdtünk az ágyon. Szorosan magához húzott. Néha- néha egy-egy puszit nyomott a fejem búbjára. Ezt nem hiszem el, megcsaltam Mike-ot, de nem csaphatom be magam. Még mindig szeretem Ad-at. Jobban mint valaha. Idegesen mocorogni kezdtem. Adam szorosabban vont magához.
- Mi a baj Kicsim?
- Ezt nem lett volna szabad. Most mi lesz?
- Nem tudom Drágám, de élvezted? Mert ha igen, akkor nem kéne idegeskedned.
- Élveztem- pirultam bele, de igenis kéne idegeskedni ettől függetlenül. - támaszkodtam a kezemre.
- Cicca nem muszáj neki elmondanunk.
- Mi... ezt nem. Álmodban sem gondold hogy nem mondjuk el neki.
- Ne légy feszült, amit nem tud az nem fáj
Szeretem Ad-et. Jó fej, és még jól is néz ki. Mindig megért. Hét hónapot nem tudok elfelejteni.Nekem nem tetszik,hanem kell, minden percben. Ez nem csak egy buta vágyálom, nem olyan szerelem, amit egy fiatal kislány táplál,csak azért hogy látványosan tudjon szenvedni. Két év korkülönbség, még ne a világ és szerintem őt sem zavarná. Nem ez volt az ok, ami miatt ez így alakult. Ezektől függetlenül, túl későn akart belépni az életembe, és ezért elég nagy slamasztikába kerültünk.
- Nagyon csendben vagy szívem, baj van, fájt vagy valamit nem jól csináltam? - kérdezte feszülten.
- Nem, minden remek volt.
- Akkor mi a baj?
- Hát ezt nem így kellett volna.
- Nézd Drágám. Ez már megtörtént, te is élvezted és én is. Ezen már változtatni nem tudsz. Szeretlek. Minden megfog oldódni.
- Nem fog semmi megoldódni. - feszült voltam, ezt nem rejtettem véka alá.
- Szeretsz még, vagy ez a szeretet hét hónap alatt eltűnt?
- Nem a szeretettel van a baj, hanem hogy ezt nem így kellett volna csinálni.
- De szeretsz, vagy nem?
Lesütöttem a szemem. Ezt még neki sohasem volt alkalmam kimondani. Nem ejtettem ki ezt a szót még magamban sem. Nem mertem .
- Kicsim. - emelte fel a fejem az államnál fogva.
- Szeretlek.- lett a hangom hisztérikus.
Odahúzott magához, felém gördült és megint csókolgatni kezdett.
- Adam....
- Maggie, lazíts egy kicsit...
- Ha kikeltem az ágyadból, aztán mi lesz? - szögeztem oda a kérdést.
- Öhm ... mi az hogy mi lesz?
- Elhagysz, nem hívsz, nem keresel.
- Mi van? ... ezt nem értem.... azt... azt akarod mondani hogy azt gondolod hogy csak arra kellessz...?
-Nem tudom. Mind1. Hülyeség.
- A-a , ezt most már megbeszéljük. Szóval miért is nem bízol bennem? - ráncolta a homlokát.
- Semmi....
- Édesem, légy szíves, miért gondolkodsz ilyeneken?
- Mert tudnom kell. Nézz a szemembe , és úgy mond hogy nincs igazam.
- Nincs igazad. - nézett egyenesen a szemembe és látszott rajta hogy ezzel mélyen megbántottam.
- Ne haragudj, hülyeség volt.
- Befogom bizonyítani, hogy nem volt igaza Christofnak.
- Szeretlek. - még magam sem hittem, hogy kimondtam ezt a szót.
Ekkor elkezdett újból simogatni.
- Én is Téged. Örökre.
Már pont belelendültünk volna ismét, mikor csengettek a bejárati ajtón.
- Meg nézem ki az. - kászálódott ki az ágyból, és felvette a bokszerét meg a nadrágját.
Én is amilyen gyorsan csak lehetett, magamra kapkodtam a ruháimat.
- Szia. Mindjárt szólok neki. - szűrődtek be a hangok.
- Édesem. - szólt be Adam.
- Igen? - léptem ki a szobából. -Ki az?
- Hát Én.- Szólalt meg egy ismerős hang.
- Becca- borultam a nyakába.
Öhmm.. bemegyek , összetakarítok, aztán meg majd behordom a cuccokat. - mondta zavartan Ad.
- Okés. -pirultam el én is . - khmm... menjünk fel az emeletre.
- Maggie, rendesen zavarban vagy.... - mondta a lépcsőn felfelé menet.
- Igen?- kérdeztem vissza idegesen.
- Na jó, nekem nem tudsz hazudni... Mi a szitu?
- Hát szóval mi Mike-kal összejöttünk és....
- De hiszen az ott lent Adam.
- Ahha.. én.. le..lefeküdtem vele.....
- Mivan? És hol van Mike?
- Ő kórházba került miattam. Tegnap éjjel leütöttem. De nem ez a lényeg, hanem hogy Ad két napja hirtelen beállított.
- Figyelj, én nem mondok semmit, tőlem nem tudja meg.
- Hát gondoltam, de azt nem tom hogy hogy mondjam el neki...
- Sehogy.... Amit nem tud az nem fáj, majd kiforrja magát a dolog.
- Nagyon remélem... Khhmm.. ma .. még lent aludnék Ad-del...
- Oké. Nyugi majd lesz valahogy.
- Remélem.
- Kész vagyok. - szólt fel az emeletre Adam.
- Jó.
Összeszedtem pár cuccot és lerobogtam vele a vendég szobába.
- Mit csinálsz Cicca? - kérdezte mosolyogva.
- Erre az éjszakára leköltözök, azután Beccca fog itt aludni.
- Tetszik az ötlet. - vigyorgott.
- Khmm... mennyi az idő? - kérdeztem zavartan.
- Fél hat. Miért?
