9. fejezet

- Értem. - mosolygott tovább. - És mi lenne, ha segítenénk levetkőzni a szégyenlősségedet? - folytatta és ujjaival végig simított a dekoltázsomon.
- Nem is tudom....... - nyeltem egy nagyot.
- Hát szerencséd van......... én tudom! - nyomott le óvatosan az ágyra és kezdtük előröl, az éjszaka történteket.

( Maggie szemszöge)

Másnap reggel szerelmem karjaiban ébredtem. Óvatosan kicsusszantam mellőle és a konyhába indultam. Bekevertem egy adag palacsinta tésztát, majd  elkezdtem sütni.
Azon töprengtem hogy vajon Mike miért rendezett ekkora jelenetet, mikor szemmel láthatóan bejön neki Becca. Végül-is már teljesen mindegy. Csak abban reménykedem, hogy unokanővérem boldoggá tudja tenni, és megadja neki azt amit én nem voltam képes: egy igazi társat. Egy olyan partnert, aki társa a mindennapokban, és nem csak az ágyban. Mert bár mindent megtudtunk beszélni, de nem volt az igazi, és ha jobban végig gondoljuk, többet voltunk kapcsolatunk alatt az ágyban , mint bárhol. Sosem volt gondunk a lepedőgyűréssel, de így utólag, csak ez az elfoglaltság, magában, olyan üressé tette a kapcsolatunkat.
Csak remélni mertem, hogy Mike egyszer majd megbocsájt, és lehetünk még barátok, vagy ha ennyit nem is, de legalább a beszélőviszonyt tartjuk majd.
Hiába, Adam nekem a megfelelő partner. Mellette teljesen egésznek érzem magam. Azonkívül pedig megértjük egymást minden tekintetben. Ez az a dolog, mely annyira megfogott benne. Ráadásul egy az érdeklődési körünk is. Egy szóval teljesen megfelel a férfi ideálomnak.
Úgy tökéletes, ahogy van, és 7  hónappal ezelőtt boldogan ugrottam volna a karjaiba, de most, egy kicsit komplikáltabb lett az egész helyzet.
A palacsinta pont akkora lett kész, mire ki merítettem gondolataimban ezt a témát. Gyorsan betöltöttem fahéjas lekvárral őket, és feltekertem. Lefőztem egy adag kávét,  és tálcára rakva vittem be a hálóba a gőzölgő reggelit.  Adam ugyanúgy feküdt, mint ahogy ott hagytam. Apró puszikkal keltegettem, mire nagy nehezen kezdett ébredezni.
- Jó reggelt hétalvó! - mosolyogtam rá.
- Hol marad a reggeli csók? - morgolódott.
- Óóóóó . Nem tudtam hogy olyan is van.
- Pedig van. - mondta majd lehúzott magához.
- Megmutatnád, hogy az milyen? - incselkedtem tovább.
- Meg! Te boszorkány. - döntött végig az ágyon és birtokba vette ajkaimat.
- Szeretlek!
- Én is Téged! - mosolygott vissza, majd ott folytatta tevékenységét, ahol abba hagyta.
Mikor nagy nehezen elszakadtunk egymás ajkaitól, tekintete rátévedt a nagy tál gőzölgő palacsintára.
- Ezt te csináltad? - vigyorgott.
- Igen.
- Hmmm.... jól néz ki. Milyen ízűek?
- Fahéjas lekváros.
- Úristen. - méregette bizonytalanul.
- Kóstold meg.
- Biztos nem raktál bele valami mást? - kérdezte, s közben le sem vette a szemeit róla.
- Most hogy így mondod........talán belekerült még valami!
- Jézusom! Micsoda? - nézett rám elszörnyedve.
- Szívem- lelkem! - mondtam büszkén.
- Az úgy már egészen más.- vigyorgott és megint puha csókokat lehelt a számra.
Én szakítottam meg nyelvünk könnyed játékát.
- Nem esszük meg?  - kérdeztem.
- De. De először mi lenne ha egy kicsit pihennénk még? - válaszolta, majd maga alágyűrt, és megint csókolgatni kezdett.
- Van egy meglepetésem számodra. - villantott felém egy csibészes mosolyt.
- Miféle meglepetés?
- Az maradjon ,az én titkom estig. - nyomta ujját az orrom hegyére.
- Gonosz vagy. - mondtam és lábujjamat végig húztam a lábán.
- Te bestia. - mormolta a nyakamba és finoman megharapta azt.