- Kaját kéne csinálni. Mit főzzek?
- Bolognait, az a kedvencem. - jött le a lépcsőn Beccy.
- Nekem is jó lesz.- szólt Ad, mikor kérdőn néztem rá.
- Rendben, akkor neki kezdünk, azt hiszem minden van itthon. Segítesz? - kérdeztem Beccat.
- Persze.
- És velem mi lesz?- kérdezte Adam tettetett sértődéssel.
- Hát ha jobban meggondolom te is jöhetsz, valakinek krumplit is kell pucolni a levesbe.
- Ó de kegyes tetszik hozzám lenni. - hajolt meg színpadiasan.
- Tudom. - vigyorogtam.
- Oké, maga akarta. - nézett rám pimaszul, majd felkapott a vállára.
- Tegyél le de azonnal! - lett ellentmondást nem tűrő hangom.
- Eszem ágában sincs, amíg nem ad egy puszit. - mondta és megindult velem a fürdőbe.
- Most hova megyünk? Tegyél már le.- kapálóztam.
- Most, szépen fürdünk egyet, ha a kisasszony nem hajlandó szót fogadni.
- Ezt nem teheted. - mondtam durcásan, és püföltem a hátát, mert még mindig fejjel lefelé lógtam a vállán.
- Fogadjunk? - vigyorgott.
- Eressz el. Most! Remélem tudod, hogy ezt még vissza kapod.
- Milyen puszi? - hallottam a hangjából kicsengő szórakozottságot.
- Semmi féle puszi. - hisztiztem.
- Mehetünk tovább is a puszinál.
- Még csak ne is álmodj róla.
- Hát rendben van. - mondta sajnálkozva, és benyitott velem a fürdőbe.
- Na? - állt meg egy pillanatra.
- Addig álljál fél lábon.Ezek után meg főleg.
- Semmi gond. Te akartad.... - és ezzel már meg is engedte a hideg vizet.
- Oké, oké meggondoltam magam.
- Hmmm... lehet hogy már késő...... - töprengett.
- Ne... légyszi, megteszek bármit, csak hideg vizet ne.
- Kezdhetnénk egy puszival. - nézett rám esdeklően.
- Na jó. - mondtam és puszit szerettem volna nyomni az arcára, de elrántotta a fejét, így szájra puszi lett ami átment heves csókolózásba, mert magához húzott.
Hiába, vertem a mellkasát, és próbáltam ellökni magamtól, nem sikerült. Keze kalandtúrára indult a hátamtól kezdődően a derekamon keresztül, míg el nem érte célját: a fenekemet, ahol aztán megállapodott. A végén már feladtam, remélve hogy talán hamarabb szabadulok, de nem így lett. Kezdtem élvezni, és egészen bele is merültünk, mikor Becca megköszörülte a torkát a fürdő ajtófélfájának támaszkodva.
- Ugye tudsz róla, hogy milyen idegesítő tudsz lenni.... - morgolódott Adam játékosan, és összeborzolta unokanővérem haját.
- Mondták már egypáran... - nevetett Beccy, és fenéken billentette Ad-at.
- Sürgősen neveld meg az unokanővéredet. - nyomott puszit Adam a hajamba.
- Azon vagyok 16 éve.
- Úgy látszik sikertelenül. - kuncogott az említett.
Ekkor rezegni kezdett a zsebemben a telefonom. A kijelzőn Mike neve villogott. Tétován néztem a mobilom.
- Vedd fel. - nézett rám Adam feszülten.
- Nem kéne.... - lettem ideges.
- Ideges lesz, vedd fel, mintha semmi nem történt volna....
- Oké... mondtam remegő hangon és megnyomtam a zöld gombot.
4. fejezet
- Hoztál bevásárló listát? - kérdezte halkan.
- Igen, kell egy pár dolog, és ennyit úgysem tudtam volna megjegyezni.
- Oké, akkor haladjunk.
- Mintha nem ezt mondtam volna én is. - forgattam meg a szemeim.
- Mit szeretnél főzni?
- Rakott hús lesz, úgy hogy kell csirkemell, rizs, kukorica, borsó, répa, egy-két fűszer, gyümölcsök otthonra, nassolni való, ropi, mert azt imádja, üdítők, azonkívül kifogytunk a felvágottakból, zöldségekből,tejből,vajból, és a kenyérből is.
- Úristen. Mennyi pénzt hoztál?
- Ötven eurót. Az szerintem pont ki fogja futni, de közben azért telefonon kiszámolom.
- Hagyd csak, majd én számolom, te meg pakold a kosárba, meg mond hogy mennyi az ára.
- Oké.
Így is volt. Ad jött utánam és pötyögte be a számokat a telefonba. A végösszeg még kevesebb is lett mint amire számítottunk, így visszaküldtem egy samponért, mert eszembe jutott, hogy már abból is kevés van. Öt bevásárló szatyorban is alig fértek el a cuccok, és ennek is több mint felét Adam cipelte. Elvégre kondizik. Jó erőben van, hadd cipekedjen egy kicsit. Mire gyalog hazaértünk rendesen kifáradtunk. Bedobáltam mindent a helyére, és letörölgettem a munkafelületet, majd összekockáztam a húst, és bepácoltam azt. A rizst megpároltam a zöldségekkel együtt, utána megfőztem a hozzá való szószt is. Mikor mindennel kész lettem összeöntöttem a zöldséges rizst, a szószt és a husit, majd jól összekutyultam, és a tetejét leszórtam sajttal. Húsz percre benyomtam a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon, és nyúlós legyen, hiszen Mike így szereti. Amíg sült, kerestem műanyag dobozkát, amibe beletudom csomagolni. Eszembe jutott hogy nincs fent savanyú uborka, így lekellett hogy szaladjak a pincébe. Már felfelé tartottam a lépcsőn, kezemben a savanyúsággal, mikor egy pók ereszkedett le előttem a plafonról. Abban a pillanatban elkezdtem hisztérikusan sikítani. Adam mint egy félőrült robogott le a helyiségbe, hogy megtudja mi történt.
- Ott egy pók, légyszíves azonnal üsd le.- mondtam immáron zokogva. - Szépen kérlek nyomd agyon. - remegtem.
- Oké, oké. Lecsapom, nyugi. - mondta, és lekapta a papucsát, majd agyon nyomta vele.
- Köszi. - könnyebbültem meg.
- Ennyire félsz a pókoktól kislány?
- Semmi mástól, a kígyókat is megszoktam simogatni, de a pókokkal kilehetne kergetni a világból. - folytak a könnyeim.
- Nyugi, már kinyírtam azt a rohadt dögöt. - húzott oda magához, átkarolt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Mit meg nem adtam volna egy ilyen pillanatért akárcsak két hónappal ezelőtt.
- Oké. - mondtam kicsit nyugodtabban.
- Gyere pakoljuk össze a kaját, és együnk mi is, mert már éhen halok.
- Rendben.- majd elindultam a lépcsőn, Ad pedig szorosan mögöttem jött.
- Azt tudtam hogy félsz a pókoktól, de azt nem hogy ennyire.
- Ez már lehet hogy egy kicsit beteges, de nem tehetek róla.
- Mindenki fél valamitől. Nekem például tériszonyom van.
- Az is biztos rossz lehet.
- Igen, eléggé.
- Kinyitnád nekem az üveget, mert nem tudom letekerni a fedőt.
- Persze. - mondta , majd egy könnyed mozdulattal lecsavarta a kupakot.
- Köszi. - mosolyogtam zavaromban.
- Nincsmit. - vetett rám egy sármos mosolyt.
Találtam három kis dobozkát, abba pont belefér minden. Az elsőbe raktam a rakotthúst, úgyhogy alig lehetett rácsukni a fedelét, a másodikba savanyú uborkát csomagoltam, a harmadikba pedig csináltam neki gyümölcs salátát, úgy is az a kedvence. Süteményt nem volt időm sütni, de egy kis saláta szerintem kárpótolni fogja.
Az ebéd csendben telt, Ad kétszer is szedett a főztömből. Délután fél kettő fele átöltöztem, és rendberaktam magam, majd szóltam Adam-nek hogy indulhatunk. Mike már biztos tűkön ül.
Az odavezető út csendben telt. Ad az útra koncentrált, én pedig őrlődtem a két fiú közt. Mike édes, kedves, aranyos, és vagány. Sosem hagyna cserben, tudom hogy önmagamért szeret, és vele tökéletesen össze vagyunk hangolva. Adam az a tipikus rossz fiú, akiért a lányok, ha meglátták volna, hogy mi rejtőzik a pólója alatt, egyszerűen megőrültek volna. De nem tudták, csak én láthattam a konditerem ,,mellékhatását". Csak az a személy aki minden mozdulatát, árgus szemekkel figyelte.
Leparkoltunk a kórház előtt, és már szálltam volna kifelé, de Ad visszahúzott.
- Miért nem akarod bevallani, még magadnak sem, hogy azóta is vonzódsz hozzám? Maggie mi összeillünk. Azt nem teheted hogy elmenekülsz a problémák elől. A saját lábadban képes vagy felbukni, nem jutnál messzire.
- Ad, ezt már nem tudjuk helyre hozni. Nekem ott van Mike. Szeretem. Ő is szeret. Miért nem fogod fel?
- Mert meg kell hogy értsd, szeretlek. Nem tehetem meg hogy hagylak elúszni.
- De erről már lekéstél. Ha igazán szeretsz, akkor békén hagysz. Lehetünk barátok, de semmi több.
- Ezt nem fogom annyiban hagyni. Fogadd el. Most már nem hagyom hogy csak úgy kisétálj az életemből.
- Nem érdekel, ezt nem hallgatom tovább. - majd kiszálltam a kocsiból, becsaptam az ajtaját, és berohantam a kórházba. Mike kórtermét nem volt nehéz megtalálni, így öt perc múlva már bent is voltam nála.
- Szia Szépségem! - vidult fel az említett. - Azt hittem már sosem jössz.
- Jó munkához idő kell. - mondtam mosolyogva.
Nem fogom szóba hozni Ad-at. Mike kedvéért elfelejtem az egész beszélgetést.
Kipakoltam a kaját a táskából és odanyújtottam Mike-hoz.
- Imádlak Baby. Istennő vagy. - nyalta meg a szája szélét.
- Tudom. - mosolyogtam
- Holnap haza mehetek.
- Hál'istennek, már hiányzol.
- Ha hazaértem kapok desszertet?
- Csak ha jó fiú leszel.
- Én mindig az vagyok.
- Hogyne.
- Amúgy mi van a dobozokban?
- Hát az elsőben rakotthús, a másodikban savanyú uborka, a harmadikban pedig gyümölcssali.
- Annyira szeretlek.
- Most épp miért is?
- Mert szeretlek és kész.
- Okés, ez kielégítő válasz volt.
- Helyes. - mosolygott.
- Ja , amúgy vettem ropit, majd megesszük holnap tévé nézés közben.
- Anyádat. - vigyorgott.
Ezt senki ne kérdezze tőlem, hogy miért mondja mindig a ropi említésekor, de ez a válasz, akár hányszor felmerül a ropi szó. Valószínűleg John 7 éves unokaöccsével baromkottak valamit. Életre való kis srác az biztos.
- Holnap mikor engednek ki?
- Majd megbeszélem a dokival, hogy vizsgáljon meg, és jöhessek is haza. Elvileg csak leütöttek egy baseball ütővel, nem nagy kaland. - terült el egy kaján vigyor a képén.
- Na ne félj ezt még visszakapod.
Majd neki kezdett az ebédjéhez. Boldogan néztem ahogy tíz perc alatt el tűnteti az egészet.
- Kérsz a gyümölcs saliból?