Kéjesen vonaglottam alatta, míg kezei felfedező útra indultak melleim környékén, le , egészen érzékeny pontom felé. Kihámozott sokat sejtető hálóingemből, és csókot lehelt, minden egyes porcikámra. Jól eső sóhajokat hallattam, ahogy keze vészesen közeledett nőiességemhez. Ekkor gondoltam, szenvedjen ő is egy kicsit, és löktem egyet rajta, hogy immáron én legyek felül. Lábamat átvetettem csípőén, és fenekemet hozzádörgöltem éledező vágyának, mire mellkasából morgás tört fel, és én tudtam, hogy mindez jel arra, hogy jól csinálom. Lehúztam a nyakán keresztül  a pólóját és körmeimet végig húztam a mellkasán, amin rövid ideig ugyan de ott maradtak karmaim nyomai. Kifejezetten feltüzeltem érintéseimmel. Oly annyira, hogy rántott egyet magunkon, így fordult a kocka. Ismét alulra kerültem, és most szerelmemen volt a sor hogy leszaggassa rólam a ruháimat. A melltartómnál hosszasan elidőzött,hogy ujjaival kényeztethesse immáron fedetlen kebleim.Mikor bugyim vonalához ért kínzóan lassan kezdte el leszedni rólam.
- Élvezed hogy kínozhatsz?- mondtam kéjtől elfúló hangon.
- Csak törlesztek Szívi. - villantotta rám féloldalas mosolyát. - Most pedig kérem maradjon nyugton.
- Mert különben mi lesz? Megerőszakol? - mentem bele a játékba.
- Ha nem marad veszteg, akkor kénytelen leszek. - kötözte kezeimet az ágykerethez, egy kendővel.
- Hééé erről nem volt szó. - tettettem felháborodást, bár , be kell hogy valljam veszettül élveztem a játszmát.
Nyelvével melleim becézgette, miközben óvatosan széjjelebb tolta lábaimat, hogy egy gyengéd lökéssel magáévá tegyen. Jól eső sikolyok szakadtak fel belőlem, melyek szerelmem értésére adták, hogy élvezem amit csinál. Lassú ritmust kezdett el diktálni, melyet minden nehézség nélkül vettem fel, és hajszoltam magunkat az őrületbe. Néhány erőteljesebb lökéssel mindketten elértük a csúcsot, és önkívületi állapotban vergődtem alatta.
Az átéltek után Ad eloldozott, és remegő testem mellkasára vonta.
- Soha többé nem engedlek el magam mellől. - súgta a fülembe, és még közelebb vont magához.
- Nem terveztem, hogy elmegyek. - válaszoltam, és puszit nyomtam a mellkasára.
- Helyes. Most pedig nézzük a jól megérdemelt palacsintánkat.
- Hogy - hogy megérdemelt?Mi volt ez talán reggeli torna? - kérdeztem vigyorogva.
- Hmm, hát megtudnám szokni ezt a reggeli torna dolgot. - kacsintott rám.
- Perverz! - bokszoltam bele a vállába.
- Tíz perce még nagyon tetszett. - villantak meg a szemei.
- Fogd be! És edd azt a palacsintát! - tömtem egyet a szájába.
Ezután csendben, összebújva megreggeliztünk. Adam vagy ötször megdicsérte a palacsintámat, és megígértette velem, hogy majd még csinálok neki ilyet.
Reggeli után felöltöztünk. Megjegyzem, elég nehezen, ugyanis Adam, akárhányszor felvettem egy ruhadarabot, megpróbálta lehámozni rólam.
- Adam! - fújtattam dühösen.
- Igen? - csókolgatta a nyakam.
- Így nem tudok felöltözni.- sóhajtottam fel.
- Szerintem annyira nem is akarsz.
- De. Szeretnék, ha valaki, nem vetkőztetne folyamatosan.
- Nem vetkőztetlek, csak ....
- Csak...?
- Csak nem bírok betelni veled.- húzott közelebb magához a derekamnál fogva, és lágyan megcsókolt.
- Szívem. Itt lesz az egész éjszaka.
- Ajánlom is. - csapott rá a fenekemre, majd felment a konyhába, hogy összeüssön valami ebédet, amitől már előre félek, mert még egyszer beszéltük, hogy nála a kaja csinálást a melegszendvics meríti ki.
 Kisminkeltem magam és laza lófarokba kötöttem a hajam.  Már nyitottam volna a bejárati ajtót, mikor valaki csengetett.
- Jövök. - szóltam, majd kinyitottam az ajtót.
Beccy és Mike állt az ajtóban kézen fogva.
- Khmm... sziasztok! - akadt el a szavam is mikor megláttam őket.
- Hello. - köszöntek egyszerre.
- Gyertek be. - invitáltam beljebb őket.
Ekkor ért le a lépcsőn Adam.  Mikor meglátta Mike - ot, szemei szikrát szórtak, és már indult is volna felé, hogy felkenje a falra, de kezeimet a mellkasára téve megállítottam.
- Te mit keresel itt? - kérdezte ingerülten.
- Cssss.... - néztem rá jelentőség teljesen.
- Őhmm.. mi .. szóval azért jöttünk, hogy megbeszéljük a kialakult helyzetet. - toporgott idegesen Mike.