Nem köszi, én már otthon ettem.
- Ma is bent alszol nálam?
- Igazság szerint nekem kéne tartani otthon a frontot, az autómosóban.
- De azok vadállatok, öt percet sem bírnál ki. - lett aggodalmas a hangja.
- Ugyanmár, átlagos emberek, akik leszeretnék mosni az autójukat.
- Akkor is. Mindegyiknek van valami baja. És üvöltözni fognak veled.
- Nyugi, majd beoltom mindet.
- És ha erőszakosak lesznek?
- Hívom Ad-at és leüti. Figyelj négy órát kell hogy kibírjak, aztán ott hagyom őket, tízkor pedig bezárok.
- Persze, mindig csak Adam. - morgolódott.
- Ha meg nem lenne ott, akkor az lenne a bajod, hogy egyedül vagyok.
- Az is igaz. - sütötte le a szemeit.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Szeretlek..
- Én is téged.
- Mennem kell. Este legyél msn -en. És akkor beszélünk.
- Rendben. Hiányozni fogsz. - nyafogott mint egy öt éves kisfiú.
- Te is nekem. - léptem oda hozzá, majd csókot nyomtam a szájára.
- A gyümölcssalit itt hagyom. Jó legyél. Este beszélünk. Szia.
- Szia.
Kiérve a kórházból célba vettem a metrót. Még átszállnom sem kellett La'Fayette-től La Cornuove-ig tizenhét megálló volt. Már az Operánál tartottam, mikor rezgett a zsebemben a telefon. A kijelzőn Adam neve villogott. SMS.
,, Nem érdekel hogy azt hazudod hogy szereted Őt. Nem érdekel hogy még magadnak sem vallod be, hogy szeretsz. Mert én SZERETLEK, és hülye voltam hogy hagytam így történni a dolgokat. Hiba volt. Csak egyetlen egy esélyt kérek."
Nem írtam neki vissza. Könnyek szöktek a szemembe. Ezt nem tehetem Mike-kal. Nem lenne tisztességes.
A metró ajtaja kinyílt, és hang jelezte hogy La Cornuove- nél vagyunk. Végállomás. Hirtelen ideges lettem. Most mi lesz ha haza megyek? Veszekedés? Vagy nem fogunk egymáshoz szólni?
Kérdések és kérdések.
- Igen, kell egy pár dolog, és ennyit úgysem tudtam volna megjegyezni.
- Oké, akkor haladjunk.
- Mintha nem ezt mondtam volna én is. - forgattam meg a szemeim.
- Mit szeretnél főzni?
- Rakott hús lesz, úgy hogy kell csirkemell, rizs, kukorica, borsó, répa, egy-két fűszer, gyümölcsök otthonra, nassolni való, ropi, mert azt imádja, üdítők, azonkívül kifogytunk a felvágottakból, zöldségekből,tejből,vajból, és a kenyérből is.
- Úristen. Mennyi pénzt hoztál?
- Ötven eurót. Az szerintem pont ki fogja futni, de közben azért telefonon kiszámolom.
- Hagyd csak, majd én számolom, te meg pakold a kosárba, meg mond hogy mennyi az ára.
- Oké.
Így is volt. Ad jött utánam és pötyögte be a számokat a telefonba. A végösszeg még kevesebb is lett mint amire számítottunk, így visszaküldtem egy samponért, mert eszembe jutott, hogy már abból is kevés van. Öt bevásárló szatyorban is alig fértek el a cuccok, és ennek is több mint felét Adam cipelte. Elvégre kondizik. Jó erőben van, hadd cipekedjen egy kicsit. Mire gyalog hazaértünk rendesen kifáradtunk. Bedobáltam mindent a helyére, és letörölgettem a munkafelületet, majd összekockáztam a húst, és bepácoltam azt. A rizst megpároltam a zöldségekkel együtt, utána megfőztem a hozzá való szószt is. Mikor mindennel kész lettem összeöntöttem a zöldséges rizst, a szószt és a husit, majd jól összekutyultam, és a tetejét leszórtam sajttal. Húsz percre benyomtam a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon, és nyúlós legyen, hiszen Mike így szereti. Amíg sült, kerestem műanyag dobozkát, amibe beletudom csomagolni. Eszembe jutott hogy nincs fent savanyú uborka, így lekellett hogy szaladjak a pincébe. Már felfelé tartottam a lépcsőn, kezemben a savanyúsággal, mikor egy pók ereszkedett le előttem a plafonról. Abban a pillanatban elkezdtem hisztérikusan sikítani. Adam mint egy félőrült robogott le a helyiségbe, hogy megtudja mi történt.
- Ott egy pók, légyszíves azonnal üsd le.- mondtam immáron zokogva. - Szépen kérlek nyomd agyon. - remegtem.
- Oké, oké. Lecsapom, nyugi. - mondta, és lekapta a papucsát, majd agyon nyomta vele.
- Köszi. - könnyebbültem meg.
- Ennyire félsz a pókoktól kislány?
- Semmi mástól, a kígyókat is megszoktam simogatni, de a pókokkal kilehetne kergetni a világból. - folytak a könnyeim.
- Nyugi, már kinyírtam azt a rohadt dögöt. - húzott oda magához, átkarolt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Mit meg nem adtam volna egy ilyen pillanatért akárcsak két hónappal ezelőtt.
- Oké. - mondtam kicsit nyugodtabban.
- Gyere pakoljuk össze a kaját, és együnk mi is, mert már éhen halok.
- Rendben.- majd elindultam a lépcsőn, Ad pedig szorosan mögöttem jött.
- Azt tudtam hogy félsz a pókoktól, de azt nem hogy ennyire.
- Ez már lehet hogy egy kicsit beteges, de nem tehetek róla.
- Mindenki fél valamitől. Nekem például tériszonyom van.
- Az is biztos rossz lehet.
- Igen, eléggé.
- Kinyitnád nekem az üveget, mert nem tudom letekerni a fedőt.
- Persze. - mondta , majd egy könnyed mozdulattal lecsavarta a kupakot.
- Köszi. - mosolyogtam zavaromban.
- Nincsmit. - vetett rám egy sármos mosolyt.
Találtam három kis dobozkát, abba pont belefér minden. Az elsőbe raktam a rakotthúst, úgyhogy alig lehetett rácsukni a fedelét, a másodikba savanyú uborkát csomagoltam, a harmadikba pedig csináltam neki gyümölcs salátát, úgy is az a kedvence. Süteményt nem volt időm sütni, de egy kis saláta szerintem kárpótolni fogja.
Az ebéd csendben telt, Ad kétszer is szedett a főztömből. Délután fél kettő fele átöltöztem, és rendberaktam magam, majd szóltam Adam-nek hogy indulhatunk. Mike már biztos tűkön ül.
Az odavezető út csendben telt. Ad az útra koncentrált, én pedig őrlődtem a két fiú közt. Mike édes, kedves, aranyos, és vagány. Sosem hagyna cserben, tudom hogy önmagamért szeret, és vele tökéletesen össze vagyunk hangolva. Adam az a tipikus rossz fiú, akiért a lányok, ha meglátták volna, hogy mi rejtőzik a pólója alatt, egyszerűen megőrültek volna. De nem tudták, csak én láthattam a konditerem ,,mellékhatását". Csak az a személy aki minden mozdulatát, árgus szemekkel figyelte.
Leparkoltunk a kórház előtt, és már szálltam volna kifelé, de Ad visszahúzott.
- Miért nem akarod bevallani, még magadnak sem, hogy azóta is vonzódsz hozzám? Maggie mi összeillünk. Azt nem teheted hogy elmenekülsz a problémák elől. A saját lábadban képes vagy felbukni, nem jutnál messzire.
- Ad, ezt már nem tudjuk helyre hozni. Nekem ott van Mike. Szeretem. Ő is szeret. Miért nem fogod fel?
- Mert meg kell hogy értsd, szeretlek. Nem tehetem meg hogy hagylak elúszni.
- De erről már lekéstél. Ha igazán szeretsz, akkor békén hagysz. Lehetünk barátok, de semmi több.
- Ezt nem fogom annyiban hagyni. Fogadd el. Most már nem hagyom hogy csak úgy kisétálj az életemből.
- Nem érdekel, ezt nem hallgatom tovább. - majd kiszálltam a kocsiból, becsaptam az ajtaját, és berohantam a kórházba. Mike kórtermét nem volt nehéz megtalálni, így öt perc múlva már bent is voltam nála.
- Szia Szépségem! - vidult fel az említett. - Azt hittem már sosem jössz.
- Jó munkához idő kell. - mondtam mosolyogva.
Nem fogom szóba hozni Ad-at. Mike kedvéért elfelejtem az egész beszélgetést.
Kipakoltam a kaját a táskából és odanyújtottam Mike-hoz.
- Imádlak Baby. Istennő vagy. - nyalta meg a szája szélét.
- Tudom. - mosolyogtam
- Holnap haza mehetek.
- Hál'istennek, már hiányzol.
- Ha hazaértem kapok desszertet?
- Csak ha jó fiú leszel.
- Én mindig az vagyok.
- Hogyne.
- Amúgy mi van a dobozokban?
- Hát az elsőben rakotthús, a másodikban savanyú uborka, a harmadikban pedig gyümölcssali.
- Annyira szeretlek.
- Most épp miért is?
- Mert szeretlek és kész.
- Okés, ez kielégítő válasz volt.
- Helyes. - mosolygott.
- Ja , amúgy vettem ropit, majd megesszük holnap tévé nézés közben.
- Anyádat. - vigyorgott.
Ezt senki ne kérdezze tőlem, hogy miért mondja mindig a ropi említésekor, de ez a válasz, akár hányszor felmerül a ropi szó. Valószínűleg John 7 éves unokaöccsével baromkottak valamit. Életre való kis srác az biztos.
- Holnap mikor engednek ki?
- Majd megbeszélem a dokival, hogy vizsgáljon meg, és jöhessek is haza. Elvileg csak leütöttek egy baseball ütővel, nem nagy kaland. - terült el egy kaján vigyor a képén.
- Na ne félj ezt még visszakapod.
Majd neki kezdett az ebédjéhez. Boldogan néztem ahogy tíz perc alatt el tűnteti az egészet.
- Kérsz a gyümölcs saliból?
Nem köszi, én már otthon ettem.
- Ma is bent alszol nálam?
- Igazság szerint nekem kéne tartani otthon a frontot, az autómosóban.
- De azok vadállatok, öt percet sem bírnál ki. - lett aggodalmas a hangja.
- Ugyanmár, átlagos emberek, akik leszeretnék mosni az autójukat.
- Akkor is. Mindegyiknek van valami baja. És üvöltözni fognak veled.
- Nyugi, majd beoltom mindet.
- És ha erőszakosak lesznek?
- Hívom Ad-at és leüti. Figyelj négy órát kell hogy kibírjak, aztán ott hagyom őket, tízkor pedig bezárok.
- Persze, mindig csak Adam. - morgolódott.
- Ha meg nem lenne ott, akkor az lenne a bajod, hogy egyedül vagyok.
- Az is igaz. - sütötte le a szemeit.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Szeretlek..
- Én is téged.
- Mennem kell. Este legyél msn -en. És akkor beszélünk.
- Rendben. Hiányozni fogsz. - nyafogott mint egy öt éves kisfiú.
- Te is nekem. - léptem oda hozzá, majd csókot nyomtam a szájára.
- A gyümölcssalit itt hagyom. Jó legyél. Este beszélünk. Szia.
- Szia.
Kiérve a kórházból célba vettem a metrót. Még átszállnom sem kellett La'Fayette-től La Cornuove-ig tizenhét megálló volt. Már az Operánál tartottam, mikor rezgett a zsebemben a telefon. A kijelzőn Adam neve villogott. SMS.