(Beccy szemszöge)

Már reggel tíz volt, mire sikerült elszakadnunk egymástól Mike - al.
- Khmm... Mike! Nem..kéne ezt megbeszélni Maggiékkel? - néztem rá boci szemekkel.
- Lenne értelme neked nemet mondanom? - kérdezte, és egy mosoly bujkált az arcán.
- Nem hinném. - vigyorogtam rá.
- Rendben. Öltözz fel, és már indulunk is, csak leadjuk a kulcsokat.
- Köszi. - nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.
- Nincs mit. - húzott magához, és lágyan megcsókolt.

A fürdőszobai teendőimmel, elég hamar sikerült elkészülnöm. Felöltöztem, és feldobtam egy kis leheletnyi sminket is, hogy ne legyen, olyan nyomott fejem. Mire elkészültem Mike, már lehordta a cuccokat a kocsiba.
 Nem értettem Mike miért csinált ekkora botrányt Maggie és Adam kapcsolatából, mikor már megismerkedésünk első másodpercétől kezdve tudta, hogy élete párját nem az unokanővérem személyében találja meg. Olyan fajta kötelék alakult ki köztünk, mely nem egy könnyen szétszakítható, és már az első percben olyan erős, hogy ha Maggie nem lép akkor, egy idő után szerelmem bontotta volna meg a viszonyt.
A kocsiban észlelhető volt a feszültség Mike vezetési stílusából ítélve. 
- Nem lesz semmi baj. - szorítottam meg a kezét, de valójában még én sem tudtam előre Maggie és Adam reakcióját.


Mindenesetre reméltem, hogy ha nem is minden nehézség nélkül de a két fiú valahogy megbékél egymással. Drága unokanővérem pedig nem az a fajta, aki sokáig tudna haragudni az emberekre. Ahhoz valakinek nagyon a lelkébe kell tiporjon.
 Ilyen emberről, csak egyről tudok, akinek sikerült ennyire kihozni a sodrából. És bár lehet,hogy egyszer még beszélő viszony lesz kettejük között, de ennél több nem igen. Szinte irtózik  még attól is hogy egy helyiségbe kelljen kerülni vele, nem hogy a nap 8 órájában őt lássa.
 Őszintén megvallva én sem szívlelem a csajt azok után, amit  Maggie - vel tett.
 - Min gondolkozol Szívem? - szakított ki gondolatmenetemből Mike  és meg szorította összekulcsolt kezeinket.
- Semmin. - mosolyogtam rá.
A házhoz érve Mike egyre idegesebb lett, és ezt teljesen megértettem .
- Rajta! - mondtam, és biztatóan megszorongattam összekulcsolt kezeinket.
Félve nézett rám, mialatt megnyomta a csengőt.
- Jövök! - hallottam meg unokahúgom hangját az ajtó túl oldaláról, és abban a percben már nyílt is az ajtó.
 -Khmm... sziasztok! - akadt el a szava is mikor meglátott minket.
- Hello . - köszöntünk egyszerre.
- Gyertek be. - invitált beljebb.
Ekkor ért le a lépcsőn Adam. Mikor meglátta Mike – ot, szemei szikrákat szórtak, éd már indult volna felé, hogy felkenje a falra, de  unokahúgom kezeit a mellkasára téve megállította.
- Te mit keresel itt? - kérdezte ingerülten.
- Cssss.....
- Öhmm.. mi... szóval azért jöttünk, hogy megbeszéljük a kialakult helyzetet.
- Persze... ő is tudja.. gyertek beljebb. - csukta be utánunk az ajtót.
- Nem szeretném, ha botrányt csinálnál. - suttogta Maggie Adam -nak.
Csendben araszoltunk a konyha felé. -
- Kértek valamit inni?
- Én egy narancs levet. - mosolyogtam Maggiere.
- Fiúk?
- Khhmm .... én nem kérek semmit. - mondta Mike.
- Nekem is jó lesz a narancs lé. - morogta Adam az orra alatt.
Ezek után elkezdtük megbeszélni a jelenlegi problémákat. Nem volt egy gyaloggalopp, ugyanis a két fiú állandóan fúrta egymást, és a szavába vágott egyik a másiknak, de azért ha nehézségek árán is, de sikerült nagyjából tisztázni a dolgokat. Ha jobban bele gondol az ember végül mindenki jól járt, így ha a két fiú nem is teljesen, de egy picit javítva a kapcsolatukon,, kibékült".
- Akkor most visszaköltöztök? - vigyorgott fülig érő vigyorral idegesítő unokahúgom.
- Hát... ha nem jelent különösebb gondot.
- Persze hogy nem... majd lehozom a cuccaimat a vendég szobába. Az is ugyanolyan kényelmes. - ennél a mondat résznél cinkosan vigyorgott Adamre.
- Rendben.
- Akkor rendezkedjetek be fent, én addig lenézek az üzletbe.
- Hagyd csak, majd én lenézek, és a pénzt is elviszem a bankba. Velem jössz Beccy? - kérdezte Mike.
- Persze. - mondtam Szerelmemnek és elhagytuk a házat.