,, Nem érdekel hogy azt hazudod hogy szereted Őt. Nem érdekel hogy még magadnak sem vallod be, hogy szeretsz. Mert én SZERETLEK, és hülye voltam hogy hagytam így történni a dolgokat. Hiba volt. Csak egyetlen egy esélyt kérek."
Nem írtam neki vissza. Könnyek szöktek a szemembe. Ezt nem tehetem Mike-kal. Nem lenne tisztességes.
A metró ajtaja kinyílt, és hang jelezte hogy La Cornuove- nél vagyunk. Végállomás. Hirtelen ideges lettem. Most mi lesz ha haza megyek? Veszekedés? Vagy nem fogunk egymáshoz szólni?
Kérdések és kérdések.
3. fejezet
Reggel mikor felébredtem, Mike még mindig aludt. Kicsusszantam mellőle,és egy gyors zuhany után átöltöztem. Mire visszaértem a doki már bent volt, és az eredményeket nézegette.
- Ha minden jól megy holnap már haza is mehet.
- Az tök jó lelkesedett Szerelmem.
- Hál'istennek nem okozott komoly bajt az ütés.
- Remek.
- De ha bármi panasz van, azonnal vissza kell jönni.
- És mi tartozik a ,,panasz" kategóriába?
- Fejfájás, szédülés.
- Értem.
- További szép napot! - mondta az orvos és kiment.
- Haza kéne ugranom kaját csinálni, gondolom a kórház koszt nem annyira ízlik.
- Hát nem. Mikor jössz?
- Egy-két óra fele.
- Rendben, - mondta bánatosan.
- Jajj, ne csináld ezt. Nem soká itt leszek és a kedvencedet főzöm.
- Biztos? - nézett rám, nagy , zöld szemeivel.
- Tuti.
- Oké, de ígérd meg hogy finom lesz.
- A rakott húst nem tudom elrontani.
- Hát az hótziher.
- Hipp-hopp eltelik az a pár óra.
- De még csak reggel nyolc van.
- Itt hagyom az Mp4 lejátszóm, azon kívül Ad behozta a laptopom is.
- Gondolat olvasó a gyerek.
- És te még utálod.
- Ettől nem fogom megszeretni, hogy meg mentett az unalomban való meghalástól.
- Pedig barátkozhatnál vele.
- Hú de izgi lenne - hülyült.
- Szörnyű vagy.
- De pont így szeretsz.
- Kimondta ezt a hülyeséget?
- Nem kellet, hogy mondják. Tudom.
- Egoista.
- Ez nem egoistaság. - mondta durcásan.
- Ohh... értem. Magabiztosság?
-Nem.
- Hanem?
- Ténymegállapítás. - közölte csillogó szemekkel.
- Hülye. - röhögtem hülyeségein. - Így az életben nem lesz kaja.
- Tudom.
- Na jó legyél, szia - nyomtam puszit a szájára. - Szeretlek.
- Én is téged. - mondta vágyakozva.
Ahogy kiértem az ajtón, Adamat pillantottam meg az egyik várószékben.
- Szia. Hát te?
- Gondoltam haza szeretnél menni, kaját csinálni, meg ilyenek.
- Igen. Jól gondoltad. - mosolyogtam.
- De először el kéne szaladni bevásárolni
- Itt a kocsikulcs. - pörgette meg őket az ujjain.
- Szuper, akkor menjünk.
Beszálltunk a kocsiba, majd haza hajtottunk. Raktam a bukszámba pénzt, és meg kerestem a bevásárlós táskámat. A telefonom két üzenetet jelzett ki. Az egyik Mike tól jött :
,,Olyan lassan telik az idő nélküled, remélem finom lesz az az átkozott rakott hús, és már ideje lenne hogy desszertet is kapjak, mert édesszájú vagyok, és nem soká meg jelennek az elvonási tüneteim, pl. ez az ápolónő, egészen csinos ;) szóval siess, vagy kénytelen leszek lecserélni. "
És mily meg lepő, a másik is tőle jött, két perc eltéréssel:
,, Na jó, csak vicceltem, nincs is csinos ápolónő, csak egy vén szipirtyó aki két óránként bejön és lekiabálja a hajam hogy mért járkáltam össze a felmosott padlót. De ha egyszer itatnak mint a gödényt, jó hogy sűrűn kell könnyeztetni a hernyót. -.- hiányzol édesem, szeretlek, ezer puszi <3 , Adam nak üzenem hogy vigyázzon magára, mert letekerem a fejét a nyakáról, ha egy újjal is hozzád mer nyúlni. "
- Be lettél fenyítve. - mondtam kuncogva.
- Na mi a fészkes fene van már megint?
- Semmi, inkább szedjük a lábunk, így az életben nem fogunk oda érni a boltba.
- Mit szeretnél venni?
- Hoztam egy bevásárló listát, egy csomó minden fel van írva, nagyon kifogytunk a kajából. Még John - nal akartunk elmenni tegnap, de el kellett hogy utazzon a farmra, így két hétig nem jöhet haza. Mindig ez van. Tök szívás.
- Carfou? az meg milyen név? - tette fel a kérdést mikor odaértünk a bevásárlóközponthoz.
- Francia üzletlánc, olyan mint a Tesco. Itt legalább minden egy helyen van, és tágas, nem kell kerülgetni az emberkéket.
- Értem. Hozok kocsit.
- Okés. Itt van egy bele való érme.
- Sok mindent kell venni? - kérdezte, miközben próbálta bele eröltetni az érmét a kocsiba.
- Hát pár dolgot. De te mit csinálsz? Add már ide. Nem kell erőltetni. Finoman. - mondtam, majd belecsúsztattam az érmét a lyukba. Pechemre ott hagyta a kezét, így picit arrébb akartam tolni, de nem hagyta.
- Esélyt sem adtál nekem.
- Ez nem igaz. - mondtam halkan.- Hét hónapot vártam, nem mondhatnám semminek. Neked nem volt elég, nem vetted észre azt ami az orrod előtt volt. Egészen decembertől kezdve júniusig volt időd. Sam - ék még a Koccintóban is összehoztak egy találkozót, még júniusban, de akkor sem éltél a lehetőséggel. Elmentem veled sétálni, de semmi. Nem hinném, hogy erről én tehetek. Azt hiszem hogy minden tőlem telhetőt megtettem, amit csak lehetett, de ne haragudj, nem nekem a feladatom lett volna ,, udvarolni", tudod te mennyit vártam?, mennyi átsírt éjszakám volt? Mennyiszer kellett hazudnom, mikor megkérdezték mi baj, van én meg automatice azt mondtam hogy semmi, csak fáradtság. Részben igazam volt. Fáradt voltam. Belefáradtam a folyamatos kudarcba. Annyit kockáztattam. Chrissz hülye kitalációin is túl kellett hogy tegyem magam, nem volt egyszerű, de képes voltam rá miattad, főleg azok után amiket egyszer írtál. Nem várhattam a végtelenségig.
- De azt mondtam, hogy nyáron visszatérünk a témára.
- Igen, azt. De mikor év közben konkrétan lesem szartad a fejem, picit elvoltam kenődve, és akkor jött a márciusi utam. Mike - kal megértettük egymást, kezdettől fogva. Nem kellett sokat beszélnem, mert kevés szóból is megértette. Olyanok voltunk mint két puzzle, amik illeszkednek.
Érdekelték a problémáim. És engem is az övé.
- Hát ez remek. - fújtatott dühösen.
- Ne rám legyél mérges, te mit hittél? Hogy évekig várni fogok rád?
- Nem tudom, én sem tudom. - lett úrrá rajta a felismerés.
- Super. - morgolódtam magamban.
Ám ekkor odalépett hozzám , megfogta az arcom, és erőszakosan, mégis némi gyengédséggel, tele vadsággal megcsókolt. Hirtelen felindulásból, eltoltam magamtól, és egy marha nagy pofonnal jutalmaztam.
- Oké, ezt megérdemeltem. - simogatta meg az állát.
- Meg bizony, és ajánlom, hogy erről egy szót sem szólj Mike-nak, van elég baja. Mondjuk engem nem bántana....
- Vágom. Bocsi, de nem fogom ilyen könnyen feladni. Ha kell várok, hónapokat. Ezzel nem rázol le, tudom hogy érek még neked valamit. Hét hónapot nem könnyű elfelejteni.
- Nem lehetne, hogy abbahagyd és szó nélkül végezzük el a bevásárlást? - fújtattam mérgesen.
-Tehát igazam van. Még mindig szeretsz.
- Nem, nincs igazad, és nem lehetne ejteni a témát?
- Nem, ez nekem fontos.
- Nem gondolod hogy egy picit elkéstél vele?
Ez nem lehet igaz, miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie, eddig senkiinek nem kellettem, most meg két tűz közé kerültem. Szép kilátások. Gyűlölöm az egész helyzetet. Még magamnak sem merem bevallani, de érzek még valamit Ad iránt, miközben ott van Mike, akit pedig nagyon szeretek. Muszáj lesz elfelejtenem Ad-at, különben elveszítem azt a férfit, aki eddig még mindig kiállt mellettem. Alig várom hogy haza menjen, és végre csak Mike-ra koncentrálhassak.
- Ha minden jól megy holnap már haza is mehet.
- Az tök jó lelkesedett Szerelmem.
- Hál'istennek nem okozott komoly bajt az ütés.
- Remek.
- De ha bármi panasz van, azonnal vissza kell jönni.
- És mi tartozik a ,,panasz" kategóriába?
- Fejfájás, szédülés.
- Értem.
- További szép napot! - mondta az orvos és kiment.
- Haza kéne ugranom kaját csinálni, gondolom a kórház koszt nem annyira ízlik.
- Hát nem. Mikor jössz?
- Egy-két óra fele.
- Rendben, - mondta bánatosan.
- Jajj, ne csináld ezt. Nem soká itt leszek és a kedvencedet főzöm.
- Biztos? - nézett rám, nagy , zöld szemeivel.
- Tuti.
- Oké, de ígérd meg hogy finom lesz.
- A rakott húst nem tudom elrontani.
- Hát az hótziher.
- Hipp-hopp eltelik az a pár óra.
- De még csak reggel nyolc van.
- Itt hagyom az Mp4 lejátszóm, azon kívül Ad behozta a laptopom is.
- Gondolat olvasó a gyerek.
- És te még utálod.
- Ettől nem fogom megszeretni, hogy meg mentett az unalomban való meghalástól.
- Pedig barátkozhatnál vele.
- Hú de izgi lenne - hülyült.
- Szörnyű vagy.
- De pont így szeretsz.
- Kimondta ezt a hülyeséget?
- Nem kellet, hogy mondják. Tudom.
- Egoista.
- Ez nem egoistaság. - mondta durcásan.
- Ohh... értem. Magabiztosság?
-Nem.
- Hanem?
- Ténymegállapítás. - közölte csillogó szemekkel.
- Hülye. - röhögtem hülyeségein. - Így az életben nem lesz kaja.
- Tudom.
- Na jó legyél, szia - nyomtam puszit a szájára. - Szeretlek.
- Én is téged. - mondta vágyakozva.
Ahogy kiértem az ajtón, Adamat pillantottam meg az egyik várószékben.
- Szia. Hát te?
- Gondoltam haza szeretnél menni, kaját csinálni, meg ilyenek.
- Igen. Jól gondoltad. - mosolyogtam.
- De először el kéne szaladni bevásárolni
- Itt a kocsikulcs. - pörgette meg őket az ujjain.
- Szuper, akkor menjünk.
Beszálltunk a kocsiba, majd haza hajtottunk. Raktam a bukszámba pénzt, és meg kerestem a bevásárlós táskámat. A telefonom két üzenetet jelzett ki. Az egyik Mike tól jött :
,,Olyan lassan telik az idő nélküled, remélem finom lesz az az átkozott rakott hús, és már ideje lenne hogy desszertet is kapjak, mert édesszájú vagyok, és nem soká meg jelennek az elvonási tüneteim, pl. ez az ápolónő, egészen csinos ;) szóval siess, vagy kénytelen leszek lecserélni. "
És mily meg lepő, a másik is tőle jött, két perc eltéréssel:
,, Na jó, csak vicceltem, nincs is csinos ápolónő, csak egy vén szipirtyó aki két óránként bejön és lekiabálja a hajam hogy mért járkáltam össze a felmosott padlót. De ha egyszer itatnak mint a gödényt, jó hogy sűrűn kell könnyeztetni a hernyót. -.- hiányzol édesem, szeretlek, ezer puszi <3 , Adam nak üzenem hogy vigyázzon magára, mert letekerem a fejét a nyakáról, ha egy újjal is hozzád mer nyúlni. "
- Be lettél fenyítve. - mondtam kuncogva.
- Na mi a fészkes fene van már megint?
- Semmi, inkább szedjük a lábunk, így az életben nem fogunk oda érni a boltba.
- Mit szeretnél venni?
- Hoztam egy bevásárló listát, egy csomó minden fel van írva, nagyon kifogytunk a kajából. Még John - nal akartunk elmenni tegnap, de el kellett hogy utazzon a farmra, így két hétig nem jöhet haza. Mindig ez van. Tök szívás.
- Carfou? az meg milyen név? - tette fel a kérdést mikor odaértünk a bevásárlóközponthoz.
- Francia üzletlánc, olyan mint a Tesco. Itt legalább minden egy helyen van, és tágas, nem kell kerülgetni az emberkéket.
- Értem. Hozok kocsit.
- Okés. Itt van egy bele való érme.
- Sok mindent kell venni? - kérdezte, miközben próbálta bele eröltetni az érmét a kocsiba.
- Hát pár dolgot. De te mit csinálsz? Add már ide. Nem kell erőltetni. Finoman. - mondtam, majd belecsúsztattam az érmét a lyukba. Pechemre ott hagyta a kezét, így picit arrébb akartam tolni, de nem hagyta.
- Esélyt sem adtál nekem.
- Ez nem igaz. - mondtam halkan.- Hét hónapot vártam, nem mondhatnám semminek. Neked nem volt elég, nem vetted észre azt ami az orrod előtt volt. Egészen decembertől kezdve júniusig volt időd. Sam - ék még a Koccintóban is összehoztak egy találkozót, még júniusban, de akkor sem éltél a lehetőséggel. Elmentem veled sétálni, de semmi. Nem hinném, hogy erről én tehetek. Azt hiszem hogy minden tőlem telhetőt megtettem, amit csak lehetett, de ne haragudj, nem nekem a feladatom lett volna ,, udvarolni", tudod te mennyit vártam?, mennyi átsírt éjszakám volt? Mennyiszer kellett hazudnom, mikor megkérdezték mi baj, van én meg automatice azt mondtam hogy semmi, csak fáradtság. Részben igazam volt. Fáradt voltam. Belefáradtam a folyamatos kudarcba. Annyit kockáztattam. Chrissz hülye kitalációin is túl kellett hogy tegyem magam, nem volt egyszerű, de képes voltam rá miattad, főleg azok után amiket egyszer írtál. Nem várhattam a végtelenségig.
- De azt mondtam, hogy nyáron visszatérünk a témára.
- Igen, azt. De mikor év közben konkrétan lesem szartad a fejem, picit elvoltam kenődve, és akkor jött a márciusi utam. Mike - kal megértettük egymást, kezdettől fogva. Nem kellett sokat beszélnem, mert kevés szóból is megértette. Olyanok voltunk mint két puzzle, amik illeszkednek.
Érdekelték a problémáim. És engem is az övé.
- Hát ez remek. - fújtatott dühösen.
- Ne rám legyél mérges, te mit hittél? Hogy évekig várni fogok rád?
- Nem tudom, én sem tudom. - lett úrrá rajta a felismerés.
- Super. - morgolódtam magamban.
Ám ekkor odalépett hozzám , megfogta az arcom, és erőszakosan, mégis némi gyengédséggel, tele vadsággal megcsókolt. Hirtelen felindulásból, eltoltam magamtól, és egy marha nagy pofonnal jutalmaztam.
- Oké, ezt megérdemeltem. - simogatta meg az állát.
- Meg bizony, és ajánlom, hogy erről egy szót sem szólj Mike-nak, van elég baja. Mondjuk engem nem bántana....
- Vágom. Bocsi, de nem fogom ilyen könnyen feladni. Ha kell várok, hónapokat. Ezzel nem rázol le, tudom hogy érek még neked valamit. Hét hónapot nem könnyű elfelejteni.
- Nem lehetne, hogy abbahagyd és szó nélkül végezzük el a bevásárlást? - fújtattam mérgesen.
-Tehát igazam van. Még mindig szeretsz.
- Nem, nincs igazad, és nem lehetne ejteni a témát?
- Nem, ez nekem fontos.
- Nem gondolod hogy egy picit elkéstél vele?
Ez nem lehet igaz, miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie, eddig senkiinek nem kellettem, most meg két tűz közé kerültem. Szép kilátások. Gyűlölöm az egész helyzetet. Még magamnak sem merem bevallani, de érzek még valamit Ad iránt, miközben ott van Mike, akit pedig nagyon szeretek. Muszáj lesz elfelejtenem Ad-at, különben elveszítem azt a férfit, aki eddig még mindig kiállt mellettem. Alig várom hogy haza menjen, és végre csak Mike-ra koncentrálhassak.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)